Lengyelországban nyílt politikai válság van. Ennek hátteréről kérdeztük Marek Migalskit, a katowicei Sziléziai Egyetem politológus professzorát, aki belülről is kipróbálta a közéletet, a Jog és Igazságosság (PiS) képviselője volt az Európai Parlamentben. A krízis okáról azt mondta, hogy meggyengült a kormányzó jobboldal, a PiS vezette koalíció vezető szerepe a társadalomban, jóllehet a pártnak jelentős mértékben sikerült átvenni az uralmat a korábban független politikai intézmények (mint az alkotmánybíróság, az igazságügyi rendszer) és a média felett. A korábban közszolgálati televízió és rádió hat éve a kormánypárt szócsöve, a kormánypártok népszerűsége mégis visszaesett, tíz százalékkal elmarad a 2019-es szinttől, amikor megnyerték a parlamenti választást. Nem jött be a gazdaság újraindítására nagy hangon bejelentett terv, a „lengyel New Deal”: egyre több ember jut arra, hogy az intézkedésekkel csökkenni fog a jövedelme.
A válság másik oka Marek Migalski szerint a kormánytáboron belüli komoly ellentétekben keresendő. Az is szerepet játszott, hogy Donald Tusk korábbi miniszterelnök visszatért a lengyel politikai porondra, s ismét a legnagyobb ellenzéki erő, a jobbközép Polgári Platform (PO) élére állt, de nem ez volt a közvetlen kiváltó tényező. Az elmúlt évben a parlamenti ellenzék végig tárgyalt Jaroslaw Gowinnal, aki az Egyesült Jobboldal nevű kormánykoalícióban résztvevő Egyetértés párt vezetője és miniszterelnök-helyettes volt. Az alkudozás tárgya egy ideiglenes kormány létrehozása volt, s Gowin az ellenzék szavazataival kormányfő, esetleg a szejm marsallja (elnöke) lehetett volna. Ezt tette semmivé Tusk visszatérése. Gowin korábban a Polgári Platform egyik vezetője, a konzervatív szárny vezéralakja volt, s 2013-ban Tusk ellenében indult a pártelnökségért. Veszített, mire híveivel kivonult az akkor kormányzó középjobb liberális pártból és Jaroslaw Kaczynski PiS-éhez csatlakozott. Tusk és Gowin között azóta is erős az ellenszenv.
Kaczynski nyilvánvalóan értesült Gowin újabb árulásáról. Ezért tették ki a kormányból, aminek a következtében a pártja is kilépett. Az Egyesült Jobboldal ezzel elveszítette többségét a szejmben, de még képes volt függetlenek, megvásárolt ellenzékiek szavazataival átvinni az ún. Lex TVN-t. (E törvény tiltja meg, hogy az Európai Gazdasági Térségen – EU plusz Svájc, Norvégia, Izland és Liechtenstein – kívüli tulajdonosoknak médiájuk legyen Lengyelországban. Fő célja a piacvezető az amerikai tulajdonú TVN24 hírtévé megkaparintása vagy elhallgattatása.)
Tusk visszatérésének lehet egy másik közvetettebb hatása is a lengyel politikai fordulatban – véli Migalski, aki fontos szerepet tulajdonít a varsói szcéna két fő figurája közötti személyes viszonynak. Emlékeztet rá, hogy Kaczynski Tuskot tekinti fő ellenségének, aki korábban többször súlyos csapást mért a pártelnökre. Az egyik ilyen tartós sebe a 2007-es tévévita, amelyben megsemmisítő vereséget szenvedett, s azt követően a PO nyolc választáson verte meg a PiS-t. Tusk hazatérése Migalski szerint pszichikailag is megviselhette a visszahúzódó, zárkózott természetű Kaczynskit, aki aligha vállalkozna újabb nyílt párbajra nemezisével. Ráadásul Tusk, aki korábban szerette a tények emberének mutatni magát, most átvette Kaczynskitől a moralizáló beszédmódot: a lengyelországi eseményeket immár a jó és a rossz harcának, a hazafiság és az árulás morális küzdelmének láttatja.
A politológus ezzel együtt továbbra is Kaczynskit tartja Lengyelország meghatározó politikusának. Annak ellenére, hogy csupán miniszterelnök-helyettes, sokkal nagyobb szava van a dolgok alakításában, mint Mateusz Morawiecki kormányfőnek vagy Andrzej Duda köztársasági elnöknek. Kaczynski már régebben előállt azzal, hogy az orbáni modellt akarja átültetni Lengyelországba, Varsóból Budapestet akar csinálni. Migalski erről azt mondta, nem ismeri eléggé a magyarországi viszonyokat, de azt látja, hogy az orbáni módszerek átvétele nem csak az intézmények terén halad. A PiS a Fideszhez hasonlóan megszállta a korábban független állami intézményeket, mint az ügyészség, alkotmánybíróság, a legfelsőbb bíróság, titkosszolgálatok, a költségvetés végrehajtását ellenőrző legfőbb ellenőrzési kamara. Pártszócsővé tették a közszolgálati médiumokat. A professzor ennek tulajdonítja, hogy Lengyelországban is megnőtt a társadalom megosztottsága, az ellenvéleményekkel szembeni türelmetlenség.
Különösen nyugtalanítónak tartja a külpolitikai irányváltást, azt, hogy az Orbán-szimpátiával együtt felbukkant az EU-ellenesség is. Bizarrnak tartja a hagyományosan oroszellenes lengyel nacionalista párt esetében azt, hogy a PiS ezzel a fordulattal de facto Putyin politikai céljait szolgálja. Migalski szerint nem várható a szejm gyors feloszlatása, mert a tiszteltdíjak jelentős megemelésével Kaczynskinak sikerült megvásárolnia a képviselőket, s még az ellenzékiek is ragaszkodnak az ölükbe pottyant bevételhez. A PiS vezető klikkje minden eszközzel ragaszkodik a hatalomhoz, mert ha veszítenek, büntetőjogilag is felelniük kell - állítja a politológus. Marek Migalski elképzelhetőnek tartja, hogy a lengyel kormáyoldal kész mindent megtenni, hogy ezt a vereséget elkerülje, akár a választások elhalasztását, az eredmények meghamisítását is beleértve.
