A tokiói olimpia utáni pihenőidőszakban a világ-, és Európa-bajnok úszó Bernek Péter arra az elhatározásra jutott, hogy 29 évesen befejezi pályafutását. A BVSC Zugló versenyzője a Népszava érdeklődésére felelevenítette, hogy az ötkarikás játékok előtt vállsérülést szenvedett, műtét esetén legalább egy évet ki kellene hagynia, ellenkező esetben pedig nem tudta száz százalékkal készülni – ezért is döntött a visszavonulás mellett.
„A testem egyre kevésbé bírja, úgy érzem, elérkeztem a korlátaimhoz, nem szeretném tovább feszegetni a határokat. Harminc évesen egy évet kihagyni az úszó sportban túl sok lenne. Most még jó szájízzel tudom azt mondani, hogy vége. Ez lehet, hogy a későbbiekben nem így lett volna” – indokolta döntését.
Lapunk kérésére arról is mesélt, hogy óvodásként ismerkedett meg az úszással, ám nem kötöttek egyből barátságot, kezdetben nagyon nem szeretett úszni. Később szülei elvitték egy magánoktatóhoz, ő szerettette meg vele ezt a sportot.
„Mozgékony gyerek voltam, olyan iskolát kerestek, ahol volt heti öt úszás. Harmadikos koromban lehetett választani a versenysport és hobbi úszás között, én az előbbire voksoltam” – tekintett vissza Bernek Péter, aki több sportágat is kipróbált, cselgáncs edzéseken is részt vett, focizott, de egyikben sem érezte magát annyira komfortosan, mint az úszásban. Egy darabig aktívan futott, 14 évesen országos bajnok lett kéttusában, aztán viszont már csak az úszással foglalkozott.
„A Kőbánya SC-ben kezdtem úszni, 1998-tól 2014-ig jártam a korosztályos ranglétrát. 14 évesen kerültem fel a Cseh Laci által fémjelzett felnőtt csoportba. Az ifjúsági sikereimet, meg jó néhány Európa-bajnoki érmet még ott nyertem, aztán úgy éreztem, hogy ott megrekedt a pályafutásom és kell egy új löket, ezért is döntöttem a váltás mellett. A BVSC-ben segítettek visszanyerni az önbizalmamat, nagyon hittek bennem, pedig tényleg a padlón voltam. Az igazán nagy felnőtt sikereimet már ott értem el” – összegzett Bernek Péter, aki természetesen 2014-ben szerzett világbajnoki aranyára a legbüszkébb, ám a 2016-os vb-bronz is kiemelt helyet foglal el a szívében.
„Néhány hónappal korábban veszítettem el az édesapámat, nagyon nehéz volt így a felkészülésre koncentrálni. A verseny végéig nem engedtem le, aztán kitörtek belőlem az érzelmek.”
Az ifjúsági olimpiai bajnok sportoló szinte mindent megnyert, amit lehet, egyedül a felnőtt olimpiai érem hiányzik a kollekciójából, noha négy ötkarikás játékokon is részt vehetett. Mint utóbb kiderült, a tokiói úszása volt az utolsó, 400 méter vegyesen egyéni csúccsal 13. lett.
„Pech, hogy ez erre volt elég, két éve ez az idő vb-érmet ért volna. Ilyen a sport, ez az egy plusz év sok fiatalabbnak segített, vagy aki gödörben volt, ki tudott jönni belőle. Sokat gondolkodtam az elmúlt évek folyamán, hogy mi volt a hiba. Részben saját, részben pedig felkészülésbeli gondoknak tudható ez be. Sokat tanultunk ezekből, de az biztos, hogy most volt az első olimpia, amit végig élveztem, nem stresszeltem. Ehhez is kell tapasztalat, hogy az olimpia súlya ne nyomja agyon az embert. Megtettem minden tőlem telhetőt, úgyhogy elégedett vagyok” – folytatta Bernek, aki mesélt arról is, hogy eredményei ellenére nem tartotta magát kiemelkedő tehetségnek.
„Ha valaki megnézi az úszásomat, most sem mondaná azt, hogy sokra vihetem. Szerintem nem vagyok ott a legtehetségesebbek között, viszont az állóképességem, munkabírásom ellensúlyozta ezt” – hangzott az önkritika, majd az élet egyéb területei is szóba kerültek.
„Nagyon sokáig csak az úszásnak éltem és semmi egyéb fiatalkori mulatozás nem volt, aztán volt, hogy átestem a ló túloldalára. Sikerült visszarázódni és megint ugyanaz lettem, aki nem nagyon jár el sehova. Most már apuka vagyok, ezután sem a felhőtlen szórakozásról fog szólni az élet” – tekintett előre.
Jövőbeli terveit illetően egyelőre konkrétumokat nem szeretett volna elárulni, ám mint mondta, a terv az, hogy a sport világában marad és edzőként tevékenykedik majd.
„Szeretném kipróbálni magam ebben a szakmában és kinevelni válogatott szintű úszókat. Tizenhárom éve a világ élvonalával versenyzem, elég nagy tapasztalatom van abban, hogy mi jó és mi nem.” Hozzátette, hogy a távlati cél egy saját úszóiskola létrehozása lenne, amelyet feleségével, a szintén Európa-bajnok úszóval, Mutina Ágnessel működtetne.
