A nyár elején pár hét leforgása alatt két koncepció is napvilágot látott a magyar közoktatás átalakításáról.
A frissebb - a magát Magyarország jövőorientált agytrösztjének definiáló Egyensúly Intézet szüleménye - sok szót nem érdemel. Aki a közoktatás jövőjét a 8+4-es iskolaszerkezet megtartásában látja, az nem kompetens a témában. Annál inkább kell foglalkoznunk az ellenzéki együttműködés programjával - s főleg az ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottsága által kidolgozott összefoglaló javaslattal, mely az alapjául szolgál -, mert az határozhatja meg, hogy 32 évvel a rendszerváltás után elindul-e Magyarország a felzárkózáshoz vezető fenntartható fejlődés útján. Vagy pedig marad az eddigi kudarcos irány.
A rendszerváltás óta hazánk más kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan passzív fejlődési stratégiát követ, amely egyetlen versenyképes árucikkének, a munkaerejének az értékesítésére épül. Kormányai az olcsó munkaerő kínálatával, az infrastruktúra fejlesztésével, adó- és más kedvezményekkel becsábított külföldi működő tőkétől remélik azt a forrást, amely az uniós támogatásokkal együtt biztosítja a felzárkózáshoz szükséges állami bevételeket, illetve a bérek emelkedését. Egyebet az oktatás átalakítása nélkül nem is tehetnek, hiszen a magyar oktatás deklaráltan munkaerőt képez, másra nem alkalmas. Ebből viszont nem lesz felzárkózás!
A munkaerő a legrosszabb feltételekkel eladható áru, amelynek értékesítési lehetőségei az automatizáció, robotizáció térhódításával rohamosan csökkennek. Áruba bocsájtása nem hoz annyi bevételt hazánk számára, amennyi biztosítaná a megfelelő ütemű fejlődést.
Csalódottan kell megállapítanom, hogy az ellenzék oktatási programja nem szakít ezzel a koncepcióval, aminek csak az lehet az eredménye, hogy továbbra is a szerény bevétellel járó "összeszerelő" szerepkörre lesz kárhoztatva az ország. Az ELEGY javaslata az olyan kompetenciák fejlesztésére helyezi a hangsúlyt - szövegértés, matematika, természettudomány, digitális kompetenciák és angol nyelvi kompetencia -, amelyekre egy munkavállalónak lehet szüksége. És mivel Magyarország saját munkahelyteremtő képessége a nullával egyenlő, az oktatásból kikerülő munkaerőt csak a külföldi cégek szívhatják fel.
Erre mondják azt az "okosok", hogy képzettebb munkaerőben gondolkoznak, akik a multik idehelyezett kutató-fejlesztő részlegeiben magasabb hozzáadott értéket tudnak előállítani. Hogyne, a multiknak! Ők ugyanúgy alkalmazottak lennének, mint a járműiparban dolgozók, magasabb fizetésük az ilyen jellegű munkahelyek kis száma miatt még a bérszínvonal érzékelhető emelkedését sem eredményezné. Kizárt, hogy a külföldi cégek megválnak gyakorlott, összeszokott fejlesztőcsapatuktól egy teljesen zöldfülű társaság kedvéért. Reális esélye annak van, hogy egy-kettő közülük olcsóságunk miatt itt végezteti el részfeladatok megoldását, és ha fantáziát lát valamelyik magyar kutatóban, kiviszi hazai fejlesztő központjába. Ez nem a hasznosítása a magyar szürkeállománynak, hanem az eltékozlása.
A munkaerő eladására nem lehet sikeres felzárkózási stratégiát építeni. A világtörténelem folyamán ezidáig minden nép, nemzet, régió az innováció révén emelkedett fel, vagy annak hiánya miatt jelentéktelenedett el. A legfejlettebb országok azért lettek sikeresek, mert nem munkaerejüket adják el, hanem a termékeikben megtestesülő ötleteiket. Magyarország számára sem kínálkozik más út a felzárkózáshoz. Ötletekre van szükségünk, amelyek termékek formájában vagy szabadalomként értékesíthetők külföldön. Ennek legfontosabb feltétele egy széles, kreativitással, vállalkozószellemmel felvértezett emberi erőforrás megléte, amelynek megteremtése és utánpótlásának biztosítása az oktatás feladata. Csak a fiatalok jelenleg katasztrofálisan alacsony szintű vállalkozói, innovációs potenciáljának fejlesztése és mozgásba hozása biztosíthatja az ország állampolgárai által elvárt ütemű fenntartható fejlődést.
