Tavasszal még büszkén hirdette az Orbán-kormány, hogy - a keleti vakcinák beszerzésének köszönhetően - Magyarország dobogós az európai uniós tagállamok között az első körös oltások tekintetében. Nyárra, ahogyan számos, kizárólag az EU közös vakcinabeszerzésére támaszkodó ország behozta lemaradását, megváltozott a dicsekvés tárgya: már a teljesen beoltottak aránya számított a siker mércéjének. Mostanra azonban ebben is elapadt hazánk fölénye.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) legfrissebb adatai alapján a felnőtt magyar lakosság 64,8 százaléka kapta meg a megfelelő védettséget biztosító két dózist a vakcinában. Ezzel Magyarország a tizedik helyen áll uniós összehasonlításban, a házi vakcinaversenyben szinte mindig élen járó Málta (87,6 százalék) mellett Belgium (74,6), Írország (74,5), Portugália (68,2), Dánia (67,8), Luxemburg (67,4), Spanyolország (67,3), Hollandia (66) és Ciprus (65,1) mögött. Amennyiben a legalább egy dózissal beoltottak arányát vizsgáljuk, még rosszabb a helyzet: hazánk a maga 66,7 százalékával EU-átlag (73,4 százalék) alatti teljesítményt képes felmutatni, a 27 tagállam rangsorában pedig mindössze a 16. helyet foglalja el. Hogyan lehetséges az, hogy az Orbán-kormány eddig a magyar felnőttek alig kétharmadát tudta csak bevonni az oltási programba, miközben nyolc tagállamban már 80 százalék, hét továbbiban pedig 70 százalék felett van azok aránya, akiknek legalább egy adagnyi vakcinát beadtak?
Az egyik legfontosabb tényező, amely hazánk lemaradását okozhatja, hogy itthon csekély kényszere van az oltások megszerzésének. Az Orbán-kormány a július eleji lazítással majdnem az összes korlátozást eltörölte, szinte minden közösségi-szórakozási lehetőséget megnyitott az oltatlanok előtt. Az előttünk járó uniós tagállamokban más a helyzet, jelentős részük továbbra is komoly előjogokat biztosít azok számára, akik vakcina révén - vagy a fertőzésen átesettként - immunitást szereztek a koronavírussal szemben. A döntéshozók az átoltottság növekedése ellenére sem könnyítenek a szabályokon, sőt előfordul, hogy szigorítanak. Egy-egy ilyen intézkedés bevezetése drasztikus mértékben képes megnövelni az oltási hajlandóságot.
Franciaországban például július 12-én kapott új lendületet a lassuló oltóprogram, amikor Emmanuel Macron francia elnök közölte, hogy augusztustól az éttermek, bevásárlóközpontok, kórházak látogatásának, valamint a repülőjáratokon és vonatokon való utazásnak is előfeltétele lesz a védettség igazolása, amit kizárólag egy közelmúltbeli negatív teszttel lehet kiváltani. A bejelentés az oltóközpont felé terelte az embereket: míg az azt megelőző három hétben 6,8 százalékponttal bővült az egy vakcinaadaggal beoltottak aránya a felnőtt lakosságban, addig az azt követő három hét alatt 12,4 százalékponttal.
Itáliában is ösztönzőleg hatott, hogy Mario Draghi olasz miniszterelnök július 22-én hasonló szabályozást harangozott be - Francesco Paolo Figliuolo tábornok, olasz járványügyi kormánybiztos elmondása szerint arra a hírre, hogy kiterjesztik a kizárólag az egészségügyi "zöldkártya" birtokában elérhető tevékenységek körét, egyes régiókban háromszorosára nőtt az oltásra jelentkezők száma. Habár Franciaországban és Olaszországban egyaránt széles körű társadalmi támogatottsággal bírnak a lépések, tiltakozásokat is kiváltottak egy hangos kisebbség részéről, akik oltatlanként jogaik csorbításaként élik meg az hátrányos megkülönböztetésüket.
Hogy a közegészségügyi szempontokat szem előtt tartva helyes-e előnyöket biztosítani a védettséggel rendelkező polgároknak, annak megítélése politikai kérdés. Az viszont biztos, hogy hatásos: Franciaországban Macron bejelentése óta 68,2 százalékról 80,4 százaléka ugrott az egy dózissal beoltottak aránya a felnőtt lakosságban, míg Magyarországon lényegében stagnált, 65,9 százalékról 66,7 százalékra emelkedett. Márpedig korántsem mindegy, hogy a hazai lakosság mekkora védettséggel vág neki az őszre várt negyedik hullámnak.
