Magyarország egyik kezelendő kihívása az elöregedő társadalom: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2010 és 2020 között a 18 év alattiak népességen belüli aránya 18 százalékról 16-ra csökkent, a gyermeket már nagy valószínűséggel nem vállaló 40-59 év közöttiek aránya 28 százalékról 30-ra, míg a 60 év felettiek aránya 22-ről 26 százalékra nőtt. Az adatokban az időközben külföldre távozó 350 ezer, jellemzően 50 év alatti nincs is benne.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzése szerint az elöregedés és a népességfogyás nem csupán országos probléma: sok települést sújt nemcsak a nemzetközi, hanem a belső elvándorlás is. A népességfogyás szempontjából különösen veszélyben vannak azok a települések, ahol a fiatalkorúak aránya kisebb, mint 15 százalék, ez a települések körülbelül ötöde. A kutatás szerint 147 település létét veszélyezteti az, hogy ott a fiatalkorúak aránya 10 százalék alatti.
A települések ötödén az állandó népesség 30 százaléka 60 év feletti, főleg az ország északi, észak-keleti területén és a Balaton keleti részén jelentős probléma ez. A legnehezebb helyzetben azonban a falvak vannak. A községekben élők átlagéletkora (42 év) két szélsőség között mozog. 91 községben az átlagéletkor 35 év alatti (ezek főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben találhatók), míg a másik oldalon 42 olyan település volt 2020-ban, ahol az átlagéletkor 50 év feletti volt. Ezek főleg Vas és Zala megyékben találhatók.
A GKI szerint hosszú távon fontos figyelembe venni az elöregedő településeknek az egészségügyi és a szociális ellátásra gyakorolt hatását. Az utóbbi egy évben 233-mal nőtt az olyan háziorvos praxisok száma, ahol helyettesítéssel kell megoldani a működtetést. A szociális, bentlakásos intézeti helyekre pedig éveket kell már most is várni, miközben az ezekre való igény folyamatosan nő. Ez pedig arra int, hogy a települések jelentős részén inkább erre (egészségügyi és szociális ellátás) kellene költeni a sport és hitéleti célú, vagy egyéb presztízs beruházások helyett - írja a GKI. Szerintük sokkal célszerűbb volna az alsórendű utakat gyors ütemben felújítani (a szakrendelők és kórházak eléréséhez), mint újabb gyorsforgalmi utakat, ki nem használt vasútat építeni.
