Európa kettészakadt, mert amíg az unión belül átlagosan már a lakosság jó 70 százalékát oltották be kétszer is a koronavírus ellen, addig a bolgároknál ez az arány mindössze 20 százalék, a románoknál pedig 32. Márpedig ez igencsak veszélyes a 4. hullám miatt és Brüsszel szerint akadályozhatja a kilábalást a földrészen. Persze hogy nyugaton ennyire jól alakulnak a dolgok, azt kevesen gondolták volna kezdetben, amikor gondok voltak az ellenanyag beszerzésével.
Keleten a magyarokat, a cseheket és a lengyeleket is ideértve igen magas a többlethalálozások száma, vagyis roppant súlyos veszteségeket okozott a járvány. Ráadásul csökken az oltások üteme, ugyanakkor a bolgároknál és a románoknál újból megugrott az áldozatok száma. Az illetékes biztos azt mondja, nem szabad megengedni, hogy keleten ilyen alacsony legyen a védettség szintje. Közben a franciák és a németek millióknak akarják beadni az emlékeztető injekciót. A kontinens másik felén sokan viszont még az első adagot sem kapták meg.
A sanyarú helyzet oka az elégtelen tájékozódás, a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság, valamint az, hogy rengetegen nincsenek tisztában az oltás előnyeivel. A WHO közben arra figyelmeztetett, hogy Európában decemberig 230 ezren veszthetik életüket a ragály miatt, mivel sokan nem hajlandóak beoltatni magukat, illetve mert a hatóságok nem hoznak új korlátozó intézkedéseket.
FAZ
Hogy a Bizottság pénzbüntetést kezdeményezett Lengyelország ellen az Európai Bíróságnál, az egy figyelmeztetés: jelzi, hogy Brüsszel komolyan gondolja a jogállamiság számonkérését – hangsúlyozza a jobboldali lap kommentárja. Viszont még ha szokatlan is és sokba kerülhet Varsónak, nem a legerősebb fegyver. Hiszen az EU még nem adta áldását arra, hogy a lengyelek miként használhatják fel az újjáépítési alapból nekik szánt milliárdokat, márpedig a Morawiecki-kabinet igencsak épít erre az összegre, hogy két év múlva nyerni tudjon a választáson.
A lengyel igazságszolgáltatásról szóló vitában már rég nem az a tét, hogy a bíróságokat politikai érdekeknek rendelik alá. Mivel a PiS kétségbe vonja, hogy Lengyelországban lehet alkalmazni a közösségi jogot, az integráció egész alapját kérdőjelezi meg. Ennélfogva az unió nem engedhet, a többi tagállam és a lengyel polgárok érdekében. Helyes, hogy a Bizottság most lép.
A német rendőrség azt közölte, hogy tavaly ősz óta használja a Pegasus izraeli kémprogramot, de annak egyik egyszerűsített változatát, nehogy megsértse az alkotmányt, és szó sincs arról, hogy a lehallgató eszközt újságírók, vagy ellenzékiek ellen vetették volna be, ahogy az pl. Magyarországon történt. A beszerzésről annak idején egyeztettek az illetékes hatósággal, de a miniszter állítólag nem tudott róla, a Bundestag illetékes bizottságát pedig csak most tájékoztatták az ügyről.
Ha minden igaz, az eltelt hónapok során csupán egy párszor telepítették feltételezett maffiózók, illetve terroristák okos telefonjára. Ezek az ügyek még most is folyamatban vannak. De azt a vételkor kikötötték, hogy a gyártó NSO nem azonosíthatja be a célszemélyeket és nem juthat hozzá a megszerzett adatokhoz. Ezzel együtt a szabaddemokraták úgy gondolják, hogy az egész lebonyolítás naiv és veszélyes. És erősen kétséges, hogy – ígéret ide vagy oda - a szoftvergazda izraeli cég valóban nem szerez meg érzékeny információkat.
Soros György tragikus melléfogásnak nevezi, hogy felbukkant a kínai pénzpiacon a világ legnagyobb alapkezelője, mert úgy ítéli meg, hogy BlackRock nem mérte fel, kivel áll szemben, és ily módon nem csupán a befektetők pénzét kockáztatja, hanem veszélyezteti Amerika és a szövetségesek biztonsági érdekeit is.
A vendégkommentár hangsúlyozza, hogy az óriáscég az első, amely jogot kapott arra, hogy árusítsa termékeit Kínában. Csak mintha nem tudná, hogy hova került. Merthogy a jelek szerint komolyan veszi Hszi elnöknek azt a kijelentését, hogy szétválasztják az állami, illetve magánvállalatokat. Ám a hatalom mindkét szektort az egypártrendszer eszközének tekinti.
Lehet persze, hogy a BlackRockot elvakítják a profitremények. Ám látni kell, hogy hatalmas válság készül a kínai ingatlanpiacon. Emellett a hatalom próbálja növelni a születések számát, de csak ront a dolgon. Arról nem beszélve, hogy programot indított a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére és az ilyesmi általában nem sok jót ígér a külföldi befektetők számára.
