Ismerek remek, szerető mostohákat, a mozaikcsaládokban egyre többet. Az állam nem ilyen. Vagy szabadulni akar a rábízott gyerekektől (gőzerővel tolja át a macerás szociális feladatokat az egyházakra), vagy, amit azért nem gondoltunk, egyszerűen nem ad nekik rendesen enni. Szél Bernadett és az ombudsman levelezéséből robbant ki a botrány. Megtudtuk, az állam neveltjeinek étkezési normatívája tíz éve napi 684 forint. Az intézmények persze kínlódnak, igyekeznek, adományokat gyűjtenek, átcsoportosítanak, így több helyen valahogy feltornásszák ezt a képtelen összeget napi 800-ra.
Háborogtunk a Karmelita gyanúsan olcsó menzáján: ott egy menü (bableves, káposztáskocka) 850 forint volt. A gyermekotthonokban ennél kevesebb jut egy egész napra. A miniszterelnöki menzán a gyerek-normatívából összesen két adag krumpliköret jön ki, vagy egyetlen Rákóczi túrós. Egy napra, ötszöri étkezésre, a kamasz fiúknak is. Az unokáim ebben a korban vannak: tudom, mit képesek megenni. Amit az állam saját neveltjeinek ad, az ma fél kiló őszibarack ára. Lakj jól vele! Ha reggelire és vacsorára fél-fél liter kakaót két-két üres zsemlével kapnak, már el is dorbézolták a napi fejkvóta nagyját, és hol van még az ebéd, a tízórai, az uzsonna. Láttam fotókat is levesről, főételről: nagyjából olyanok, amilyeneken a kórházi koszt fényképein szoktunk szörnyülködni. A szerencsésebbek a kórházit kiegészítik otthonról: az állam mostohagyerekei legfeljebb a hivatalos zsebpénzükből tehetik meg ezt – sokan meg is teszik, ha nincs karantén. A 6-14 évesek zsebpénze havi 3700, a 15-18 éveseké 5100 forint. Egy hetedikes srác tehát vehet is naponta negyedkiló kenyér kajapótlékot, ha éhes, nincs itt semmi baj. Azért ha intézeten kívüli iskolába jár, az ottani büfét nem ajánlanám, ott ennyiért semmi nem kapható.
Az akkori ombudsman, Szabó Máté már 2011-ben jelentette: ebből a pénzből nem lehet egészségesen étkezni, a gyerekek ritkán jutnak zöldséghez, gyümölcshöz, tejtermékhez. Az összeg úgy maradt, az infláció nőtt. Kérdés, ezen a koszton nőnek-e a gyerekek is. Az állam gyerekei. Közös gyerekeink. De nem is a gyalázatos összeg verte ki most a biztosítékot, hanem a kormányzati reakció. A kalocsai gyermekotthonban vizsgálódva – ott napi 800-at tudnak összekaparni étkezésre - a jelenlegi ombudsman megállapította: ez „a fejlődő szervezet számára szükséges mennyiségű egészséges táplálék biztosítására nem elegendő”. (Kalocsán zömmel kamaszfiúk vannak.) Arra kérte a minisztériumot (azt, amelyik állítólag az emberi erőforrásokért felelős!), emelje meg a normatívát. Ami a 7000 gyermekotthoni gondozottat számolva évi 1,7 milliárdba van az államnak. Ha megduplázná, még egyszer 1,7 milliárdot kellene bedobnia. A gyermekvédelminek csúfolt népszavazás többe kerül, a kísérő, arcpirítóan bárgyú és gonosz propaganda meg a sokszorosába. Egy ország hüledezhetett a válaszon: a tárca „az étkezési normatíva emelésével szakmailag egyetért, azonban ennek megvalósítása a mindenkori költségvetési helyzettől függ.”
Hősi önfegyelemmel megállom, hogy ne jöjjek elő a Vadászati kiállítással, egyebekkel. Bár nagyon megértem L. Ritók Nórát, akinek alapítványától, értsd: az általuk segített gyerekektől 17 milliót vettek el. Megjegyzi: a kiállításon csak az állatok kitömésére 50 milliót költöttek. Hát istenem. Ha egyszer azt megengedte a költségvetési helyzet. A kitömött állatokban biztosan sok pénzes vendég gyönyörködik, a berettyóújfalui cigánysor viszont nem turistacélpont. A kormány szerint nem része az országimázsnak. Pedig nagyon is az.
Mert nem csak a gyermekotthonokban élő 7000-ről van szó. Velük együtt 23 000-et vettek gyermekvédelembe. A többi nevelőszülőknél él. Ott is hasonlóan számolják az ellátási költségeket, így aztán egy gyerek étkezésére, ruházására, iskoláztatására, tanszerre, gyógyszerre, játékra, zsebpénzre a családi pótlék mellett kb. havi 43 000 forint ellátmányt adnak. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon 50 000 gyerek tartósan éhezik, 200 000 időszakosan. Mondjuk hónap végén, vagy ha éppen nincs közmunka a szülőknek, vagy ha nem ad hitelben a boltos. A szégyen számai. Együtt negyedmillió.
Sajnos az államnak nincs energiája ilyesmivel foglalkozni. Éppen a gyerekvédelemmel van elfoglalva. Csak nem az éhség, hanem Brüsszel ellen. Aki nyilván éppen megenni készül a magyar gyerekeket. Előbb ugyan ismeretlen okból nemi átalakításnak vetné alá őket, de aztán egészen biztosan fel is falná mindet, mindig is magyar vérre áhítozott, fene a gusztusát. Az állam merő szívjóságból nem engedi meghízni a rábízottakat. Mint a Jancsi és Juliskában: Jancsi csak egy pálcikát dugott ki az ujja helyett a ketrecből, nehogy felkeltse a boszorkány étvágyát.
Az állam nem minden gyerekhez olyan mostoha, mint a sajátjaihoz. A középosztályi gyerekek után valódi kedvezményeket nyújt, lakástámogatást, adócsökkentést, sőt visszatérítést. De az állam gyerekeinek nincs gondos szülője, hozzátartozója, akinek kell majd a szavazata. Nem érdemes beléjük fektetni. Politikai értékük a hatalom számára nulla, hiszen ők maguk kicsik vagy tinik még.
És olykor éhesek.