„Scholz megcsinálja!” Ez a felirat volt olvasható annak az embernek a kampánygyűlésén, aki hosszú évek után újra reményt ad a német szociáldemokratáknak. Olaf Scholz messze a legnépszerűbb a kancellárjelöltek közül, ha összeadjuk a kereszténydemokrata uniópártok és a Zöldek listavezetői, Armin Laschet és Annalena Baerbock személyes támogatottságát, együttvéve sem érik el a szövetségi pénzügyminiszterét. A ZDF televízió politikai barométere szerint a németek 59 százaléka tartja alkalmasnak az SPD jelöltjét arra, hogy kancellár legyen, míg Annalena Baerbock (23 százalék) és Armin Laschet (28 százalék) is kevesebb mint feleannyi bizalmat élvez.
Akad azonban egy kis gond: a német választáson nem jelöltekre, hanem pártokra voksolnak, és az SPD – Scholz jelölése ellenére – sokáig 15 százalék körül vesztegelt. Az utóbbi néhány hétben azonban valami gyökeresen megváltozott. A Kantar ügynökségnél a párt már 21 százalékon áll, mindössze eggyel lemaradva a CDU/CSU mögött, az INSA pedig 20 százalékon méri. Mindkét ügynökségnél megelőzi a Zöldeket, míg a Forschungsgruppe Wahlennál fej-fej mellett haladnak.
Négy éve, amikor Martin Schulzot tették meg az SPD kancellárjelöltjének, majd elnökének, a sajtó Schulz-effektusról írt. A szociáldemokraták már-már arról álmodtak, hogy Gerhard Schröder után ismét baloldali kancellárja lehet Németországnak. A mostani fejlemények azt mutatják, hogy létezik Scholz-effektus is. Schulz vagy Scholz lesz a sikeresebb? Az SPD 20,5 százalékot szerzett a 2017-es választáson, ami akkor nagy csalódás volt a szociáldemokraták számára, de utána, egészen mostanáig, álomszerű lett volna egy ilyen eredmény. A Schulz-effektusnak amúgy hamar vége szakadt, miután az SPD több tartományi választáson is gyengén teljesített.
A mostani helyzet gyökeresen más. Egyéb politikai megmérettetés már nem lesz a következő választásig, így ha Scholz továbbra is meggyőző teljesítményt mutat, pártja valóban megszorongathatja a CDU/CSU-t. A szociáldemokrata politikus a Spiegelnek adott interjújában úgy foglalt állást, hogy akár a második helyen végzett párt is adhatja a kancellárt. Vagyis ő maga is inkább az uniópártok sikeréből indul ki, de már az SPD második helye is hatalmas eredmény lenne. Első kampányfellépésén, Bochumban is megfogalmazta: „Az SPD-nek másodiknak kell lennie a CDU mögött és a Zöldek előtt, így lehetek kancellár”. Tapasztalt politikusként minden bizonnyal figyelembe veszi azt is, hogy amint több tartományi voksolás is megmutatta, a bizonytalanok az utolsó pillanatban sokkal könnyebben teszik az ikszet a CDU/CSU, mint a többi párt neve mellé.
Olaf Scholz ma már mintha egyszemélyben lenne az SPD. A szocdemek szereplése sajátos módon attól függ, hogyan teljesítenek Észak-Rajna-Vesztfáliában, Armin Laschet tartományában. "Ha itt jól szerepelünk, akkor országos szinten is” – vélekedik Lars Klingbeil, az SPD főtitkára. Sőt, ennél tovább is megy: „Armin Laschetet szűkebb pátriájában akarjuk legyőzni.”
