Süddeutsche Zeitung
A nyári szünet után ma összeülnek az Európai Parlament pártcsaládjainak frakcióvezetői, hogy eldöntsék, mitévők legyenek, miután Ursula von der Leyen lesöpörte az asztalról a strasbourgi kezdeményezést, mármint hogy haladéktalanul indítsa be a jogállami mechanizmust Magyarország és Lengyelország ellen. A fő lehetőség az, hogy mulasztásos jogsértés miatt az Európai Bíróság elé idézik a Bizottságot, mert szerintük a szankciós rendszert már az év eleje óta be lehetett volna élesíteni. (Ám valójában november 4-éig van idejük határozni.)
Mindenesetre több képviselő fel háborodva és ennek hangot is ad. Birgit Sippel a német szociáldemokratáktól botrányosnak nevezi, amit von der Leyen válaszolt az EP elnökének sürgetésére. A holland liberális Sophie in’t Veld úgy minősíti, hogy a reakció leplezetlen provokáció és disznóság. Daniel Freund, a német zöldek delegáltja úgy látja, hogy az ötoldalas levél nem más, mint jogászi szőrszálhasogatás.
A Parlament azon a véleményen van, hogy az autoriter magyar és lengyel kormány el akarja hallgattatni a kritikus hangokat az igazságszolgáltatásban, a sajtóban és a civil társadalomban. Ám Orbán és Morawiecki a múlt év végén csak úgy ment bele az új rendszerbe, ha addig nem történik semmi akörül, amíg az Európai Bíróság nem mond ítéletet a két ország panaszáról.
A Bizottság arra hivatkozik, hogy egyáltalán nem tétlenkedik: dolgozik a mechanizmus alkalmazásának irányelvein és nyomoz olyan visszaélések ügyében, amelyek az év eleje óta merültek fel. De hogy mikor küldi ki az első figyelmeztetéseket, az teljesen bizonytalan. Freund szerint ugyanakkor a Bizottság nem halogathatja tovább a jogállam védelmét. Mert amíg nem történik semmi, addig Orbán minden napot kihasznál a demokrácia szétverésére.
A legnagyobb parlamenti csoportot alkotó Néppárt viszont csitítani próbálja az indulatokat. Egyetért azzal, hogy az EP fokozni kívánja a nyomást, ám Weber szerint semmi értelme az intézmények közi vitának. Hiszen azok ugyanazt akarják. Azzal viszont egyetért, hogy a Bizottság nem hagyja magát sürgetni, mert az első ügyeket igen alaposan meg kell támogatni jogilag.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Szorult helyzetben az Európai Néppárt EP-csoportjának vezetője, mert egyelőre talán még ő sem tudja, hol folytatódik a pályafutása. Weber egész nyáron fontolgathatta a lehetőséget, miután két éve csalódnia kellett és nem ő lett a Bizottság elnöke, viszont kompenzációképpen meglebegtették előtte, hogy félidőben átülhet az Európai Parlament vezetőjének székébe. Csak éppen nagyon úgy néz ki, hogy Sassolinak nincs kedve januárban felállni.
Arra panaszkodik, hogy a járvány miatt nem tudott rendesen dolgozni, a legfontosabb döntésekből kimaradt. Érvelését elfogadják sajátjai, a szociáldemokraták, de zöldek, valamint a liberálisok egy része is. Főleg azért mert olasz, Weber viszont német, akárcsak von der Leyen és a két tisztség egy nemzet kezében egy kicsit sok lenne a jóból.
Más kérdés, hogy Weber tényleg annyira áhítozik-e a posztra. Brüsszel mindenesetre jelzést vár tőle a hogyan továbbról. Ő viszont megüzente, hogy az csak a jövő hónap végén esedékes. Viszont az már most vonzónak tűnik számára, hogy marad a frakció élén, egyben pedig átveszi a Néppárt irányítását Tusktól. De lehet, hogy ez a megoldás meg a Néppártnak nem felel meg, mert úgy ítéli meg, hogy annak idején a politikus rosszul taktikázott, amikor a Bizottság élére akart kerülni.
