– Hát, ez durva! – elsőre csak ennyit mondott a Pécsi Tudományegyetem földrajz szakos hallgatója, Viki, amikor arról kérdeztem, mit gondol arról, hogy a jövő évtől a felsőoktatási intézménybe jelentkezők akár 64 plusz pontot kaphatnak, ha leszolgáltak egy esztendőt a katonaságnál. Viki, aki gilvánfai, és diploma után a turizmusban képzeli jövőjét még hozzátette: – Azért érzem soknak azt a 64 pontot, mert egy felsőfokú nyelvvizsgáért éveket kell tanulni, és csak 40 többletpont jár érte. Ahhoz képest egy évi katonaságért nagyon sok a 64 pont. Főleg, hogy ma egy katona nem kell kockára tegye az életét, hisz hál’ istennek béke van. Ez is csak ugyanolyan meló, mint a többi.
Viki a PTE Természettudományi Karának épülete előtt sziesztázott évfolyamtársával, Gerdával, s ő az előbbieket hallgatva halkan így összegzett:
A településfejlesztés iránt érdeklődő Gerda azért is sokallta a katonaságért járó ajándékpontokat, mert ő spanyol felsőfokú nyelvvizsgáért megkapta a 40 többletpontot, de azért a gimnáziumban – a nulladik osztálytól az érettségiig – öt évet kellett robotoljon.
Augusztus végén jelentette be Benkő Tibor, honvédelmi miniszter, hogy fél év katonai szolgálatért 32, egy évért pedig dupla annyi többletpont jár az egyetemre jelentkező fiataloknak. Eddig az emelt szintű érettségiért, a nyelvvizsgáért, a tanulmányi-, művészeti- és sportversenyeken elért eredményekért, szakképzésben szerzett végzettségért és a hátrányos helyzet kompenzálásáért lehetett pluszpontokat kiérdemelni. Mindezekért maximum száz pont jár, míg a felvételi vizsgán 400 pont kasszírozható. A közelmúltban megszületett kormányrendelet értelmében 2022-től a katonai szolgálat is pontszerzőnek minősül. A Honvédelmi Minisztériumnál – a tárcavezető szavai alapján – abban bíznak, hogy a jogszabály kedvet ad a honvédelmi szolgálat vállalásához.
Arra voltam kíváncsi, hogy az említett rendeletet miképp fogadják az egyetemisták, mennyire tartják indokoltnak, bölcsnek és igazságosnak. A pécsi egyetem több karán is megkérdeztem a hallgatókat erről. Az orvosi, közgazdasági és jogi karon azonban nem érdeklődtem, mert ott az államilag finanszírozott, nappali képzésben 400 pontnál több kell, s a felvételizők – az emelt szintű érettségivel és a nyelvvizsgával – általában eleve kimerítik a 100 pontos többletkeretet, így nekik a katonaság már nem hozna pontokat.
Több tucat fiatalt kérdeztem, akiknek nagyjából fele nem vagy alig hallott valamit katonaságért kapható pontokról. Ebből akár az is kiolvasható, hogy az egyetemisták jelentős százaléka nem érdeklődik a társadalmi-politikai folyamatok iránt, még akkor sem, ha a felsőoktatásról van szó. Aki nem „volt képben” a katonai többletpontok dolgában, a kérdések nyomán gyorsan megértette miről is van szó, így szinte mindenki válaszolt. Szavaikból az derült ki, hogy aránytalannak tartják az egy év szolgálatért járó pontokat, a többség ugyanazt hangsúlyozta, mint a Gerda és Viki, hogy a nyelvvizsgába fektetett munkához képest különösen soknak látják ezt a jutalmat. A biológusnak készülő, budapesti Reizinger Csenge azt is aránytalannak vélte, hogy a sporteredményekért lényegesen levesebb jár, s ezt nem saját, hanem egy ismerőse okán említette meg, aki junior sportlövő világbajnoki bronzérmével csupán 20 pluszponthoz jutott.
Némiképp meglepő volt, hogy sok fiú – aki sosem vágyakozott a katonai pályára – indokoltnak tartotta a szolgálatért járó ajándékpontokat, mondván: a katonaság fegyelemre tanít. Legalábbis ezt szűrték le apjuk, nagyapjuk sorkatonai sztorizásából.
Két pécsi, sportszervezőnek készülő fiatal, az aktívan focizó Kása Benedek és Kovácsfi Krisztián jónak tartja, hogy pluszpont járjon a katonaságért, azt viszont nem értik, hogy miért jár olyan szakon is, ahol semmilyen jelentősége nincs a katonai tapasztalatnak. Egyébként ez utóbbival is sokan egyetértettek. Arra a kérdésre, hogy a katonai tapasztalat mennyit tesz hozzá az egyetemi szintű gondolkodáshoz, az értelmiségi léthez, kevesen és bizonytalanul válaszoltak. Három, pszichológusnak készülő fiatalt is erről faggattam, ám ők bevallották, hogy nincs „ötletük”. Végül egyikük, a dunaújvárosi Anna ekképp zárta le a beszélgetést:
Aki hasznosnak ítélte a katonai előéletet, az azt hangsúlyozta, hogy a seregben eltanulható némi műszaki és szervezési ismeret, ami nem felesleges az értelmiségi pályán sem.
A történész szakra felvett Izsa Szabolcs Hunor szerint a pluszpont-rendelet nem a katonai szolgálat egyetemi-értelmiségi értékéről vall, hanem arról, hogy a katonai munka mennyire értékes a társadalom számára. A hadtörténeti kérdések iránt fogékony, inárcsi fiatalember úgy vélte: az ország számára fontos, hogy legyen elegendő mozgósítható egyenruhás, aki alkalmas a veszélyhelyzetek elhárítására, s nyilván népesebb és minőségibb lesz a jelentkezők csapata a felvételi-pontok ígérete révén.
Volt, aki megjegyezte, hogy az egyetemeken mindig is voltak és vannak menő és lenézett szakok, utóbbiak hátra soroltságát az adja, hogy kevéske ponttal is be lehet oda jutni, mostantól az is lenézettségre adhat okot, ha valaki a felvételin a katonai pontokkal dobbantva viszi át a lécet. A többség azonban ezt elvetette. A biológus szakra járó, pécsi Lukács Márton – aki amúgy maga is indokolatlanul soknak érzi a 64 pontot a katonai múltért – így fogalmazott:
– Az egyetemen már senkit nem érdekel az, hogy valaki hogyan jutott be, hanem csak az számít, hogy ott miképp állja meg a helyét.
A művészeti karon keramikus szakon tanuló Páni Barnabás is elutasította, hogy a katonai pontok miatt valakit lenézhetnének:
– Aki így gondolkozik és csúfolódik máson, az magát véleményezi, nem a másikat. Lehet ilyen hozzáállás, de ez nem etikus és nem értelmiségi magatartás.
