Lejárt az Európai Parlament által adott kéthónapos határidő, hogy a Bizottság indítsa be végre az új jogállami mechanizmust több kormány, így Magyarország és Lengyelország ellen, ám von der Leyenék a fülük botját nem mozgatták, leszámítva, hogy az elnökasszony küldött az EP első emberének egy igen érdekes válaszlevelet. Ebben a politikus azt fejtegeti, hogy a strasbourgi kérés nem elég világos és nem tartalmazza, hogy milyen konkrét jogsértésekről van szó. Továbbá, hogy a hivatkozott paragrafus sem állja meg a helyét ez esetben.
A holland liberális Sophie in’t Veld úgy értékelte, hogy a reakció sértés az Európai Parlamenttel és a földrész polgáraival szemben. Cseh Katalin pedig arról beszélt, hogy a politikai megfontolásokból alkalmazott halogatás sérti a közösségi jogot. Ezért szerinte az unió törvényhozásának be kell váltania ígéretét és az Európai Bírósághoz kell fordulnia.
Brüsszel az ultimátum ellenére továbbra is igyekszik időt nyerni, miután teljesen új vizeken jár. Hiszen ha tudja bizonyítani a jogállami elvek megsértését, akkor felfüggesztheti a vétkes országgal szemben a támogatások egy részét, miközben a Freedom House már nem tartja teljes demokráciának azt, ami Magyarországon van, de másutt is szorulnak vissza közös elvek.
A Bizottság szóvivője, Újvári Balázs megerősítette, hogy a testület egyelőre nem kívánja beélesíteni a szankciós rendszert, azt az utolsó eszköznek tekinti. Előtte meg akar bizonyosodni róla, hogy nem megy fejjel a falnak az alkalmazás során, egyébként pedig jelenleg a használati útmutatót dolgozza ki. Ehhez bekéri a kormányok véleményét, a munka előreláthatólag ősz elején fejeződik be.
Ugyanakkor gond, hogy a jogállami mechanizmust csak olyan esetekben lehet igénybe venni, amikor uniós alapok kerülnek veszélybe a visszaélések folytán. Vagyis aligha terjed ki arra, amikor egy törvény korlátozza a szólás szabadságát vagy az LMBT-kisebbség jogait. Daniel Gros, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának szakértője úgy érzékelteti a problémát, hogy egy illiberális rezsim várhatóan kevésbé akad fenn a szűrőn, mint egy olyan állam, ahol teljesen független, ám nem hatékony az igazságszolgáltatás. Ezért hiba volt úgy beállítani, hogy a rendszer főként a magyar és a lengyel vezetés ellen irányul.
A kommentár elsődleges fontosságúnak nevezi, hogy az EU védekezzen a csalások ellen. Mint rámutat, az Európai Ügyészség remek rajtot vett, már több mint ezer olyan esetet dolgozott fel, ahol uniós pénzeket sikkaszthattak el, ám a neheze csak ezután jön. A gazdasági bűnözés és a korrupció ugyanis mára égető kérdés lett, miután a sorozatos bővítések és az egységes piac fejlődése folytán egyre nagyobb összegeket osztanak szét, részben fejlesztési-felzárkózási, részben agrártámogatások formájában.
Most meg itt a csaknem 800 milliárd eurós újjáépítési alap, úgy hogy még sosem volt időszerűbb fellépni a csalók ellen. Főleg a nyugati országok részéről lehet arra számítani, hogy igencsak azt feldühödnek, ha azt látják, hogy egyes kedvezményezett államokban lenyúlják az általuk befizetett pénzeket.
A Codruta-Kövesi vezette EPPO azonban rongyos 44,9 millió eurót kapott, ennyiből még az összes nyomozót és elemzőt sem lehet tisztességesen honorálni. Úgy hogy a román jogász meg is kérdezte: Mit akar az unió? Egy macskát vagy egy tigrist? Ilyen csekély költségvetés mellett félő, hogy csupán kis halak akadnak horogra, a nagy nemzetközi bűnbandák megússzák.
