Ezen a héten Budapesten hirdeti az igét az amerikai őskonzervatív Fox News politikai beszélgető műsorának vezetője, aki már találkozott a Várban a populista Orbán Viktorral. Tucker Carlson úgy tekinti az utat, hogy az részben diplomáciai küldetés, részben politikai kirándulás, részben hittérítés.
A vendég a hétfő esti adásban arról beszélt, hogy ha valaki törődik a nyugati civilizációval, a demokráciával és a családokkal, és azzal a dühödt támadással, amelyet nemzetközi intézmények indítottak mindhárom ellen, akkor érdemes tudnia, mi történik Budapesten. Az újságíró egyébként már máskor is leült olyan politikussal, akinek a demokratikus pedigréje nem a legkifogástalanabb.
Szombaton a saját világképét népszerűsíti majd Mathias Corvinus Cellegium rendezvényén. Az MCC-t a New York Times nemrégiben káderképzőnek nevezte a jövő konzervatív elitje számára. Carlson egyébként már eddig is dicsérte Orbánt, noha azt éles nemzetközi bírálatok érik a demokrácia visszaszorítása miatt.
Ruth Ben-Ghiat, a New Yorki Egyetem tekintélyes történelem professzora, akinek szakterülete a tekintélyelvűség arra figyelmeztet, hogy műsorvezető világa riasztó mértékben esik egybe a ravasz Orbánéval, aki azt állítja, hogy Magyarország illiberális demokrácia, de azért tavaly óta rendeletekkel kormányoz.
R. Daniel Kelemen a Rutgers Egyetemről azt mondja: mindkét érintett fontosnak tartja az egykori Karmelita Kolostorban lezajlott találkozót. Orbán azt hiszi, hogy jól jön neki, ha feltupírozza nemzetközi ismertségét. De emellett jobbra tart mind a Republikánus Párt, mind a Fidesz. Amerikában a Carlson-Trump szárny uralja a köztársaságiakat. A magyar kormányfőt egyfajta modellnek tekintik, hiszen választási autokráciát épített ki, egyetlen párt uralmával, de úgy, hogy közben azért vannak demokratikus választások. Ám az erőviszonyokat oly mértékben módosította a maga javára, hogy az szavatolja számára az uralmat.
A lap úgy értékeli, hogy miután Magyarország a tekintélyuralmi nacionalizmus felé fordult, Carlson értelemszerűen felkereste Budapestet. Ám akik nem követik rendszeresen a műsorait, valószínűleg nem ismerik fel, mit képvisel. Sokszor terjeszt összeesküvés elméleteket, álhíreket, pl. a vírus elleni oltások hatékonyságáról. De ez csak arra szolgál, hogy becsalogassa a közönséget a saját univerzumába, ahol azután meglovagolhatja a elégedetlenségüket saját vesszőparipája érdekében, vagyis, hogy mekkora veszélyt jelentenek az USA számára migránsok, akik beszennyezik az országot.
Nagyon sok fehér nacionalistához hasonlóan ezt úgy keretezi, hogy nagy csata folyik a nyugati civilizáció és az idegen hordák között, amelyeket egy elit klikk bátorít, mert a hagyományos értékek összeomlására játszik. Akik védik a Nyugatot, azok az ő tálalásában az ügy hősei. Jó 3 éve pl. azt mondta Orbánról, hogy az az EU-t oltalmazza a bevándorlókkal szemben. Olyan politikusnak nevezte, aki egyedül, félelem nélkül riadót fúj, mert az elitek olyan társadalmat igyekeznek tető alá hozni, amelyet szinte az összes európai elutasít, egyöntetűen.
Továbbá: az EU vezetői autoriternek minősítik, ami nagyszerű, mert azt kell nézni, ki mondja. Ők ugyanis azt akarják, hogy a másik kövesse, amit mondanak neki, mert ha nem, akkor megbélyegzik, hogy gyűlöli a demokráciát. Hogy ez mennyire orwelli!
Igazából az unió azért tartja tekintélyelvűnek Orbánt, mivel az kifejezetten el akarja téríteni országá a liberális demokráciától, amelyben szabad és tisztességes választások döntenek arról, ki gyakorolja a hatalmat. Azon felül az autokráciát nyomatja.
Két éve az Economist bemutatta, hogy a Fidesz központosította az ország irányítását, kezébe kaparintotta mind a három hatalmi ágat. Ily módon egyfajta egypártrendszert épített ki, erőszak nélkül, széles társadalmi támogatottsággal. Ez azonban rossz a magyar szabadság és az ország hosszú távú kilátásai szempontjából. Egyben lecke, hogy mi mindent tehetnek másutt az autokraták, illetve az autokrata jelöltek.
Orbán Viktor rendkívül tehetséges, cinikus vezető, aki hatalmi politizálást folytat, de fennáll a veszély, hogy túlfeszíti a húrt. Ezt Paul Lendvai mondta a lapnak adott hosszú interjúban. Véleményét azzal indokolta az osztrák elemző, hogy a magyar vezetővel elszállt a ló. Milliárdokat költ stadionokra, miközben az egészségügy és a felsőoktatás húzza a rövidebbet. Hogy a hatalmi viszonyokat látni lehessen, ahhoz azt kell figyelni, ki ül vele együtt a díszpáholyban. Tisztára, mint egykor a Szovjetunióban, a Kreml emelvényén. Csak kérdés, nem megy-e túl messzire, amikor az EU-val ütközik.
