Négy helyszínre korlátozódott idén az 1978 óta működő Tanyaszínház turnéja, pedig igen nagy érdeklődés övezte, a színház hírnevén túlmenően a közel másfél éves kulturális böjt miatt is. Az Újvidéki Művészeti Akadémia színinövendékeire épülő Tanyaszínház lényege a turné, ők hagyományosan minden nyáron elviszik a magyar előadásokat oda, ahová a kőszínház hiánya vagy a kisebbségi lét miatt a magyar színjátszás különben nem ér el – falvakra, kistelepülésekre, tanyákra, a szórványban élő magyarokhoz.
Idén azonban négy előadás után Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke július 27-én közleményben szólította fel a társulatot a turné leállítására, mert szerinte az idei előadás, Ödön von Horváth Kazimír és Karolina című darabjának színpadra állított változata nem más, mint öncélú közönségesség, parttalan ízléstelenség, a publikum alpári provokálása. A vezető politikus szerint az előadás „a Tanyaszínház fényes múltját, örökségét és mindazt kérdőjelezi meg, ami oly fontos, értékes számunkra”.
Hajnal nem azt közölte, hogy az általa vezetett MNT betiltja az előadást, hanem úgy fogalmazott, hogy a testület „elfogadhatatlannak tartja, hogy a társulat idei körútja folytatódjon”, s arra kérte a szervezőket, mondják le a többi helyszínen való vendégszereplést.
A Tanyaszínház felfüggesztette a turnét, saját művésztelepén, Kavillón viszont azóta is egyre növekvő érdeklődés mellett játszák a darabot.
Tiltakozik a művészvilág, a háttérbe szorított, ellehetetlenített vajdasági magyar ellenzék, magyar vállalkozók szerveznek ingyen buszos járatot Kavillóra. A Szerbiai Színikritikusok és Teatrológusok Egyesületének elnöksége közleményében szólalt meg. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az MNT döntése azt a félelmet kelti, hogy a cenzúra visszatér a szerbiai színházakba. Arra kérte a testületet, vizsgálja felül a döntését, és bízza a közönségre a véleményezést.
„Szabadságot a Tanyaszínháznak” címen vajdasági magyar közéleti személyiségek kezdeményeztek aláírásgyűjtést, melyben azt követelik, hogy az MNT mielőbb határolódjon el Hajnal Jenő diktátumától, a színházi emberek és a színikritikusok szabad légkörben végezhessék alkotómunkájukat.
A petíció szövege is egyértelművé teszi, a Tanyaszínház turnéjának leállítása csak a jéghegy csúcsa, a problémák nem újkeletűek és egyre súlyosbodnak. „A Vajdasági Magyar Szövetség és a párt utasításait vakon követő Magyar Nemzeti Tanács huzamos ideje olyan – anyagi forrásokat elosztó és ideológiai kormányzó – tevékenységet folytat, amely voltaképpen egyenlő a vajdasági intézmények (iskolák, színházak, médiaházak, kiadók, egyetemi karok, alkotóházak, művelődési központok) dirigálásával és kisajátításával. ….Mi, alulírottak erélyesen tiltakozunk az ellen az önelégült hatalmi viszonyulás ellen, amely a támogatásban részesített Tanyaszínháztól elvárja, hogy az kiszolgálja a „gazda” érdekeit’.
Ne szívd mellre, Jenő!
Kívülről szemlélve a történteket érthetetlen, miért döntött azonnal a turné felfüggesztése mellett a Tanyaszínház, hiszen csak egy „kérés” fogalmazódott meg irányukba. Belülről nézve azonban egyértelmű. A szerbiai kisebbségi nemzeti tanácsok választás útján állnak fel, de mivel a Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) minden ellenlábasát rég kiszorította a politika színtérről, így a Magyar Nemzeti Tanácsban is egyeduralkodó. Az Aleksandar Vucic szerb elnökkel és Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel egyaránt szoros kapcsolatot ápoló VMSZ dönt valójában minden pénz fölött – a szerb költségvetési forrásokról és a magyar költségvetésből érkező támogatásokról egyaránt.