Ráadásul Magyarország és Lengyelország nem csatlakozott a szervezethez, noha egyfolytában vitázik Brüsszellel a jogállam miatt. A szlovén elnök pedig nem hajlandó nemzeti megbízottakat kinevezni a testülethez. De ezen felül arra mindenképpen fel kell készülni, hogy kemény érdekütközés lesz az új ügyészség európai jogköre és a nemzeti szuverenitást szajkózó kormányok között. Ám ha netán sikerül rábizonyítani bizonyos politikusokra és azok segítőire, hogy eltulajdonítják az újjáépítési alap egy részét, az igen fontos lesz az EU hitele szempontjából. Mármint hogy az EPPO valóban politikai beavatkozás nélkül dolgozik.
FAZ
A keleti gazdasági kapcsolatok ápolásán dolgozó német külkereskedelmi szövetség aggódva figyeli a Magyarországgal és Lengyelországgal zajló jogállami vitát. Úgy értékeli, hogy kompromisszumra van szükség, és annak érdekében Berlinnek közben kell járni a két fővárosban. Az érintett vállalatok a két országban összesen jó 600 ezer embert foglalkoztatnak. A németek számára főleg Varsó fontos gazdaságilag, immár az 5. helyen áll az üzleti partnerek sorában. De lényeges az árucsere Magyarországgal, Szlovákiával, Csehországgal és Oroszországgal is.
A szervezet egyúttal arra figyelmeztet, hogy káprázatosan megugrott az áruforgalom a földrész keleti országaival, illetve Közép-Ázsiával, és nem lenne jó, ha a lendületet megtörnék a világban tapasztalható bezárkózási törekvések. A szervezet elnöke úgy nyilatkozott, hogy a kérdésre oda kell figyelnie mind az új német kormánynak, mind az EU-nak, mert a világgazdasági korlátozásoknak a német és európai cégek innák meg leginkább a levét.
Ennek érdekében a keleti régiónak vonzó finanszírozási feltételeket kell kínálni az infrastruktúra fejlesztéséhez, ami letérítheti őket a kínai Selyemútról. A német tőke 2019 végéig 145 milliárd eurót fektetett be a régióban és ily módon csaknem 2 millió új munkahelyet teremtett.
Ráfizetnek azok a kelet-európai államok, ahol veszik a kalapjukat nyugati kereskedelmi bankok, mert onnantól kezdve meredeken csökken a gazdasági növekedés üteme és nehezebb a bejutás a nyugati pénzpiacokra. Erre a következtetésre jut a ZEW Mannheim kutató intézet a térség 17 államának adatait elemezve. A negatív következményekre jó példa Lettország, Észtország, Moldávia, Észak-Macedónia és Montenegró.
Az érintett pénzintézetek döntése mögött általában a nagy földrajzi távolság, valamint a pénzmosás és a korrupció rejlik, különösen amióta Amerika 7 évvel ezelőtt bekeményített ezen a területen. A bankok nemigen érzik meg a kivonulás következményeit, annál inkább a szóban forgó kormányok. Az exportjuk 6-8 %-kal esett vissza, miután fontos hidakat vesztettek el a Nyugat felé.
A jelenség lenség ugyanakkor nemigen érinti Magyarországot, Bulgáriát, Csehországot és Szlovákiát. Ahonnan viszont mennek a bankok, ott rövidtávon kevés a lehetőség a kieső finanszírozási források pótlására. A helyi pénzintézetek csak akkor tudnak segíteni, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek a nemzetközi normák betartására, a kormányok pedig exportgaranciákat adhatnak a kis- és közepes vállalatoknak.
Bár az orosz Külügyminisztérium két napja következményekkel fenyegette meg azt a 40 országot és szervezetet, amely ott volt a Kijevben, a Krími Platform alakuló ülésén, a tárca vezetője mégis felkereste mind Budapestet, mind Bécset, noha mindkét kormány magas szinten képviseltette magát az ukrajnai eseményen.
