Paul Lendvai szerint nincs abban semmi új, hogy Magyarország Orbán Viktor kormányzása alatt a tényleges súlyánál fontosabb szereplőnek tűnik Európában, mert Kádár János alatt is pont ez volt a helyzet. Az elemző a konzervatív Die Weltnek adott interjúban emlékeztet arra, hogy a földrész keleti felén döntő jelentősége van a politikai személyiségeknek, gyakran többet számítanak, mint a pártok - és ez érvényes a Fideszre is.
Ám az Orbán-jelenség megértetéséhez célszerű felidézni, hogy 1998-ban a posztkommunisták összeálltak az egykori liberális ellenzékkel, ami olyan volt, mintha egy börtönigazgató a rabjaival közösen alapított volna céget. Ez halálos döfést jelentett a liberálisok számára, viszont esélyhez juttatta a mostani miniszterelnököt, aki fiatalon, tiszta lappal és nagy tehetséggel indult pályáján. Ez ellenfelei viszont lejáratták magukat.
Ám 2010 óta mást sem csinál, mint hogy hazugsággal és ámítással betonozza be uralmát. A szervezett kleptokrácia rendszerét építette fel. Majd a menekültválságnak köszönhetően megerősítette pozícióit, az állítólagos keresztény-nacionalista értékek védelemzőjének állította be magát. Ily módon példakép lett több helyen is, főleg a lengyelek számára. Mindkét vezetés tekintélyuralmat igyekszik létrehozni, de itt megjegyzendő, hogy Jaroslaw Kaczynski másként rátermett, mint Orbán. Nehezen értelmezhető aszkéta, akinek hatalma nem olyan szilárd, mint magyar szövetsége esetében, mivel túl gyorsan próbált új viszonyokat kialakítani országában.
Ami a menekülteket illeti, a magyar politikus hamar felismerte, hogy a közvélemény nem kér az idegenekből. A jogállam ügyében pedig Lendvai azt sürgeti, hogy az EU végre valljon színt. Védje meg az értékeit. De itt van felelősségük a tagállamoknak is. Merkel kancellár például akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor igen visszafogott volt Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Sok minden rosszat megelőzhetett volna, ha határozottabb. De ezen ma már nem lehet segíteni.
Viszont a megosztottság utat nyit az orosz és kínai befolyás erősödésének. Orbán ily módon gyengíti az uniót. Amikor illiberális demokráciáról beszél, azt igyekszik bizonyítani, hogy annak van ideológia alapja, de ez természetesen ostobaság. Esetében az állam átépítése a lényeg. Az ország igazából hibrid demokrácia, tehát hogy vannak benne demokratikus díszletek, például kicsiny ellenzéki sajtó, az emberek pedig élveznek személyes szabadságjogokat.
Ám minden hatalom a Fidesz kezében összpontosul, amivel Orbán egészen páratlan helyzetbe került Európában. A kormánypárt vele együtt emelkedett fel és vele együtt fog bukni. Ugyanakkor a politikus helyzete meggyengült a világban, de ettől még nem szabad leírni. A hatalom cinikus embere, aki képes ideológiát váltani. Mindenkivel hajlandó összeállni, ha az az érdekeit szolgálja, Salvinitól Le Penig. Az USÁ-ban is ápol kapcsolatokat. Lendvai egyébiránt abból indul ki, hogy ha Laschet lesz a kancellár, ő sem viszonyul majd következetesen a kormányfőhöz.