Pásztor István a Tanyaszínház ügyében a közösségi médiában közzé tett nyílt levélben biztosította Hajnal Jenő MNT elnököt támogatásáról. A bejegyzés cinizmusa kísértetiesen a magyar kormányzati szereplők stílusát idézi. “Magam is olvastam tegnapi közleményed és az arra való heves reakciókat. Ne szívd mellre! Egyébként azt gondolom, hogy nem egyértelműen és világosan, hanem finoman fogalmaztál, amivel megteremtetted annak lehetőségét, hogy lefasisztázzanak téged, összemossák az alkotói szabadságot a Tanyaszínház eszményével, az pedig nem más, mint mindenkihez szólni, gyerektől az idősekig. (….) Az alkotói szabadság és a prasnyaság úgy jár egymással kéz a kézben, ahogyan Lénárd Róbert önmagát Ödön von Horváth-hoz hasonlíthatja, a mai Vajdaságot pedig 1933 Berlinjéhez. Ha akarjuk, akkor a színpadon hugyozás is az alkotói szabadság része, ahogyan egy színházi rendező magát a szlavóniai származású, osztrák-magyar diplomatával egyenlítheti ki. A különbség az, hogy Lénárd Róbertet nem üldözik, ő az Újvidéki Színházban dolgozik és a Tanyaszínház folytonos-folyamatos rendezője, míg Ödön von Horváth-ot üldözték, emigrált. (….) Ebből szerintem igen csak nehéz politikai ügyet kreálni, de látom, igyekeznek. Ismerősek ezek a tempók…”
Ám, nem kreált politikai ügyről van szó, nem ez az első eset, amikor a vajdasági magyar „kultúrharc” áldozata lett valamely, a VMSZ vezetésétől eltérően gondolkodó magyar intézményvezető, vagy maga az intézmény.
Az illiberális vajdasági magyar társadalom kiépítése Pásztor István VMSZ elnök nevéhez fűződik. A VMSZ 2010 után vált Fidesz szatelitpárttá és lett az Orbán-kormány első határon túli „stratégiai partnere”, elsőként kezdte követni az orbáni hatalomgyakorlási mintát. Ezen az úton az első fontos lépéssorozat a kisebbségi magyar média és a kulturális intézmények alárendelése, pártkatonák vezetése alá helyezése volt. A fordulópontot 2011. június 24. jelentette, amikor az MNT leváltotta az egyetlen szerbiai magyar nyomtatott napilap, a Magyar Szó főszerkesztőjét, Pressburger Csabát a szakma és más civilek tiltakozása ellenére.
2014-ben a szabadkai Népszínház Magyar Társulat vezetőjét váltotta le az MNT és olyan személyt nevezett ki helyette, akinek a szakmai alkalmasságát széles körben megkérdőjelezték, a társulat pedig egységesen elutasította. Akkor még a Második Nyilvánosság internetes modern szamizdat sikerre vitte a tiltakozást, a politikum visszakozott. Csakhogy közben egyre nagyobb támogatások érkeztek Magyarországról, amelyeket a VMSZ erre létrehozott alapítványa kezelt, egyre szélesebb rétegek váltak így kiszolgáltatottakká a politikának. 2016-ban a VMSZ-ből kivált a Magyar Mozgalom, ugyanebben az évben, a Magyar Szó pártfaliújsággá tétele miatt pedig a szerkesztőségből kiválók létrehozták a források hiányában máig csak internetes formában működő Szabad Magyar Szót.
Szerbiában ma nincs egyetlen olyan, a magyar vagy szerb költségvetésből támogatott magyar média, amely szót emelne a történtek miatt, egyáltalán bírálni merné a VMSZ és az MNT bármely döntését.