Lavrov az osztrák fővárosban nem volt hajlandó elárulni, Moszkva milyen megtorló intézkedéseket fontolgat, de azzal vádolta meg az EU-t, hogy az érdemtelenül vállal szolidaritást a „nacionalista ukrán vezetéssel”. A vendéglátó Schallenberg, aki személyesen volt jelen a kijevi fórumon, úgy fogalmazott, hogy a két ország közt igen mély véleménykülönbség mutatkozik a Krím megszállása, Ukrajna területi sérthetetlenségének megszegése, valamint Navalnij bebörtönzése ügyében.
Az orosz vendég ugyanakkor szorgalmazta, hogy Ausztria – Magyarországhoz hasonlóan – ismerje el a Szputnyik V vakcinát, ám vendéglátója erre azt válaszolta, hogy a legjobb volna a kéréssel az Európai Gyógyszerügynökséghez fordulni. Afganisztán kapcsán Lavrov megint kifejtette, hogy a helyzetért a nyugati demokráciaexport a felelős. Schallenberg pedig megerősítette, hogy országa nem hajlandó menekülteket befogadni, kivéve azokat az afgánokat, akik nemzetközi szervezeteknek dolgoztak az eltelt 20 év során.
Németország nem bújhat ki európai politikai felelőssége alól, mert ha megelégszik gazdasági vezető szerepével, akkor az EU sebezhető lesz, kiszolgáltatva magát a tekintélyelvű erőknek, amelyek alig várják, hogy megoszthassák. Így foglalt állást a volt német külügyminiszter, aki jelenleg az amerikai-német kapcsolatok erősítésén dolgozó magánalapítvány, az Atlantikbrücke elnöke.
A szociáldemokrata Siegmar Gabriel hozzátette azonban, hogy Berlin nem támaszthat semmiféle hegemón igényt a szomszédjaival szemben. A megoldás szerinte az volna, hogy a franciákkal, olaszokkal és a lengyelekkel álljon a földrész élére, bár ennek ellentmond a jelenlegi lengyelországi helyzet. Ám a politikus stratégiai türelmet javasol, mert úgy ítéli meg, hogy Varsó eredendően Európa-párti. De a németeknek a közös jövő érdekében kezelniük kell a jelenlegi feszültséget.
Az unió azonban csak akkor hallathatja hangját a világpolitika fő kérdéseiben, ha visszanyeri technológiai és gazdasági súlyát, bővíti az egységes piacot és szorosabban működik együtt a közös külpolitikában. Érvényes ez mind Kínára, mind Amerikára. Ha a kontinens széttagozódik és visszaesik technológiailag, valamint gazdaságilag, akkor hosszú távon aligha lesz érdekes az Egyesült Államok számára.
Zürichben két vállalkozó és egyikük szülei állnak bíróság előtt, mert pár éve 88 teherautónyi hamisított mosószert vettek Magyarországon és adtak el Svájcban. A Persil és Ariel márkajelzéssel ellátott portékát egy régi budapesti üzemcsarnokban állították elő, majd 3,65 millió frankért értékesítették az Otto csomagküldő szolgálatnak. Az nem vette észre a stiklit, csak akkor, amikor az egyik vásárló reklamált.
Az érintettek ellen a vád most iparszerű csalás, a márkajog megsértése, valamint pénzmosás. Utóbbi úgy merült fel, hogy az ügyletek után nem adóztak, viszont a haszonból 10 darab, egykilós aranyrudat vettek. A védelem arra hivatkozik, hogy ügyfeleik sem voltak tisztában az áru törvénytelen eredetével, nem jártak soha a kérdéses budapesti telephelyen. Sőt, szerintük még az sem bizonyos, hogy a szer nem eredeti. Azt viszont elismerik, hogy a könyvelés körül nem volt minden rendben. A két országban különben nyomozás folyik a gyártók és a közvetítők ellen.
