A kormányfüggetlen sajtó az elmúlt hónapokban következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy Magyarország a járványvédekezés minden fontos mutatója szerint a legrosszabbul teljesítő tagállamok közé tartozik. Alig hallatszottak ezek a hangok a legalább kétharmados kormánypárti média-ellenszélben, le is lettek söpörve azzal, hogy egyetlen kiragadott, ráadásul a módszertani különbségek miatt nem is összehasonlítható adatból, a járványáldozatok 30 ezres számából vonunk le szándékosan téves következtetéseket. Éppen csak gyilkosnak nem lettünk kikiáltva miatta, de a halálkufártól a hazaárulóig minden dehonesztáló jelzőt megkaptunk.
Pedig aki olvasta, tudja, hogy írtunk bőven másról is: a jövedelempótlás elmaradásáról, teljes szakmák és ágazatok magára hagyásáról, az oligarchákhoz vándorló „gazdaságmentő” támogatásokról, az önkormányzatok forrásainak elvonásáról, az oltásszervezés összes eredményéről és kudarcáról – mindenről, amiből megítélhető, kompetens-e a járvány ürügyén az összes hatalmi jogosítványt kisajátító kormány(fő) a rendkívüli körülmények között.
Most pedig megjelent egy átfogó kutatás, amelyből kiderül: európai összevetésben tényleg Magyarországra mérte a legnagyobb csapást a Covid, gyakorlatilag minden olyan területen, amely számokkal mérhető. Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy sok volt a halott, hanem arról, hogy a riasztóan magas emberveszteség letagadhatatlan tünetként jelezte, amit immár más, nehezebben előbányászható adatsor is mutat: hogy messze nálunk vannak a legkevesebben, akiknek az egzisztenciáját nem viselte meg a kór, hogy nálunk szorultak az emberek a legnagyobb arányban kórházi kezelésre, hogy itt volt a legtöbb súlyos fertőzött, és hogy a magyarok veszítették el a legtöbb hozzátartozót és barátot.
Ezek a számok mind egyfelé mutatnak, és nem a kormány által elmesélt történetet igazolják, hanem a szabad sajtót és a valóságot. Az pedig, hogy a többség (?) ennek ellenére Orbánékét érzi igaznak, politikai értelemben komoly siker – de nem a járványkezelésé.