Az ELEGY javaslata nem foglalkozik fejlődéssel, felzárkózással, figyelemre sem méltatja az innováció, a vállalkozások erősítésének kérdését, a kreativitás, problémamegoldás, gondolkozás, együttműködés is csak az adaptív készségek példáiként szerepelnek az anyagban. Hogyan lehet így az ország javát szolgáló oktatást létrehozni? Hogyan lehet az innovációt, a vállalkozásokat erősíteni az arra felkészített emberi erőforrás híján? Talán azt gondolják, hogy az magától megteremtődik? Aki a tökfőzelék receptjét veti papírra és alkalmazza, az hiába várja, hogy a végén narancsos kacsa kerekedjen ki belőle. Az ELEGY szakbizottsága által elképzelt oktatásban munkaerő termelődik, semmi más.
A javaslat készítőit valójában egy cél vezette: az oktatás "fidesztelenítése", vagyis a 2010 előtti állapotok visszaállítása. Nincs egy mondat sem az anyagban, amely ne szerepelt volna az utóbbi 20-25 évben kormányok, pártok programjaiban, civil szerveződések elképzeléseiben. Aminthogy az sem újdonság, hogy a szövegben felvetődik lehetőségként az iskolaszerkezet átalakítása, s ennek megvitatására a társadalmi egyeztetési folyamatok elkezdése. A CKP Kockás könyve öt éve ugyanezt tartalmazta, aztán többet szóba sem került a dolog. Hogy most is ez fog történni, arra bizonyíték, hogy az anyagban szereplő javaslatok a jelenlegi struktúrára lettek megfogalmazva.
A fennálló iskolaszerkezethez nem rendelhető korszerű tartalom! 2010 előtt négyszer próbálkoztak tantervi reformmal, azóta kétszer, a problémákat - uniformizáltság, tanulói, pedagógusi túlterheltség, sikertelen felzárkóztatás, etc. - mégsem tudták megszüntetni. És nem mindig azért, mert elavult szemléletű tantervet állítottak össze. A 2020-ban életbe lépett Nemzeti Alaptantervet a finn minta alapján dolgozták ki, sokkal jobbat más se tudna összehozni. Pláne nem azok, akik ilyen mondatot fogalmaznak meg: "Jórészt nem azonosítottuk még azokat az ismeretrendszereket, készségeket, képességeket és attitűdöket (kompetenciákat), amelyekkel a globalizált világ polgárainak feltétlenül rendelkezniük kell." Hogyan tudnák akkor, hogy mit kéne tenni?
A pedagógusok autonómiájának visszaállításától remélik a problémák megoldódását, ami eleve kudarcra ítélt elképzelés. A 2010 előtti pedagógusi autonómiával nem élt a tanárok legalább 95 százaléka - ők a megadott tanterv szerint vagy rutinból tanítottak -, de a maradék sem talált ki semmi újat, külföldi, sokszor százéves módszereket adaptáltak. Így nem lehet végrehajtani egy kívánt változtatást, ahhoz központi akarat - alaptanterv, kerettanterv - és a kellő segítség megadása szükséges, gyakorlatban használható megoldások formájában.
A korszerű oktatás - amire most van szükségünk, nem pedig húsz év múlva lesz - a gondolkozás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztését állítja a középpontba. Az ezekkel a képességekkel felvértezett emberi erőforrás tudja az innováció révén az országot egy olyan fenntartható fejlődési pályára állítani, amely biztosítja mind az egyén egyre könnyebb boldogulását, mind a társadalom növekvő jólétét.
Ha az ellenzék többet akar a Fidesz puszta leváltásánál, nem ragad le az elkészült tervezetnél, hanem széleskörű egyeztetéseket kezd az oktatás kérdéseinek további megvitatására - addig, amíg meg nem születik a megfelelő megoldás. Olcsóbban megúsznák így, mintha négyéves kormányzásuk derekán vagy végén derülne ki, hogy nem tudnak megbirkózni a problémákkal.