Akár cuppanós, remegő szájszéles csókkal is borulhatnának Európa jobboldali populistái John Biden kezére. Az amerikai elnök ugyanis olyan ütőkártyát adott a kezükbe, amilyet fetisizált hazugsággyárosuk (hétköznapi nevén Donald Trump) soha nem lett volna képes. Azzal, hogy a demokrata elnök kirántotta Afganisztánból az amerikai csapatokat, a szélsőséges iszlamista tálibok kezére adta az országot, és álomszép menekültözönt szabadít a vén kontinensre.
Görögország már riadót fújt, és esdekel, hogy ne hagyja magára az EU, ahogy 2015-ben tette, amikor Szíria és Afganisztán irányából tízezrek rohantak neki a görög határnak. Amely persze nem állta a nyomást, és mire az európai közösség feleszmélt volna, már Németországban hömpölygött a migránsok áradata – többek között a magyar kormány hathatós logisztikai segédletével.
A történet ismert: Orbán toposzt épített a mindent letaroló menekülthordákról és arról, hogy az unió lelkes asszisztenciája mellett miként verik le a végvári vitézt a Parlament kupolájának csúcsáról, illetve a keresztet a Szent István-bazilikáról – hogy Mohamed próféta lófarkas zászlaját illesszék a helyére.
Csakhogy a migránsok áradata elapadt, nyomaikat eltakarították a Keleti pályaudvar előtti placcról, és a hatalom úgy járt, mint aki némiképp lyukas gumicsónakban ül. Az ijesztő tartalom, akár a levegő, elszivárgott, és – hiába pumpáltak be még egy kis Soros Györgyöt meg újabban némi Gyurcsányt – a csónak ugyan még úszik, de teste megereszkedett, és félő volt, hogy felborul a választási zúgókon.
Most viszont Habony Árpád szabadságra mehet, az újabb és újabb bűnbakok után kutató kormányközeli közvélemény-kutatók alacsonyabb sebességfokozatba kapcsolhatnak, illetve talán az LMBTQ-egyedekről is kiderül, hogy emberek, és eszük ágában sincs gyermek nemi szervek körül matatni. (Az utóbbi kiderülés esetében persze szóba sem jöhet egy nyilvánosság előtt elkövetett Heuréka!-mutatvány, de csendben elhalhat a téma.) Persze akkor, ha lesz elég migráns.
Márpedig lesz a geo- és biztonságpolitikai előrejelzések szerint, így a kormány titokban már készül. Speciális stábokat készít fel, olyanokat, ahol az operatőrök keze a határkerítés tetején marad, és a riporter akkor is kétméteres, kigyúrt erőszakológépekről beszél, ha netán hároméves kislányok vonulnak mögötte tömött sorokban. És ha már tudósítók és gyerekek meghitt kapcsolatáról beszélünk, akkor magától értetődő, hogy a stábok tagjait úgynevezett lábhosszítóval is felszerelik, hogy kétségek – és megingás nélkül – tudjanak szülőt és apróságot egyaránt felrúgni.
Persze a látvány csak akkor ér valamit, ha kellően tömeges, így titokban már bővítik a Keleti pályaudvar előtt elterülő gödörplaccot, hogy legalább kétszer annyi (persze a triplázás volna az optimális) migránst be lehessen oda zsúfolni, mint 2015-ben. Köztük éjjel-nappal tallózna Karácsony Gergely, vizet csepegtetne a szenvedők szájába, megvarrná az elszakadt burkákat és burnuszokat, és még az éhező csecsemőket is megszoptatná (megeshet, hogy mégis érdemes életben tartani azt az LMBTQ-topikot).
Hogy hiteles legyen a fedősztori – vagy éppen alapos a karaktergyilkosság –, már készül a főpolgármester eddig eltitkolt nyelvvizsga-bizonyítványa, melynek tanúsága szerint Karácsony anyanyelvi szinten beszéli az arabot. Sőt, pont azért nem tud rendesen angolul (azonkívül, mert egy nyelvérzék nélküli lakli tahó), mivel minden idejét arabtudása tökéletesítésének szentelte, és egyébre nem jutott ideje.
A Karácsony-hadművelet keretében már képzik a főpolgármester-dublőröket, hogy legalább a megyei jogú városokban személyesen ösztökélhessék maradásra a migránsokat, szolgálati otthont (na, valójában ez az ő bérlakásprogramja) és állami/önkormányzati állást ígérve nekik – így játszva át előbb az apparátusi, majd a politikai hatalmat. És már készülnek a brosúrák arról, miképp befolyásolná a főpolgármester (nemsokára kalifátusi helytartó) a szavazói tudatot a szimbólumok átfazonírozásával, például eltörölné az összes magyar ünnepet, kikukázná Szent Istvánt és a Pilvax heves vérű ifjait a pesti srácokkal egyetemben, ellenben nemzeti gyásznappá nyilvánítaná október 10-ét. A napot, amikor 732-ben Martell Károly frank majordomus seregei a poitiers-i csatában megverték Abdul Rahman al Ghafiqi andalúziai emír hadait, így az Omajjád Birodalom nem terjeszkedett Berlinig, a világhódító útra induló iszlám megtorpant Gallia kapujában, és lényegében megmenekült az európai kereszténység.
Szóval, Orbán most esetleg gondolatban a tengeren átröppenő csókot dob Bidennek, és hátradől. Szövetségeseivel együtt. Hogy az olasz Matteo Salvini boldog, az nem kérdés, a tíz ujja nem lesz elég, hogy számolni tudja már javában errodálódó népszerűsége növekedését, és még Jarosław Kaczyński is reménykedhet, most hátha jut a lengyeleknek is egy-két migráns.
