;

évforduló;Bejrút;robbanás;Libanon;

- A válságba süllyedt Libanon helyzete csak romlott a bejrúti robbanás óta

Egy helyi aktivista mesélt nekünk a közel-keleti országban uralkodó áldatlan állapotokról.

“Mindnyájan szörnyen éltük meg az elmúlt esztendő. A bejrúti robbanás hatalmas traumát jelentett, ám éppúgy megviselte a társadalmat, ami azután következett”

- mesélte lapunknak Dzsán Kasszír (Jean Kassir) libanoni politikai aktivista. Amikor 2020. augusztus 4-én a kikötőben, a hat éven át szakszerűtlenül tárolt 2750 tonna ammónium-nitrát felrobbant, bízni lehetett abban, hogy a 216 ember halálát okozó, a környéket romba döntő és fél Bejrútot megrongáló katasztrófa sorsfordító kataklizma lesz a súlyos gazdasági válságba süllyedt ország számára. Ezek a remények azonban hamar szertefoszlottak.

A világtörténelem egyik legpusztítóbb nem-nukleáris detonációja egyáltalán nem rázta fel a libanoni politikai elitet. Hiába ígért Haszán Diáb akkori miniszterelnök gyors vizsgálatot és a felelősök elszámoltatását, a hivatalos eljárásnak eddig még a detonáció pontos okát sem sikerült megállapítania, igazságot szolgáltatnia pedig még kevésbé. “A fájdalmunkat csak fokozza a felelősök büntetlensége, hogy a politikusok akadályozzák az igazságszolgáltatást” - mondta Kasszír, utalva a nyomozás ellehetetlenítésére irányuló törekvésekre.

A vizsgálatot eredetileg vezető bírót, Fadi Szavvant februárban váltották le átlátszó indokokkal, miután hanyagsággal vádolta meg Diábot és három volt minisztert. Utódja, a hasonlóan lelkiismeretes Tarek Bitar egy negyedik ex-tárcavezetőt is meggyanúsított. Mivel az érintettek között parlamenti képviselők is vannak, ezért Bitar mentelmi joguk felfüggesztését kérte, továbbá kezdeményezte a hírszerző szolgálatok vezetőinek kihallgatását. A politikai elit azonban kisiklatta próbálkozásait, több tucatnyi törvényhozó pedig támogatásáról biztosított egy indítványt, amely az úgynevezett Legfelsőbb Tanács hatáskörébe utalná az eljárást, ezáltal lehetőséget adva a parlamentnek arra, hogy teljesen elgáncsolja a nyomozást.

Korántsem ilyen aktívak azonban a képviselők, ha a válságból való kilábalás érdekében kell cselekedni. Noha óriási a nemzetközi nyomás, a pártok képtelenek összefogni, hogy meghozzák a gazdaság talpraállításához szükséges reformokat, sőt, még a kormányalakításban sem tudnak előrébb jutni. Diáb tavaly augusztus 10-én mondott le, múlt hétfőn már a harmadik utódjelölt kapott felkérést, Nádzsib Mikáti korrupcióval gyanúsított milliárdos és egykori miniszterelnök személyében. Sürgősen munkához kellene látnia, mert Libanon egyre inkább egy bukott államra emlékeztet.

“Az állami áramszolgáltató naponta alig néhány óráig képes elektromosságot biztosítani, a benzinkutaknál rendszeresek a sorok, mert nincs üzemanyag, gyógyszerhiány van, a kórházak létfontosságú eszközöket nélkülöznek, egekbe szöktek az élelmiszer-árak és a pénz értéke napról-napra csökken”

 - írta le az áldatlan állapotokat Kasszír, aki nem Mikátiban látja a megoldást. Az aktivista úgy véli, hogy a hagyományos, vallási-felekezeti berendezkedés felszámolását kitűző pártok húzhatják ki a gödörből az országot. Dzsán Kasszír szerint a rendszerellenes erők felemelkedőben vannak, hiszen a közelmúltban az egyetemeken tartott diákönkormányzati és szakmai érdekképviseleti választásokon egyaránt legyőzték a hagyományos pártokhoz húzó jelölteket. Amennyiben az új pártok a jövőre esedékes parlamenti választásokon is előretörnének, az valóban sorsfordító lenne Libanon számára.

A január 6-i ostrom kivizsgálásával megbízott kongresszusi bizottság a múlt héten kezdte meg munkáját.