Sikereinek titka, hogy vidéki gyerekként beszéli a falusi emberek nyelvét. Jól ismeri a népet és annak lelkét. Azon kívül van politikai érzéke, amit tanúsított a menekültválság. Ellenőrzi a sajtót és saját pártját, ahol egyetlen szó bírálat nem hangzik el ellene.
Az uniós költségvetésből milliárdokat fog kapni az elkövetkező időben, ennek nagy részét a választások előtt költi majd el. Ha nyer, viszont nem jön több pénz Brüsszelből, akkor lehet, hogy elmosódik egy láthatatlan határ. Magyarországon napjainkban egyetlen ellenzékit sem vesznek őrizetbe, de ha az EU többé már nem áll az útban és keményre fordul a helyzet, akkor lehet, hogy Orbán lehúzza a kesztyűt. Az országban mindig is megvolt a hajlam a túlzásra és a szélsőségre.
Lendvai ugyanakkor nem számít arra, hogy Magyarország még az ő életében visszatér a demokratikus viszonyokhoz. Ami a Nyugat hozzáállását illeti, arról azt mondja: nem szabad tanítómesterként kioktatásokat tartani, de az sem megengedhető, hogy az unió ilyen enyhekezűen bánjon korrupt és autoriter kormányokkal. Úgy, mintha bizonyos tagok betegek volnának. Ugyanakkor a régi demokráciák egyensúlyoznak a gazdasági és erkölcsi érdekek között.
Keleten sok helyütt az az érzés terjedt el, hogy kéregetőként kerültek be az EU-ba. Sokan úgy érzik a külföld megalázta országukat, amit a populisták kiaknáznak. Úgy állítják be magukat, mint aki a nemzeti identitás védelmezője. A nacionalizmust mindig be lehet dobni. Magyarország ugyanakkor nem fenyegeti a szomszédjait, de a gyerekek gyakorta olyan könyvekből tanulnak az iskolákban, amelyek nacionalista alapokon meghamisítják a történelmet. Ez pedig szörnyű, hiszen az ország visszatér a múltjához.
A portál 5 útját-módját látja annak, hogy Európában véget érjen a Magyarország és Lengyelország körüli demokratikus válság, bár pillanatnyilag úgy áll, hogy a jogállami fejfájásból súlyos migrén alakul ki és nagyon úgy néz ki, hogy senkinek sincs orvossága rá. Az aggodalmak tovább erősödtek az utóbbi hónapokban, miután az Orbán-kormány megütközött a Nyugattal az LMBT-ellenes törvény miatt, a lengyel vezetés pedig gyakorlatilag meghirdette, hogy nem fogadja el az uniós jog elsőbbségét.
Brüsszel képtelen volt bármelyik államot is meggyőzni a maga igazáról, sőt, csak mélyült a kelet-nyugati szakadék az értékek ügyében. De hogy mi lehet az út a zsákutcából, arra az öt lehetséges forgatókönyv a következő:
1. Budapest és Varsó meghátrál, ha az unió jelentős pénzügyi szankciókkal fokozza a nyomást. Ezáltal a süllyesztőbe kerülhet több vitatott terv is. A Bizottság már késlelteti a kifizetést a Fideszneki és a PiS-nek az újjáépítési alapból, hogy jelezze: némi engedményt kell letenni az asztalra a milliárdok fejében. Csak éppen mindkét ország a politikai központi elemének tekinti a csörtéket Brüsszellel, így nem világos, milyen mértékben hajlandóak iránymódosításra, anélkül, hogy elveszítenék hazai táborukat.
2. Hatalomváltás. Ez esetben bizonyosan enyhülne a feszültség az unióval és más szövetségesekkel. Ám mindkét párt igen ügyes, amikor a választási győzelem a tét. Emellett mellettük van a média jelentős része. Ugyanakkor az ellenzék könnyen széteshet, vagyis hiba volna leírni akár a fiatal demokratákat, akár a Jog és Igazságosságot.
Ám nagy változás ígérkezik, ha az egyikük alulmarad odahaza, mert akkor összeomlik a szövetségük. Ez pedig nagy lendületet adni az EU-nak.
3. Megy tovább a gittrágás. Nem látni, miként kívánja alkalmazni a szervezet az új jogállami mechanizmust, és hogy az elég nyomást tud-e gyakorolni Orbánra, valamint Kaczynskira. Gwendoline Delbos-Corfield, az EP magyar jelentéstevője mindenesetre rá akarja venni Franciaországot, hogy az a következő soros elnökként vesse be azt a lehetőséget, amelynek révén négyötöddel is ki lehetne mozdítani a holtpontról a 7-es paragrafus alapján zajló eljárást.
4. A két ország kilép, vagy saját elhatározásából, vagy a többiek értésükre adják, hogy kívül tágasabb. Ám mindkét lehetőség igen távolinak tűnik. A magyar vezetők egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek a tagság kapcsán. Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy a magyar lakosság erősen EU-párti, Orbán pedig tökéletesen látja a bennmaradás előnyeit. Így az euroszkeptikus retorika kiszámíthatatlan következményekkel járhat.
5. Még populistább lesz az EU, mert szélsőjobbos pártok kerülnek hatalomra az olaszoknál és/vagy a franciáknál. Ezért mérséklődnek a jogállami aggodalmak.
