A Népszava azon olvasói, akik a sörről szóló tárcasorozatomat figyelemmel követik, múlt héten a Borsodi Sörrel kapcsolatos eszmefuttatásomnak váltak áldozataivá, s miután szerény írásomra jó néhány kedves olvasói észrevétel érkezett, fontosnak tartom a múlt héten fejtegetett rejtélyes vízkérdést, azaz a Bordodi Sör leglényegibb esszenciáját adó témát még egyszer körbejárni. Szívesebben írtam volna körbejárás helyett sörbejárást, de pár hete bizonyos gyógyszerek miatt el vagyok tiltva az alkoholtól – s habár a magyar társadalom jelentős része gondolja úgy, hogy a sör nem alkohol, én ezt a megengedő nézetet nem osztom, újabban tehát nem iszom sört, csak írogatok róla ezt-azt.
Múlt héten például azt fejtegettem, hogy az Északi-középhegység kristálytiszta vízéből, a bükki karsztforrások kincséből vajon miképpen sikerül oly gyatra sört előállítani, mint a Borsodi, s ezen fejtegetésemre érkeztek olvasói reakciók, amelyek közül néhányat – a levélírók engedélyével – most önökkel is megosztok.
Levente nevű olvasómtól – aki amúgy miskolci, ám Debrecenben él – a következő rövid, táviratstílusban íródott levelet kaptam:
„Kedves Művész Úr! A sörgyár Bőcs mellett található, vízforrását a közelében fúrt kutak biztosítják. Ezek a Hernád folyó kavicságya alól hozzák fel a vizet. A bükki karsztforrások túl messze vannak, nem játszanak szerepet a gyár vízellátásában.”
Világos és tiszta beszéd. Igen, ez a hírlapíró büntetése, ha hülyeséget ír, de hát a sörivó is ember, aki végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent: hülyeséget írt.
Jött egy levél egy P. J. nevű úrtól is, aki fontosnak tartotta magát DIÓSGYŐRI-ként identifikálni (így, csupa nagybetűvel, amit én tiszteletben tartok). Ő ezt írta megszólítás, felvezetés nélkül, in medias res:
„Egy vicc a sokak által elátkozott múlt századból: sörversenyt rendeztek szűkebb pátriámban, ahol a harmadik helyezett a Borsodi Világos lett. Az első díjat a Hernád vize nyerte el.”
Majd így folytatta:
„Tisztelt szerkesztő úr! Az én ismereteim szerint a Borsodi Sör nem a bükki karsztforrások vizének felhasználásával készül. A sörgyár Bőcsön található, a Hernád partján lévő kavicságyakból »vételezi« a vizet. Egy rokonlelkű sörszakértőnek, aki ráadásul észak-magyarországi múlttal is rendelkezik, ezt illene tudnia. (A kedves levélíró itt arra céloz, hogy egri származású vagyok – K. Zs.). Jön egy sörrel a jobbikból: Pilseni, Stella… Ja, és a Szinva-forrást lekapcsolták városom vízellátásáról, mivel az elmúlt napok esőzései miatt szennyezett lett. Üdv: P. J., aki DIÓSGYŐRI”.
Eddig a levél, amitől okosabb lettem és szomjasabb, a DIÓSGYŐRI P. J. által említett pilseni sör ugyanis fölkeltette sörszomjamat, el is határoztam, hogy ha jobban leszek, ellátogatok a Hernád partjára és iszom belőle egy korsóval, ha már első díjas lett azon a bizonyos múlt században rendezett sörversenyen. S ha már ott vagyok, beugrom majd Diósgyőrbe is, pontosabban DIÓSGYŐRBE, mert kíváncsi vagyok rá, hogy az ottani kocsmákban vajon miféle borsodit csapolnak, s vajon miféle közönségnek. A sör ugyanis (mint tudjuk) olyannyira plebejus ital, hogy önmagában fogyasztva nem képez tömeget, kizárólag társaságban érzi jól magát, ellentétben a nagy riválissal, a borral, a nagy megalkuvóval, amely még arra is hajlandó, hogy az embernek magányos társasága legyen egy-egy éjféli órán, mikor a szív recseg-ropog, a lélek pedig szállni készül kifelé, egy másik, egy jobb világba, a mennyek országába, ahol tán még a sörcsapok is mindig tiszták, s mentesek minden gonosz baktériumtól.
Kaptam más leveleket is, ezek tartalmának közlésére azonban a levélírók felhatalmazást nem adtak, én pedig a sörivó emberek bizalmával visszaélni nem akarok, nem vagyok magyar sörgyár, hogy efféle rútságra ragadtassam magamat.
A már említett és idézett két úr – Levente és P. J., aki DIÓSGYŐRI – később újra tollat ragadott, ami annak jele, hogy a Borsodi Sör rejtélyén nemcsak én, de ők is sokat rágódnak.
Második levelében a táviratstílusú Levente ezt közölte:
„Kedves Művész Úr! Én sem tudtam pontosan! A közeli artézi kutak adják a Bőcsi Sörgyár vizét.”
Írt továbbá a DIÓSGYŐRI P. J. is, akinek gondolatait a szélesebb nyilvánossággal ezennel megosztom, mert olyan jó, hogy tárcavégnek éppen jó lesz.
„Kedves rokonlelkű Kácsor Zsolt! Mielőtt megírná a következő tanulmányát, javasolnám az alábbiakat: 1. Keresse fel a legközelebbi sarki boltot és vegyen 1-1 doboz barna és világos Staroprament (kizárólag adatgyűjtés céljából). 2. Vigye haza és figyelmesen olvassa el a dobozok oldalán lévő feliratokat. Fedezze fel a következőket: Gyártja: Borsodi Sörgyár Kft., 3574, Bőcs, Rákóczi u. 81. a (...) licensze alapján. Ez a nedű az én ízlésem szerint egy felső-közép kategóriás szomjoltó. 3. Pattintson ki egyet, gondolja át, hogyan készülhet ilyen remekmű ugyanabból a vízből. Persze, tudjuk a választ, hogy nemcsak víz kell hozzá. 4. Írja meg a szösszenetét. 5. Fogyassza el a második doboz tartalmát. Üdv: P. J., aki DIÓSGYŐRI”.
