Édesapja kétszeres Ázsia-bajnok úszó volt, ezért az ifjú Ibrahim al-Husszein is ezzel a sportággal próbálkozott először, lázadó kamaszkorában dzsúdózott, majd visszatért az úszáshoz. A 2011-ben kirobbant szír háború azonban mindent megváltoztatott az akkor 22 éves fiatalember életében: a családja elmenekült az országból, ő azonban nem mert elmenni, mert a helyi törvények szerint, ha elkapják, akkor besorozzák katonának, amennyiben megtagadja a bevonulást, kivégzik, de nagy valószínűséggel a halál várt volna rá a fronton is.
„Amikor magamhoz tértem, erős füstszag volt körülöttem, és nem éreztem a jobb lábam, rögtön tudtam, hogy nagy a baj” – idézte fel ezt a napot al-Husszein a BBC-nek adott interjújában.
Mivel Szíriában a háborús helyzet miatt nem kaphatott megfelelő orvosi ellátást, barátai segítségével Törökországba szökött, ahol majdnem két évet töltött el.
„Egyik kórházról a másikra jártam, de sehol sem kaptam megfelelő műlábat, azt viszont több helyen hallottam, hogy Görögországban tudnak nekem segíteni, ezért elhatároztam, megpróbálok eljutni Szamosz szigetére – mesélte a szír menekült. - Az embercsempészek olyan csónakba ültettek minket, amelyről nehezen tudtam elképzelni, hogy partot érünk vele, de úgy voltam ezzel, valamikor úgyis meg kell halni, és bíztam a szerencsémben.”
A kis lélekvesztő megérkezett a szigetre, ám a parton határőrök várták a menekülteket, akiket táborba vittek.
„Életem legjobb napjai voltak ezek, sokat pihentem, kaptam enni, inni, de pár nap után el kellett hagyni a tábort, féléves, ideiglenes görögországi tartózkodási engedélyt kaptam. Pénzem nem volt, hogy eljussak Athénba, de a többiek nagyon rendesek voltak, összeadták nekem, fél lábúnak a hajójegy árát.”
Többet viszont nem tudtak segíteni al-Husszeinnek, aki nyelvismeret és pénz nélkül az utcán aludt és a fák gyümölcseit ette.
„Előfordult, annyira éhes voltam, hogy a parkban a füvet is megettem, kemény hónapok voltak ezek, egy véletlen találkozás hozta el az újabb fordulatot.”
Ibrahim al-Husszein az egyik parkban megismerkedett egy 20 éve Athénban élő szír honfitársával, aki a lakásába fogadta a mozgássérült fiatalt és olyan orvost talált, aki befizette őt egy rehabilitációs kezelésre és műlábat csináltatott neki, összesen 12 ezer euróért.
„Azt mondta az orvos, hogy egy huszonéves fiatalember ilyen sérüléssel teljes életet élhet, számára elvi kérdés segíteni ennek megvalósításában, a rehabilitációs kezelés során megtanultam a műlábammal, mankó nélkül járni, ami óriási változás volt” – emlékezett al-Husszein, akinek szállásadója munkát is talált számára. Egy athéni kávézóban lett takarító, szabadnap nélkül dolgozott, a keresetéből azonban ki tudott bérelni magának egy szobát, nem éhezett többé és megkapta az állandó görögországi tartózkodási engedélyt.
„Miután egyenesbe került az életem, elkezdett hiányozni a sport, fölkerestem az athéni úszóklubokat, de sehol sem fogadtak, viszont kapcsolatba kerültem egy kerekesszékes kosárlabdacsapattal, annak jártam az edzéseire, mozgásnak ez is jó volt, bár azt éreztem, ez nem az én sportágam.”
Al-Husszein nem adta fel az úszóklub-keresést sem és 2014 májusában rábukkant egy egyesületre, amely befogadta.
„A 2004-es athéni játékok helyszínén, az Olimpiai Uszodában voltak az edzések, ez számomra extra motivációt jelentett, hogy ennyire híres helyszínen készülhetek – hangsúlyozta a parasportoló. - Délelőtt úsztam, délután kosaraztam, este dolgoztam a kávézóban, elégedett voltam a helyzetemmel.”
Az edzéseknek köszönhetően egyre jobbak lettek az úszó eredményei, aki a 2015-ös görög paraúszó-bajnokságon ezüstérmesként zárt. Hirtelen az érdeklődés középpontjába került, televíziós csatornák, újságok foglalkoztak a Szíriából menekült fiatal történetével, aki annyira népszerű lett, hogy felkérték, legyen fáklyavivő Athénban az olimpiai láng meggyújtása után.
A Nemzetközi Paralimpiai Bizottsághoz (IPC) is eljutott Al-Husszein híre, akit meghívtak a riói játékokra a független országok csapatába. Versenyen nem indulhatott, mert nem rendelkezett legalább két éve hitelesített, nemzetközileg elfogadott sérültségi kategóriával, de vendégként ott lehetett a 2016-os paralimpián.
„Nem volt bevételem, fogytak a tartalékaim, de nem kerültem ismét utcára, mindig akadt valami alkalmi munka, amit el tudtam végezni, és amikor az uszoda ismét kinyitott, utána a paralimpiai szintet is sikerült teljesítenem.”
Al-Husszein a menekültek csapatának tagjaként vett részt a tokiói paralimpián és ugyan 100 m mellen nem jutott be a döntőbe, számára ez nem is volt annyira fontos.
„A balesetem óta folyamatosan küzdök, nem mindig könnyű, de az én példám is azt mutatja, lehetsz menekült, lehetsz mozgássérült, az élet nem áll meg, történhet bármi, csak rajtad múlik, mit érsz el.”
