Az alkotmánybírósági törvény szerint Az Alkotmánybíróság tagjának megbízatása összeegyeztethetetlen minden más állami vagy önkormányzati, társadalmi, politikai, gazdasági tisztséggel, illetve megbízatással, kivéve a tudományos és felsőoktatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó tisztségeket, ha az az alkotmánybírói feladatok ellátását nem akadályozza. Az Alkotmánybíróság tagja a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységen kívül más kereső foglalkozást nem folytathat.
A felsőoktatási törvény elkülöníti a rektori és rektorhelyettesi tevékenységet az oktatói munkától, mivel azok vezetői tevékenységnek minősülnek.
Az Alkotmánybíróság 3/2007. (II. 20.) határozata szerint a dékáni (rektori, rektorhelyettesi) tisztség összeférhetetlen az Ab-tagsággal. Ez az Ab-határozat nem ismer kivételeket az összeférhetetlenség kapcsán.
Mindennek ellenére az Alkotmánybíróság elfogadta a mai legfőbb bírótól, az akkor még alkotmánybíróvá avanzsált Varga Zs. Andrástól - mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánjától - azt az érvelést, hogy csak csökkentett feladatkörű dékáni tisztséget tölt be.
Az Alkotmánybíróság szembement a saját döntésével is. Ugyanis az összeférhetetlenség nem a tisztség (bármilyen szintű) ellátásával valósul meg, hanem a betöltésével. És nem állapították meg a nyilvánvaló szabályozások ellenére sem az összeférhetetlenséget. Édesapám egykori váteszi szavai rémlenek fel ilyenkor előttem: nem csináltam a kútba, csak a kávájára, onnan esett bele.
És most az Alkotmánybíróság megint eljátszotta ugyanezt. Czine Ágnes alkotmánybíró mint a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese kapcsán ismét előjött ez a vitatott jogkérdés. Pedig egyértelmű: az alkotmánybírói és egy egyetem rektorhelyettesi posztjának egyidejű betöltése összeegyeztethetetlen és összeférhetetlen.
Czine Ágnes nyilatkozata szerint ezt a tényt bejelentette az Alkotmánybíróságnak, és a rektorhelyettesi tisztsége az alkotmánybírói feladatok ellátásában nem akadályozza. Csakhogy ha a kettő nem lehetséges egyszerre, akkor nem létezik olyan kivétel, hogy egyik a másiknak nem akadálya. És a bejelentés sem ad felmentést a szabályozásban megfogalmazott tilalmak alól. Ha a szabályozás szerint egy ilyen vezetői tisztség és az alkotmánybírói feladat kizárja egymást, akkor az Alkotmánybíróság sem határozhat meg kivételeket, mert az már jogalkotás, azaz a hatáskörük túllépése.
Ám az Alkotmánybíróság jogi szakmai szintjét a jelek szerint meghaladja mindennek megértése, ezért is a kiskapukat keresik, valamint játszanak a szavakkal.
Mindezt egy másik, egészen eklatáns példával is szeretném érzékeltetni.
Az Ab a nők és a férfiak egyenjogúságával és az esélyegyenlőséggel összefüggésben megállapította, hogy a nőket külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére is tekintettel másmilyen lehet a nyugdíjra való jogosultságuk is. Az Alaptörvény szerint "Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket", továbbá törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.
Mindebből az Ab szerint az következik, hogy a nők - a férfiakhoz képest - kedvezőbb alanyi jogokra tarthatnak igényt, különösen az állami nyugdíjra való jogosultságnál. Ennek a kedvezőbb jognak megfelelően ma a magyar nők elmehetnek 40 év munkaviszony után nyugdíjba - ez a 2011-ben bevezetett és azóta is fenntartott Nők 40 program -, de a férfiak nem. És a törvényhozók és a törvényesség őrei szerint így valósul meg a nemek közötti esélyegyenlőség.
Kíváncsi lennék, az Alkotmánybíróság az esélyegyenlőség ugyanilyen értelmezésével hozta-e a saját tagjaira vonatkozó fenti döntéseket.
Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a külön intézkedések fogalma nem azonos azzal, hogy a nőkre (e tekintetben) más szabályozás vonatkozna. A külön intézkedés e jogkérdés kapcsán azt jelenti, hogy ugyanazt a célt kedvezőbb feltételekkel érhetik el.