Emellett felróják neki, hogy súlyos hibákat követett el a Fidesz ügyében, igaz, részben Merkel kérését követte. Ám a végén már teljesen áttekinthetetlenné vált a helyzet. Olyannyira, hogy a döntő ülés után sokan nem tudták: akkor most miről is szavaztak.
Süddeutsche Zeitung
A legnagyobb német lap kerek-perec úgy foglal állást, hogy ha nincs jogállam, akkor nem szabad uniós pénzeket adni a vétkes kormányoknak. A kommentár szerint legfőbb ideje, hogy a Bizottság végre bevesse az új védelmi mechanizmust és leállítsa a Budapestnek és Varsónak szánt támogatásokat.
Ha minden igaz, holnap a lengyel Alkotmánybíróság végre kirukkol a farbával, mármint hogy mi a fontosabb, az uniós vagy a nemzeti jog. A varsói kormány az utóbbinak ad elsőbbséget, ám ez az EU működőképességét veszélyezteti. A PiS azonban a hónap elején már meghátrált a Fegyelmi Kamara ügyében, legalábbis némelyest.
De végül is mindegy, hogy széna vagy szalma lesz-e a keddi döntés, a jogállami vita megy tovább. A két tekintélyelvű vezetés el akarja hallgattatni az ellenfeleket, köztük a kényelmetlen sajtót, a nemszeretem civil szervezeteket, de a független bírákat is. Ám ily módon Budapest és Varsó ellentétbe kerül az uniós joggal.
Az EU jogközösség, anélkül nem tud funkcionálni, hogy a tagok ne tartsák magukat a közös előírásokhoz, és hogy a bíróságok valóban függetlenek, ne pedig a hatalom szócsövei legyenek. A két ország ellen már folyamatban van egy sor eljárás, de sajnos, még messze van, hogy azok végén büntetést szabjanak ki. Szerencsére már itt a jogállami mechanizmus, amely gyorsabban és ott találja el a két rendszert, ahol az a leginkább fáj nekik. Ám a Bizottság halogatja az alkalmazást. Az EP viszont teljes joggal nyomást fejt ki és remélhetőleg sikerrel jár.
Financial Times
Idáig nemigen robbantak petárdák a nem egészen egy hónap múlva esedékes német választások kampányában, de a végjáték igen szorosnak ígérkezik, az eredmény pedig teljesen nyitott – írja a vezércikk. A vezércikk úgy ítéli meg, hogy a bizonytalanságot leginkább az uniópártok jelöltjének, Laschetnek a gyengesége idézte elő. A németek elfordultak tőle az erélytelensége miatt. Amit hirdet, abban nincs húzóerő. Nagyon úgy néz ki, hogy a CDU 16 év után kifogyott az ötletekből, népszerűsége a pincében. De most már késő, hogy előkapják Södert, mert már kimentek a levélben leadandó voksok.
Feljöttek viszont a szociáldemokraták, akiket pedig pár hete még leírtak, mondván, hogy lejárt lemezről van szó. Olaf Scholz választási hadjárata biztos lábakon állt, a közvélemény megnyugtatónak minősíti a tapasztaltságát. Jobban megtestesíti a folyamatosságot és a változást, mint konzervatív riválisa. Úgy hogy most jó esély látszik egy SPD-szabaddemokrata-zöld koalícióra.
Laschet és Baerbock, a környezetvédők képviselője elárulta tapasztalatlanságát. Mindkettőnél becsúsztak ostobaságok, utána viszont már biztonsági játékra törekednek, ám éppen emiatt elfogyott a lendületük. De a finis azért nagyon izgalmasnak ígérkezik.
Németországban mindenekelőtt komoly politikai vitát kellene folytatni arról, hogy az ország a kivitelben Kínától, a védelemben pedig Amerikától függ, miközben ez a felállás mind inkább tarthatatlan. Ha ezt tisztába teszi, akkor a választók világosan láthatják, hogy ki vezesse őket Merkel után.
