Az alacsony pedagógusbérek miatti anyagi bizonytalanság és a központosított iskolarendszer is gátja annak, hogy a tanárok nyíltan hangot adjanak elégedetlenségüknek vagy radikálisabb eszközökkel - például szervezett munkabeszüntetéssel - álljanak ki saját magukért - vélekednek a lapunknak nyilatkozó pedagógus szakszervezetek képviselői.
Az pedig biztos - idézte fel a Népszavának - Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke -, hogy az utóbbi hónapokban több kutatás is napvilágot látott, amelyekből kiderült: a tanárok nagy része nincs megelégedve a körülményeivel. Sőt vannak, akiknek már a mindennapi élet is nehézség.
Az egyik ilyen az Eötvös Loránd Tudományegyetemen készült, a MoTeL (Models of Teacher Learning) névre keresztelt, júliusban publikált kutatás egyebek mellett rávilágított: háromból két pedagógus szerint a megnövekedett munkaterhek és az ebből fakadó időhiány akadályozza a szakmai fejlődésüket, 17,2 százalékuk pedig a pályaelhagyáson is gondolkodik. A Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont, a Friedrich-Ebert-Stiftung, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és a PSZ közös kutatása pedig arra mutatott rá: sok pedagógus - különösen a fiatalabbak, pályakezdők - lakhatási gondokkal küzd. Sokan 50 százalékkal is többet költenek lakhatásra, mint az országos átlag, az albérletben élőknél ez az arány még magasabb is lehet.
A PSZ évek óta követeli a pedagógusbérek rendezését, nemrég pedig egy petíciót is indítottak a tanárok kizsákmányolása ellen, ezt eddig több mint négyezren írták alá. Ugyanakkor Totyik Tamás szerint kollégái körében az elégedetlenség érzésénél még nagyobb a félelem érzése, amit az is mutat, hogy a legtöbben a petíciót is csak monogrammal merik aláírni. A PSZ alelnöke elkeserítőnek tartja ezt a helyzetet. Elmondta azt is, a szakszervezet eddig egyetlen olyan pedagógust sem talált, aki vállalná a jogi eljárást a 100 százalékos táppénz ügyében, amit Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter még tavaly nyáron ígért meg minden, a koronavírus miatt karanténba kényszerült pedagógusnak, de csak töredékük kapta meg.
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) ügyvivője szintén úgy látja, hogy sok pedagógus fél véleményt nyilvánítani, főleg a kisebb településeken élők, ahol a mobilitás (például munkahelyváltás) lehetősége is alacsony. Úgy véli, a tankerületi rendszer is szájkosarat rakott sok pedagógusra; vannak, akik attól tartanak, ha nyíltan kritizálják a rendszert és emiatt hátrány éri őket, a tankerületben elintézik, hogy sehol máshol ne kaphassanak munkát. - Ez persze nem feltétlenül van így, de az, hogy félnek tőle, éppen elég - fogalmazott Nagy Erzsébet. Hozzátette: azt is be kell látni, hogy a pedagógusok többsége "nem az a Jeanne d’Arc típus".
A PDSZ kedden szintén indított egy kérdőívet az oktatási dolgozók körében, amit már az első órákban több százan töltöttek ki. A felmérés még zajlik, de Nagy Erzsébet lapunknak elmondta, az érdekképviseletre vonatkozó kérdésnél a válaszadók többsége nagyobb harciasságot várna el a szakszervezetektől.
- A probléma csak az, hogy ezt saját maguktól már nem várják el. Pedig a szakszervezet csak az ő részvételükkel működhet. De ugyanilyen fontos lenne a szakszervezetek összefogása, együttműködése is - vélekedett az érdekvédő.