Hatalmas hiba milliárdokat pumpálni Hszi rendszerébe, mivel nagyon úgy néz ki, hogy a politikus jövőre életfogytiglan magához kívánja ragadni a hatalmat. Ehhez fel kell számolnia minden potenciális ellenállást, ezért indított hadjáratot a legnagyobb hazai magánvállalkozások ellen. És pont akkor jut pótlólagos tőkéhez, amikor az Egyesült Államok élet-halál harcot vív az országgal. Merthogy az egyik rendszer demokratikus, a másik elnyomó. Utóbbi emellett külföldön agresszív.
Soros, aki az utóbbi időben már három cikkben is figyelmeztetett a kínai veszélyre, megismétli azt a javaslatát, hogy a washingtoni Kongresszus törvényben korlátozza a tőkekihelyezést Kínába.
A magyar kormány csókosoknak adott 35 évre szóló engedélyt a milliárdos hasznot hajtó kaszinók működtetésére, az ellenzék mértéktelen disznóságot és hazaárulást emleget. Az 5 legnyereségesebb játékbarlang fenntartási jogát egy olyan cég szerezte meg, amelynek többségi tulajdonosa Garancsi István, akinek vállalatbirodalma elsősorban állami megrendelésekből, valamint uniós pénzekből él. Társa, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, volt londoni nagykövet, a kormányszóvivő férje.
Hogy ők kaphassák meg a jogot, ahhoz a hatóságok átalakították a szabályozást, így most már nyilvános eljárást sem kellett kiírni. Pedig a Telex szerint az éves haszon 10 milliárd forint, viszont a portál megkérdezi: mire fel ez a nagy titkolózás, miért kell a közvéleményt kizárni, ha jogilag minden rendben van? Az ellenzéki pártok azt ígérik, hogy választási győzelmük esetén visszacsinálják a döntést.
A jobboldali lap úgy látja, a Nyugat joggal hányja bizonyos keleti országok szemére a közösségi normák megsértését, amikor korlátozzák az abortusz jogát, megtiltják a „meleg propaganda” terjesztését, lezárják a határokat a migránsok előtt, LMBT-mentes övezeteket létesítenek, szűkítik a sajtó szabadságát és a bírák függetlenségét. Ilyen ügyek miatt Brüsszel folyamatos vitában van Magyarországgal és Lengyelországgal, mert itt olyan kérdésekről van szó, amelyek a demokrácia és a jogállam alapelveit érintik.
Azok viszont azzal vágnak vissza, hogy a másik fél megtagadta a keresztény örökséget és igazából ők távolodtak el az alapító atyák által megfogalmazott elvektől. Egy volt keleti miniszter szerint az új tagok, ahol igen erős a nemzeti identitás érzése, és az kemény történelmi tapasztalatokkal párosul, nem fogadják el az EU-ban tapasztalható erkölcsi liberalizálódást, ami az egyenlőségre és a hátrányos megkülönböztetés elleni harcra hivatkozik. Azt mondják, hogy az egyneműek házassága, a gender elmélet, a multikulturalizmus eredetileg nem szerepelt az európai tervben. Vagyis az uniós intézmények és az ún. nyugati haladáspártiak feladták a közös értékeket.
A rendszerváltáskor az volt a közvélekedés, hogy a keleten a kapitalizmust tartják a kommunizmus legjobb ellenpontjának. Ám az új tagok számára az ismét megtalált nemzeti identitás és demokratikus-keresztény nagy család volt a fontos. További fontos eltérés, hogy a régi demokráciákban 1968 az egyéni szabadságjogok és kisebbségek jogának elismerését hozta magával. A másik oldalon ugyanez az év viszont elsősorban a Prágai Tavaszt jelentette.
1945 után a Nyugat a nacionalizmust nyilvánította a legfőbb gonosszá. Ezzel szemben a Kelet visszamenőleg a szocializmussal szembeni védőbástyát látott abban. A bevándorlással szembeni ellenállásban pedig sokszor a demográfiai pánik nyilvánul meg, merthogy egyre csökken a lakosságszám – mondja Ivan Krasztev.
A kérdés ezek után az, hogy mi előbbre való: az az értékrend, amelyet a Nyugat védelmez, vagy amelyet a Kelet szorgalmaz? Biztos, hogy keleten előbbre kell lépni a melegek és az abortusz dolgában, de egy volt európai illetékes szerint nem biztos, hogy ezeknek a jogoknak kötelezően kell érvényesülniük mindenütt. Azt gondolja, hogy külön kell választani a jogállam elleni támadásokat, illetve a társadalom értékítéletét. Mert pl. a bíróságok kapcsán a vitát meg lehet oldani szankciókkal, de ettől a többi kérdés még nyitott marad.
