“Kabul újvárosa máskor nyüzsgő és élettel teli volt, mindenhol csinos lányok járkáltak, mentek vásárolgatni vagy a kávézókban ücsörögtek, most azonban sok üzlet zárva van, alig kóborol néhány lélek az utcákon, az emberek félnek elhagyni otthonaikat. Személy szerint én is csak akkor megyek ki, ha elengedhetetlenül fontos” - mesélte a Népszavának egy Kabulban élő huszonéves afgán férfi, aki a neve elhallgatását kérte, mert tart az Afganisztánt lerohanó iszlamista táliboktól. Hiába ígérgetnek a szélsőségesek fűt-fát, sok afgánhoz hasonlóan ő sem hiszi egy szavukat sem. Arra számít, hogy először konszolidálják a hatalmukat, majd lassan visszahozzák azt a 2001 előtti rémuralmat, amelyet ő csak történetekből ismer. Más lehetőséget nem lát.
- fogalmazott a fiatal, aki jövőjét már nem tudja elképzelni hazájában, legszívesebben Kanadába költözne, ahol már élnek közeli családtagjai.
A tálibok azonban egyelőre igyekeznek a szebbik arcukat mutatni, rácáfolni a róluk alkotott képre és elhatárolódni a korábbi, akár az elmúlt hetekben elfoglalt területeken elkövetett atrocitásoktól. Ma még nemzetközi sajtótájékoztatót is tartottak és általános amnesztiát hirdettek azoknak, akik korábban az összeomlott szekuláris kormánynak vagy a kivonuló külföldi erőknek dolgoztak. Azt állítják, hogy biztonságot és békét kívánnak teremteni, más politikai erők bevonásával “befogadó” iszlám kormány megalakításáról tárgyalnak, nem fognak teret engedni sem a terrorizmusnak, sem a drogkereskedelemnek. Arról is szeretnék megnyugtatni az afgán és a nemzetközi közvéleményt, hogy ezúttal nem fogják eltiporni a nők jogait. Ennek jegyében egyik szóvivőjük a TOLONews afgán hírcsatorna műsorvezetőjének adott interjút, ami két évtizede, de még a közelmúltban is teljesen elképzelhetetlen lett volna. Enamullah Szamangani az iszlamisták kulturális tanácsának elnöke pedig úgy nyilatkozott: nem szeretnék, ha a nők áldozatok lennének, sőt a kormányzásban is szerepet kellene vállalniuk, az iszlám jogrendnek, a sáriának megfelelően.
Sok múlik a vallási törvények interpretációján, ám a tálibok ebben a kérdésben feltűnően kerülik a világos állásfoglalást. A nemzetközi közösség mindenesetre óvatos optimizmussal fogadják a tálibok deklarációit, már az Egyesült Államok is jelezte, hogy hajlandó diplomáciailag legitimálni az iszlamistákat, ha tiszteletben tartják a nők jogait és távol tartják magukat a terrorizmustól.
A Pentagon közlése szerint az a cél, hogy a katonai gépekkel napi 5-9 ezer embert juttassanak ki Kabulból, s a mentés akár a következő hetekben is folytatódhat. A folyamat végén annak a nagyjából 600 afgán katonának is felajánlják a távozást, akik a légikikötő biztosításában segítenek. A tálibok azt mondták, hogy engedni fogják az evakuációt, Joe Biden amerikai elnök mindenesetre súlyos megtorlással fenyegette őket, ha mégis közbeavatkoznának.
Ráég Bidenre a kabuli kudarc
A Politico megrendelésére csütörtök és hétfő között végzett közvélemény-kutatás szerint már csak az amerikaiak 49 százaléka támogatja az afganisztáni kivonulást. Áprilisban, amikor Joe Biden elnök bejelentette az amerikai katonák távozását, még a megkérdezettek 69 százaléka helyeselte a döntést, a mostani eredmény azonban már tükrözi az afgán kormány váratlanul gyors összeomlása nyomán kialakult helyzetet. Az elnököt jobbról és balról egyaránt heves bírálatok érik, amiért az Egyesült Államokat felkészületlenül érték az események. A USA kabuli nagykövetségének utolsó, szombaton keltezett távirata is arról szólt, hogy Asraf Gáni elnök hírek szerint menekülni készül, de az afgánok még remélik, hogy a kormányerők harcolni fognak a főváros védelmében.
Ezek után nehéz lesz fenntartania a megfontoltan döntő külpolitikai szakértő imázsát. Az elnök is érezte a veszélyt, hétfőn délután rövid időre megszakította nyári szabadságát és visszatért a Fehér Házba, ahonnan tévébeszédben fordult az amerikaiakhoz. Elismerte, hogy nem számítottak az afgán kormány összeomlására és szólt a háborúban elesett katonák családjai és a sebesült veteránok fájdalmáról. Szerinte az elmúlt húsz évben egyetlen jó pillanat sem volt a kivonulásra, másrészt még egy, öt vagy húsz évnyi háború sem változtatott volna a helyzeten, ha egyszer az afgánok nem akartak harcolni önmagukért. Mint mondta, ő már a negyedik amerikai elnök a háború kezdete óta és nem akarta tovább passzolni a konfliktust az ötödiknek. Burkoltan bírálta Barack Obama volt elnököt is, aki 2009-ben a csapaterősítés mellett döntött. Ennél sokkal élesebben beszélt azonban arról, hogy milyen rossz helyzetet örökölt elődjétől, Donald Trumptól.
Ez utóbbit jól illusztrálja, hogy amikor Biden átvette a hatalmat, már csak 2500 amerikai katona szolgált Afganisztánban. 2019-ben, a tálibokkal való tárgyalások megkezdése előtt Trump nyomására kiengedtek a börtönökből ötezer elfogott iszlamistát. Most várhatóan ezek egyike, Abdul Gáni Baradar molla lesz az ország vezetője.
Maga a volt elnök még ennyire sem finomkodott, közleményben követelte, hogy Biden „dicstelenül mondjon le” – nem is csupán a kabuli fiaskó, hanem a Covid-járvány újabb fellángolása, a mexikói határon kialakult válság, az energiafüggetlenség lerombolása és gazdaság megnyomorítása miatt is. Bidennek a fals vádaknál alighanem rosszabbul esik, hogy saját tábora is a szemére hányja, amiért a tábornokok, a hírszerzés és a külpolitikai szakértők tanácsa ellenére makacsul kitartott elsietve bejelentett kivonulási terve mellett. Az afganisztáni háborút elindító George W. Bush közleményben fejezte ki sajnálatát az ismét tálib uralom alá kényszerülő afgánok miatt és felszólította Bident, hogy minél több menekültet engedjen amerikai földre.
