Új kifejezés kerül be a köztudatba, amely így hangzik: migrációs zsarolás. Mivel az uniós országok újabb migrációs hullámtól tartanak, például mert sokan, a tálibok várható hatalomátvétele miatt fejvesztve menekülnének Afganisztánból, több ország felismerte, milyen lehetőségeket jelent számukra a menekültek határukon való átengedése egy uniós tagországba.
Veszélyes játékot játszik például Marokkó, amely, amikor érdeke úgy kívánta, minden további nélkül nem csak tovább engedte a menekülteket a két észak-afrikai spanyol enklávéba, Melillába és Ceutába, még elő is segítette, hogy minél többen ostromolják meg a területet. Törökország a 2016 márciusi, az Európai Unióval kötött migrációs megállapodás aláírása óta folyamatosan fenyegeti az EU-t a szíriai menekültek tovább küldésével, 2020 elején Görögországot hozta kellemetlen helyzetbe, az utóbbi hónapokban pedig Alekszandr Lukasenko rezsimje nehezíti meg Litvánia mindennapjait: főleg irakiakat küld át a határon, ráadásul egészen elképesztő cinizmussal.
A litvániai helyzet rávilágít arra, hogy „a harmadik országok különböző okokból hajlamosak a migrációt az Európai Unióra való politikai nyomásgyakorlás eszközeként felhasználni” – mutatott rá a Le Figaróban Alberto Neidhardt, az Európai Politikai Központ (EPC) migrációs kérdésekkel foglalkozó szakértője. Úgy véli, azért zsarolhatnak a migrációs válság kirobbantásával ezek az országok, mert EU-n belül nincs koherens menekültügyi politika.
Az Európai Bizottság is tisztában van ezzel, ezért arra próbálja ösztökélni a 27 tagállamot, fogadják el a 2020 szeptemberében javasolt migrációs és menekültügyi paktumot. Ez azonban reménytelen vállalkozásnak tűnik, a visegrádi államok, köztük Magyarország ellenállása miatt. „A megállapodás hiánya gyengíti az Európai Uniót” – hangoztatta Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyi biztosa. Bár migrációs nyomás jóval a 2015-2016-os szint alatt maradt, az európai államokat igen nehéz lesz közös nevezőre hozni ebben a kérdésben.
A migráció kérdése ráadásul nem csak az államközi kapcsolatokban lehet zsarolás alapja, hanem egyes pártok számára is a nyomásgyakorlás eszköze lehet, amint Olaszország példája mutatja. Matteo Salvini, a Liga elnöke a napokban kilátásba helyezte pártja kormányból való kilépését, amennyiben Mario Draghi miniszterelnök kabinetje nem fogad el szigorúbb menekültügyi szabályozást. Ugyan valóban több bevándorló érkezett Itália partjaihoz, de a helyzet nem olyan drámai, mint 2018 előtt. De tény: míg, 2019-ben 3920, 2020-ban 14.400, addig idén már 29.460 menekült érkezett Itáliába. Salvini fenyegetését persze azért nem kell annyira véresen komolyan venni, láthatóan kifejezetten élvezi, hogy a Liga február óta ismét a kormány tagja, ráadásul pártjában több mérsékelt személyiség is – köztük Giancarlo Giorgetti gazdaságfejlesztési miniszter, vagy Luca Zaia, Veneto kormányzója, vagyis a Liga igazi nagyágyúi – igyekeznek középre sodorni a politikai erőt.
Az ugyanakkor valóban elképesztő, ami a belarusz-litván határnál történik. Több mint 3200 menekült lépte át illegálisan a balti állam határát az év eleje óta, ám amint brüsszeli diplomaták is rámutattak, ez nem is igazán migrációs válság. A belarusz diktátor eszközként használja fel a menekülteket, válaszul a júniusban bevezetett Minszk elleni uniós szankciókra. „Ez a Lukasenko-rezsim agressziója, amelynek csak a provokáció a célja” – tiltakozott Ylva Johansson.
Egy olyan támadás, amelyet Brüsszel nem kíván válasz nélkül hagyni. Ezért újabb szankciókat fogadhatnak el Minszkkel szemben. Végső döntés szeptemberben várható.
A litvániai helyzet egyhamar aligha oldódik meg. A delfi.lt portál beszámolója szerint vasárnap és hétfő éjszaka további 396 menekült érkezett a mintegy hárommilliós országba Belaruszon át. Az év eleje óta a balti államba érkezettek több mint fele iraki, másik fele pedig 39 másik afrikai és ázsiai országból érkezett a litván határőrség szerint. A legtöbbjük nyilvánvalóan eldobta az iratait Belaruszban, majd menedékjogot kért Litvániában.
A litván határőrség akár 10 000 lakókonténert is beszerez, hogy menedéket tudjon nyújtani ezeknek az embereknek, a legrosszabb forgatókönyv szerint hamarosan akár a 40 000 menekült sem zárható ki. A vilniusi kormány szükségállapotot hirdetett, és az önkormányzatoktól kérte az elhelyezést. Ám a helyi lakosok máris tiltakoztak ez ellen.
Ingrida Šimonyte litván miniszterelnök hétfőn bejelentette, uniós partnereit hívja segítségül a menekültek elosztására, amíg menedékkérelmeiket el nem bírálják. „Még nem tudom, mikor folyamodunk az EU-hoz, de ha a helyzet romlik, akkor megtesszük" – közölte. Litvánia, Lettország és Észtország az EU 2015-ös újraelosztási terve keretében kisebb csoportokban fogadta be a földközi-tengeri menekülteket; azóta a nagy részük továbbhaladt más, tehetősebb uniós országokba.
Médiaértesülések szerint ettől a héttől további járatok érkeznek Irakból Minszkbe, amelyeket az Iraqi Airways és a Fly Bagdad üzemeltet. A fővárosból induló heti öt járat mellett várhatóan októberig három másik iraki nagyvárosból is felszállnak majd gépek. Šimonyte arra számít, hogy ez a fejlemény "új vitát indít el az EU-ban a külső határok védelméről".
A vilniusi kormány már több lépést tett a migrációs hullám ellen, június óta pedig szögesdrótokat állított fel. A zöldhatár 550 kilométeres szakaszát azonban még nem erősítették meg ily módon. Litvánia lerövidítette a menekültügyi eljárást, 90 napra, kivéve a nehezebb eseteket. Az ország lehetőségei azonban korlátozottak, egyedül aligha képes megoldani a problémát. Az EU határőrizeti szerve, a Frontex ezért litvániai misszióját több mint 100 főre növeli. Hogy ez mire lesz elég, nagy kérdés.