Az évek óta „a vesztesek pártjának” tartott SPD stratégiája most beválni látszik. A társelnök Norbert Walter Borjans játssza el a rossz zsarut, Olaf Scholz ezzel szemben a jófiú, aki soha nem mondja ki ellenfelei nevét, ugyanakkor önbizalmat sugároz. "Mi alakíthatjuk a jövőt" –biztosítja híveit. Bátorítóan beszél, és ami a legfontosabb, hitelesnek tartják. Pénzügyminiszterként megfontolt volt és kiváló kapcsolatot alakított ki Angela Merkel kancellárral. Az utóbbi hónapokban pedig ő volt az egyedüli kancellárjelölt, akinek nem voltak „félrelépései”. Laschet élete baklövését követte el, amikor az áradások egyik helyszínén jóízűen hahotázott az együttérző beszédet mondó Frank-Walter Steinmeier köztársasági elnök háta mögött. Baerbock pedig egy sor hibát követett el, például megszépítette az önéletrajzát, későn számolt be mellékes jövedelméről és másoktól vett át bizonyos passzusokat nemrég megjelent könyvében. Scholzon eddig nem talált fogást a sajtó, bizonyította, hogy profi politikus, pedig korábban színtelennek tartották, túlságosan is tárgyilagosnak, ami most, a többiek hibázásai után a legnagyobb erényévé vált.
Szerepét nem is annyira régen még saját pártján belül is megkérdőjelezték. 2019-ben indult a pártelnöki tisztségért, de nagy meglepetésre nem választották meg. A nagykoalícióval egyre elégedetlenebb tagság inkább a két „balosabb” jelöltnek, Norbert Walter Borjansnak és Saskia Eskennek szavazott bizalmat. Sokan talán titkon azt remélték, hogy kiléptetik az SPD-t a kormánykoalícióból, de ez nem következett be, ami most jól jön. Valószínűtlen ugyanis, hogy az ellenzékbe vonulás után hirtelen emelkedett volna az SPD népszerűsége, a párt aligha vetkőzte volna le az „öreguras” jellegét. Most azonban az is szerepet játszhat népszerűségének emelkedésében, hogy egyre többen veszik őket észre a nagykoalícióban. Ez persze nagyban köszönhető Angela Merkel távozásának. A leköszönő kancellár 16 évig irányította a német kormányt, ebből 12 évig az SPD-vel működött együtt. Merkel politikája több elemében hasonlít a szociáldemokratákéra, ezért azok szinte láthatatlanná váltak az uniópártok ölelésében.
Most azonban változott a helyzet, Merkel fokozatosan vonul háttérbe, s bár Laschet több kérdésben osztja a politikáját és ő is a fontolva haladás híve, nem elég karizmatikus, így a választók már különbséget tudnak tenni a CDU/CSU és az SPD között.
Egy hónappal a szeptember 26-án esedékes parlamenti választás előtt így Scholznak van valamennyi esélye arra, hogy ő legyen a következő kancellár. A favorit továbbra is Laschet, de már semmi sem zárható ki. Ha a CDU/CSU tagja lesz a következő kormánynak, ami igen valószínű, Laschet biztosan nem mond le a kancellári tisztségről más javára. Bár joviális figura, aki mintha minden véleményre nyitott lenne, valójában a Markus Söderrel, a CSU elnökével a kancellárjelöltségért folytatott versengés során megmutatta, hogy a hatalom számára is nagy csábító erővel bír.
Scholznak akkor nyílna esély, ha az SPD a Zöldekkel és a szabad demokrata FDP-vel alakíthatna kormányt és ebben az esetben is csak akkor, ha megelőzik a környezetvédőket. Egy ilyen hármas koalícióra azonban nincs nagy esély, legalábbis, ha elhisszük azt, amit Christian Lindner, az FDP elnöke mond. Ő ugyanis inkább az uniópártok és a környezetvédők koalícióját pártfogolná. Amikor a Sipegel újságírója ezt a kérdést firtatta, Scholz ezt válaszolta: „Az ilyen spekulációk a választások előtt a legtöbb polgárt irritálják. Mert az az érzésük, hogy nem ők fognak dönteni az új kormányról, hanem a pártok funkcionáriusai vagy a fővárosi újságírók. Veszélyes, ha az a benyomás alakul ki, hogy ez egy játék.” Abban igaza van, hogy tényleg nem az, de Scholz a felmérésekre pillantva alighanem egyre többet játszik el a gondolattal, miszerint a pénzügyi tárcát akár a kancellárira is cserélheti.
