Megbosszulja magát, hogy oly hosszú időn át kiszipolyozták a Fertő-tavat, mivel a világörökségnek számító természeti kincset a kiszáradás fenyegeti, ám ennek nem csupán a környezet inná meg a levét, írja a Die Presse.
Mindenesetre a dolog már ott tart, hogy az UNESCO a különleges státusz megvonásával fenyeget. Az ok a magyar oldalon zajló hatalmas beruházás, de azért Ausztriának is van mit söpörnie a saját portája előtt: hiszen ott is jó ideje építik be a partot, sőt egyre újabb és újabb tervek jelennek meg.
Ezért az egész alapkoncepciót át kell gondolni Burgenlandban, mert hiába hoz hatalmas bevételeket az idegenforgalom, a környezet húzza a rövidebbet. Jól látszik ez azon, hogy évről évre egyre csökken a vízutánpótlás. A Tószögben kisebb tavak már kiapadtak, a vízimadarak máshová költöznek. Valóságos katasztrófa, aminek hátterében az húzódik, hogy a termőföldek öntözése folytán egyre apad a talajvíz szintje. Emiatt még többet kell öntözni, vagyis ördögi kör alakult ki.
Sokan abban bíznak, hogy a magyarok majd hoznak vizet a Mosoni-Dunából. További gond, hogy egyre terjeszkedik a nád, amely sok vizet használ fel és elősegíti a nagyfokú párolgást. A következmény, hogy csökken a víz oxigéntartalma, berohad a víz, a halak az ilyen területeken kipusztulnak. Ugyanakkor fokozódik az eliszaposodás. A sekély víz még jobban felmelegszik, ennélfogva még nagyobb lesz az elpárolgás. A Duna vize, már amennyiben át lehet irányítani, nem jelent megoldást.
Úgy hogy nem procc beruházásokra, hanem a tó megőrzésére kellene a pénzt költeni. Mert ha eltűnik a víz a tóból, akkor egy csapásra elmaradnak a turisták. A helybéliek pedig bámulhatják a divatos betonházakból a kő és iszapsivatagot. Mert sokáig ki lehet zsákmányolni a környezetet, de az egy idő után benyújtja a számlát.
