Miért kellene híd az Astoriához?
Azért kellene híd az Astoriához, hogy ha van ott egy nagy gödör, akkor azt áthidalja, és a közlekedés akkor is mehessen tovább. Ha van ott egy gödör. Most épp nincs, de még lehet, hiszen már előfordult ilyen, 1963-ban. Amikor épült a metrómegálló, akkor a mérnöki lelemény egy híddal oldotta meg, hogy a közönség zavartalanul tudjon közlekedni. A hidat Zagyva hídnak hívták, mivel a Zagyva folyóról költöztették ide. Csak a szükséges ideig ott állt.
Használtuk, bevált.
Az ilyesmit előre kell kitalálni és megépíteni, nem akkor, amikor már kész a gödör. A mi gödrünk is készül: országos listának hívják. Most úgy fest, hogy a listán minden tizedik hely a szocialista párté. Lehet vitatni, de most így jön ki a választási matek.
Amúgy, ha minden jól megy, a miniszterelnök-jelöltet az MSZP-P adja, amiből az következik, hogy az első tízben rögtön adódik, ki tölti be azt a helyet.
Igen nagyfokú önmérsékletet tételez, ha egy párt úgy megy bele az országgyűlési választásba, hogy az országos lista első, érdemi harminc helyén kettő saját jelöltet helyezhet el, mégpedig úgy, hogy erősorrend szerint az első listahely a második tízes végére jön ki.
A dolgot valamennyire javítja, hogy a miniszterelnök-jelölt a lista élére kerül, és várhatóan az előválasztásból a mi jelöltünk kerül ki győztesen. Jó jelölt. A szövetségesünk.
Azért ez így egy szép nagy gödör, amin nem lehet megtervezett megoldás nélkül átjutni. Az MSZP szempontjából nincs olyan program, elkötelezett tagság és biztos szavazóbázis, amely jól venné ezt az akadályt.
Igazság szerint az előválasztásba sem lehet anélkül belevágni, hogy ismernénk a folytatást. Az előzményekből az ellenzéken belüli folyamatos pozícióvesztés adódik. A nyilvánvaló antagonizmus ellenére az MSZP-ben következetesen és folyamatában is monoton módon életben tartottuk a pozícióvesztést eredményező politikát.
Van ilyen. Előfordul, hogy az önfeladásnak van értelme, haszna. A 2009-es gazdasági világválságra adott válaszunk fontos eleme volt néhány olyan döntés, amely egyértelműen politikai veszteséget eredményezett. A folyamatos pozícióromlásunk az ellenzéki összefogáson belül ezzel együtt aligha védhető. Az nem elfogadható, hogy ha nem védhető, akkor nem védjük, nem beszélünk róla, nem vizsgáljuk.
Az egy nagyon jó helyzet lenne, ha az ellenzék térnyerése az MSZP változatlan támogatottsága mellett menne végbe. Amint tudjuk nem így van. Az ellenzék erősödése azzal is jár, hogy az MSZP támogatottsága abszolút számokban és arányaiban is csökken.
Ebből az következik, hogy nem lehet terv, koncepció, közösen elfogadott megoldás nélkül folytatni. Az MSZP támogatottsága nem csökkenhet tovább.
Amúgy miért ne csökkenne. Láttunk már nem egy pártot eltűnni.
Akárhogy járjuk is körbe, megoldás kell. Szükségünk van a hídra, ahol akkor is tovább lehet haladni, ha egyébként fontosnak tartjuk a gödröt, amit magunknak ásunk egy ideje, igen szorgalmasan.
Ez egy bevezető. Érdemes lenne folytatni. Érdekelne, hogy mi lehet a folytatás? Egyéni menekülés? Pártegyesítés? Vannak durvább lehetőségek is...
Az előválasztás, ha sikeres, javíthat és ronthat a helyzeten. Sokféleképpen lehet sikeres a jelöltállítás. Azt nem gondolnám, hogy lényegesen átfestené az összképet.
A híd az Astoriánál valódi megoldás volt. Át lehetett rajta menni.