A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején a regisztrált zarándokok féláron utazhatnak a MÁV-val és a Volánbusszal, a főváros több pontjáról pedig ingyenes különjáratok indulnak a Hungexpóra, ahol hét közben a központi rendezvények zajlanak.
A Hősök terén tartott szombati megnyitó ünnepségen az újságírókat még 0, azaz nulla darab sajtóanyag várta, a Hungexpón azonban már nem volt hiány mindenki számára hozzáférhető kiadványokból, brosúrákból. Az egyik szórólap tudatta, hogy a Széchenyi és Gellért fürdők teljes árú belépőinek, valamint a 20 perces aromamasszázs árából a kongresszus résztvevői 15 százalékos kedvezményt kapnak.
A szerdát a türelem napjaként hirdették meg a szervezők. (A hétfő a jóság, a kedd a békesség napja volt, a csütörtök a remény, a péntek a hit napja lesz.) A programban egyebek között Charles Maung Bo mianmari bíboros katekézise és Moysés Azevedo, a brazil Katolikus Shalom Közösség alapítójának tanúságtétele szerepelt. Amikor a helyszínre értünk, éppen a Debreceni Hajdú Táncegyüttes ropta a színpadon. A hétköznap délelőtti időpont ellenére több ezren figyelték a produkciót.
A pavilon előtt összetalálkoztunk Ternyák Csaba egri érsekkel, aki a Népszava kérdésére kijelentette, hogy „lelki megújulást” vár az eucharisztikus kongresszustól. Magyarázatként hozzátette, hogy a „kisebb-nagyobb közösségeinkben, az egész országban, minden területen szükség van lelki megújulásra, arra, hogy megtaláljuk Istent, vagy visszataláljunk hozzá”.
Gimnazista önkéntesek elmondták, hogy igazoltan hiányoznak az iskolából, a kongresszuson eltöltött idő beszámít abba az 50 órás közösségi munkába, ami előfeltétele az érettségi megszerzésének.
Wavér az erdélyi Máramarosszigetről érkezett, társai – Bendegúz, Geri, János és Márton – a fővárosi agglomerációban vagy Budapesten laknak. Mind az öten cserkészöltözéket viseltek. Xavér a műszaki egyetem egyik kollégiumában kapott szállást. „Nagyon jók a körülmények” – lelkesedett. Örült annak, hogy más városokból és más országokból származó barátaival is találkozhat Budapesten, de legalább ennyire lényeges szempontnak nevezte a lelki feltöltődést, amit az Eucharisztikus Kongresszus nyújt. Nem csak résztvevőként szeretett volna jelen lenni, hanem szolgálatot is akart vállalni, ezért jelentkezett önkéntesnek.
A többiek is hangsúlyozták, mennyire fontos számukra, hogy valami pluszt adjanak másoknak. Hiszen ez is hozzátartozik a cserkészethez: „ahol tudunk, segítünk”.
Megszólítottunk két apácát is, kiderült róluk, hogy a bükkszentkereszti a Szent Ferenc Kisnővérei közösséghez tartoznak. Szabadkozva hárították el kérdésünket: elöljárójuk engedélye nélkül nem nyilatkozhatnak.
Somogyi Ilonának viszont senkitől nem kellett engedélyt kérnie. „Jó napot kívánok, dicsértessék a Jézus Krisztus!” – fogadta széles mosollyal bemutatkozásunkat. Elmondta, hogy a fóti „nagy sárga templomból” (Szeplőtelen Fogantatás-templom) jött. Bár Sebők Sándor atya nem tudott velük tartani, majdnem a teljes imacsoport itt van. Minden napra van jegyük, a szombati megnyitón is részt vettek: „gyönyörű az egész rendezvény”.
A tömeg hirtelen az egyik pavilonból a másikba indult, hogy meghallgassa Székely János szombathelyi megyéspüspököt.
A teremtett világot megóvni nem csak azt jelenti, hogy a klímaváltozás ellen küzdünk, a biológiai sokféleséget megpróbáljuk megmenteni. Hanem jelenti a teremtett világ legfontosabb szereplőjének, az embernek a védelmét is – mondta Székely püspök. A teremtett világ megóvásában benne van az – folytatta –, hogy „óvjuk az emberi nemiségnek a helyes, teremtőtől alkotott és szándékozott rendeltetését”, amely „szerelemre, házasságra teremti az embert, és azt akarja, hogy ez a szerelem termékeny legyen. Ez a szerelem természetes célja és beteljesedése”.
A szombathelyi püspök szerint nagyon hamis és elhibázott az a fajta teremtésvédelem, ahol növény- és állatfajokat védünk, de az emberi életet a fogantatástól a természetes halálig nem védjük, nem oltalmazzuk. A teremtett világ megóvásának egyik legfőbb akadálya a haszonelvű gazdasági szemlélet, amely azt gondolja, hogy a gazdasági élet célja a haszon maximalizálása, a pénz – állapította meg Székely János. A püspök felhívta rá a figyelmet, hogy az egyház társadalmi tanítása szerint a gazdasági élet célja nem a haszon, nem a pénz, hanem az ember.
