Néha azon gondolkodom, hogyan megy ez. A kormány mond valamit borzalmasan sértőt, emberelleneset, lerántja a leplet az önbeporzós ellenzéki vezérekről, bemutatja végzetes vonzalmukat a migránsok és a nemváltó műtétek iránt, na és akkor az ellenzéki pártos kommunikátor beballag a főnökhöz, aki engedélyezi a választ, amely többnyire ez: ami sok, az sok.
És valóban. Csakhogy az ellenzéki nagyközönség ütős választ vár, mert amit kap, az nem hallható eléggé, nem is igazán ütős. Persze az igazi hívek ilyenkor is elalélnak, hogy már megint hogymegmondta. Ellenzéki oldalon néha a gúnyrajz és fake news bejátszik, jobbnál jobb és viccesebb tartalmakat látni, pusztán individuális szinten a szellem lángja magasra csap.
Ami hiányzik, a rendes politikai kommunikáció és marketing. Megannyi virágzó öntudat és tündöklő egyéniség társaságában úgy tűnik, mintha az ellenzéki kommunikáció a stand-up fellépés ikertestvére lenne. A NER-es hírgyár mond egy napi goebbelset, csipetnyi finkelsteinnel megbolondítva, arra aztán az ellenzéki megmondók ráugranak, és jól visszautasítják. Ilyenkor látható, hogy külön csoportja van a mélységes tudással harcoló, a tényeket ráolvasó vagy a gúny és szóviccek fegyverével élő ellenzéki fellépőknek. Általában egy szereplő hiányzik ebből a színpompás parádéból: a szakszerű ellenzéki kommunikáció.
A „bemond/ráugrik/álvita” elszórakoztatja a széttört világ mindkét felén élőket. A fideszes kommunikációs gyár azonban többet tesz hamisításnál, leleplezéseknél, álhíreknél, uszításoknál: egységesen jelenik meg és ismétel. Ez adja a hatásosságát és ez különbözteti meg az ellenzéki kommunikációtól, ahol vannak szellemes bekiabálók, ötletemberek, erősebb és bágyadtabb pártos válaszadók, de hiányzik az átgondolt és megvalósított kommunikáció. A kormány nagyságrenddel többet költ az egységes és tömeges megjelenésre, ez nem pálya a szegény ellenzéknek. De a botrányos hibákat, undorítóan uszító tartalmakat is tömegesen jelentetik meg (nemváltás, emojik), és ez alkalmat ad az ellenzéki kommunikáció számára.
Vagyis adna, ha volna felkészült csapat (a vélhetően felkészületlen és pártbürokrata népség helyett), amely kiválasztana öt negatív és öt pozitív tartalmat és azt vinné tovább, vasakarattal, szemellenzősen, mindig, reggel és éjjel. Ez a mai bágyatag ráugrálás hol erre, hol arra a témára nem visz messzire. A Fidesznek nagyon rossznak kell lennie, hogy ilyen csekély hatású kritika átmenjen a szavazók fejébe. Negatív témának ott van az autópálya koncesszió, a norvég ügy, a jachtozás, jó pár más: kiválasztani, ismételgetni, nem eltérni. Pozitív témát is ismételgetni kell: csak az ellenzék vitázik, megóvjuk a dúsgazdag fideszes tolvajoktól a magyarokat, vagyoni Trianon következett be, mi visszaszerezzük, és így tovább.
Az ismétlés a tudás és a győzelem anyja. Iránytű, megnyugtató, végtére az ellenzéki szavazó tele van bizonytalansággal. Azt nem lehet engedni, hogy minden ezermilliárdos bűnt, finkelsteini náci uszítást pusztán azért hagyunk hatni, azért vesszük tudomásul, mert az újabb gumicsont menetrendszerűen érkezik a fideszes gonoszügyi hivatalból. Ráugrunk arra is, mindegy, mire.
Tehát: öt negatív és öt pozitív üzenet. Kitartás. Közös szavak. Ezek ők, ezek vagyunk mi. Capisce?