A környékünkön szerencsére csak kocsmák és éttermek vannak, iskola vagy templom nincs – közli kérdésünkre az egyik nagykörúti könyvesbolt eladója. Az, hogy mi található egy könyvesbolt szűkebb és tágabb környezetében, múlt péntek óta különös jelentőséggel bír. Ekkor jelent meg a kormány rendelete, amelynek értelmében a „születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló” termékeket tilos „kirakatban elhelyezni, közszemlére tenni”, azokat a többi terméktől elkülönítve, csak „zárt csomagolásban” szabad forgalmazni. Iskola, gyermekvédelmi intézmény, valamint templom és „vallásgyakorlásra rendelt más hely” bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül forgalmazási tilalom lép életbe, ami már nem csak a gyermekeknek szóló, hanem az összes ilyen termékre vonatkozik.
A rendelet elvileg a homofób (a kormány által gyermekvédelminek nevezett) törvény végrehajtását szolgálná. Az új jogszabály azonban csak a bizonytalanságot és a káoszt növelte. A nagykörúti könyvesbolt eladójának például sejtelme sincs arról, mi a teendője. A halk szavú, szemüveges, középkorú nő egyelőre várakozó álláspontot képvisel: a „központtól” remél információkat.
Tanácstalanság uralkodik a Liszt Ferenc térnél lévő kultikus helyen, az Írók Boltjában is. Két fiatal munkatárs, Csiszér Dániel és Fekete Dániel hangsúlyozza, hogy nem a bolt, hanem a saját nevükben beszélnek. Abszurdnak tartják, hogy azon kell gondolkodniuk, hogyan tartsák be a törvényt. Pillanatnyilag terepfelmérést végeznek, azt tanulmányozzák, van-e iskola vagy templom 200 méteres körzeten belül. Ha nincs, akkor is csupán egy probléma oldódik meg a sok közül.
Nem világos számukra, hogy mely gyermekeknek szóló kiadványra vonatkozik a törvény. És megfelelő-e, ha „zárt csomagolásban” külön polcon tárolják a tiltott műveket, vagy csak pult alól szabad majd árulniuk? Lawrence Schimel – Elina Braslina: Micsoda Család! című könyvének példányaira még a kormányrendelet megjelenése előtt kis cetlit ragasztottak: „A könyv a hagyományos szerepektől eltérő viselkedésmintákat tartalmaz”. Néhány hét múlva, amikor élesedik a jogszabály, ennyi már kevés lesz.
A Múzeum körúton egymást érik a könyvesboltok és az antikváriumok, egy részük jó eséllyel a közeli Kálvin téren lévő református templom 200 méteres hatókörébe esik. „Megmondom őszintén, nem szeretek politizálni a munkahelyemen” – zárja rövidre a beszélgetést az egyik könyvesbolt eladónője. „Nem tudom, még nem nyilatkozott a főnökség, fogalmam sincs” – ezt már az egyik antikváriumban dolgozó fiatal lány mondja.
A leginkább meglepő választ a Múzeum körút legnagyobb antikváriumában kapjuk. A kasszánál álló idősebb férfi azonnal tárcsázza a „főnököt”, aki rajta keresztül megüzeni, hogy nem tudja, miről van szó, még nem hallott a kormányrendeletről. „Ebben a könyvesboltban a hagyományostól eltérő tartalmú könyveket is árusítanak” – olvasható a figyelmeztetés a Kodály Zoltánról elnevezett zeneműbolt és zenei antikvárium ajtaján. A feliratot a cégvezetés küldte két héttel ezelőtt. Az eladó elmondása szerint a cégvezetés dönti el azt is, milyen lépések szükségesek ebben a helyzetben. „Mit csináljak egy Freddie Mercury-könyvvel?” – bukik ki belőle a kérdés.
„Agyrém!” – fakad ki egy másik antikvárium eladója. A könyvkupacok között üldögélő férfi elmeséli, hogy „államigazgatásit” végzett: van némi fogalma arról, hogyan kell kinéznie egy jogszabálynak. A kormány rendelete értelmezhetetlen. „Nézze meg, ott van a kirakatban Steiner Kristóf könyve. Vegyem ki? Árulunk aktfotóalbumot is. Ez már a szexualitás öncélú ábrázolásának számít?” – háborog, és sorolja, milyen ismert könyvek esetében merülhetnek fel hasonló kérdések.
A kormány, ha már mindenképpen tiltani akar, tegyen közzé egy listát azokról a könyvekről, amelyek nem forgalmazhatók szabadon. „Magamtól nem fogok lefóliázni egyetlen könyvet sem, az egészen biztos!” – jelenti ki határozottan.
A rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság hivatott eljárni. A fogyasztóvédelem jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz tartozik. Kérdéseket küldtünk a tárcának: Kidolgoznak-e módszertani útmutatót, eljárásrendet vagy valamilyen más metódust annak meghatározására, hogy mely termékekre vonatkozik a tilalom? Vannak-e a fogyasztóvédelmi hatóságnak olyan szakemberei, akik kompetensek tekinthetőek a témában?
Továbbá: vannak-e a fogyasztóvédelmi hatóságnak pontos információi arról, hogy hol találhatók „nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények”, valamint templomok és „vallásgyakorlásra rendelt más helyek” az országban? Milyen technikával készülnek meghatározni azt a 200 méteres kört, amelyen belül teljes forgalmazási tilalom érvényes?
Milyen formában tervezik feltárni, hogy sérülnek-e a kormányrendeletben foglalt rendelkezések: általános vagy pedig szúrópróbaszerű ellenőrzésre készülnek, avagy csak konkrét bejelentéseket vizsgálnak majd? Milyen szankciókra számíthatnak azok, akik – a fogyasztóvédelmi hatóság megítélése szerint – megsértették a kormányrendeletben foglaltakat?
A minisztérium eddig még arra a kérdésünkre sem reagált, hogy remélhetünk-e választ, és ha igen, mikor.
