Kevés olyan néző van, aki szereti a filmeket, show-kat megszakító reklámblokkokat, de az elmúlt évtizedekben – különösen a kereskedelmi tévék 1997-es indulása óta – ezt megszoktuk. Ha másért nem, legfeljebb azért, mert ömlenek ránk a hirdetések, szinte kikerülhetetlenek: a készülékek előtt eltöltött napi 5 óra 12 percből 37 percben hirdetéseket nézünk, nagyjából 140 bejátszást lát egy átlagos néző. A Nielsen legutóbbi felmérése szerint a vizsgált magyar nyelvű csatornákon több mint 41 ezer reklám kerül adásba naponta, ami 10 százalékos növekedés az előző év hasonló időszakához képest.
Ám pár hete a reklámblokkok elé is bekerült korhatárbesorolás próbára teszi a közönség türelmét. Ugyan a bejátszások 4-5 másodpercesek, és egy átlagos hosszúságú film háromszor szakítható meg, plusz előtte és utána is vetítenek hirdetéseket. Így akár negyed perccel hosszabb ideig is igénybe veszik a türelmünket egy film nézése során az új karikás bejátszások.
Ami nem kevés, ha figyelembe vesszük, hogy egy 2019-es kormánypárti törvénymódosítás feloldotta az óránként 12 percnyi reklámkikötést. Három évvel ezelőtt megszabták ugyan, hogy reggel 6 és éjfél között csak a műsoridő 20 százaléka lehet reklám, de lényegében a tévékre bízták, hogyan használják ki ezt a keretet. S mivel az esti műsoridő a nézettebb, oda pakolnak több hirdetést. Ráadásul ebbe a „kvótába” bele sem tartoznak a műsorelőzetesek, ahogy a reklámblokk előtti új figyelmeztető tábla sem. Azaz a karika, a hosszú reklámok és az előzetesek lassan agyonterhelik a nézők türelmét.
Mint a két legnagyobb hazai tévétársaságtól, az RTL-től és a TV2-től megtudtuk, a reklámok előtti karika az úgynevezett pedofiltörvénynek köszönhető. A hirdetési blokkok eddig kivételt képeztek, ám mivel a fideszes törvényalkotók csak úgy tudták megtiltani, hogy ne kerüljenek sehol adásba „homoszexualitást népszerűsítő” bejátszások – olyanok például, mint az egyik üdítőital kormánypárti hangulatkeltéshez vezető 2019-es hirdetése –, a reklámokat is „műsorszámmá” minősítették át, ám ezeket be kell sorolni. Bár a reklámok kötelező karikázása nincs benne szó szerint a pedofiltörvényben, a tévétársaságok nem kockáztatják a bírságot. Öt nappal ezelőtt a médiahatóság a TV2-t 1,75 millió forintra büntette, amiért a Tények egyik epizódját 16-os besorolás helyett csupán 12 éven aluliaknak nem ajánlottként tette közzé.
Arra a kérdésre, hogy mi alapján döntik el, milyen – 12-es, 16-os, 18-as – karikát tesznek egy-egy blokk elé, az RTL azt válaszolta: „a besorolás szempontjai nem változtak, azok részben a médiatörvényben, részben a médiahatóság korábbi ajánlásában vannak körülírva. A besorolás a tartalom alapján történik”.
Mindez nemcsak a nézőknek rossz, hanem a tévétársaságoknak is. Évek óta óriási a fragmentáció, ma már több mint 110 magyar nyelvű csatorna fogható. Az emberek elszörfőznek a reklámokról, mert van hova, így egyre több az olyan reklámszpot, amely egyetlen nézőt sem ér el a kereskedelmi célcsoportból. Márpedig ezekért egy fillért sem fizetnek a hirdetők. Dudás Gergely, az RTL kereskedelmi igazgatója néhány éve arról beszélt egy interjúban, hogy vannak olyan csatornák a piacon, ahol a szpotok 60-70 százaléka „nullás”.
A túl sok hirdetés ráadásul tereli az embereket a reklámmentes streaming előfizetések felé. Mivel a szolgáltatók nem szeretik elárulni, hány előfizetőjük van, nem tudni pontosan, mekkora a növekedés, de az Ipsos tavalyi kutatása szerint a magyar felhasználók érdeklődése nagy mértékben megugrott az online videós tartalomszolgáltatások iránt. Mindezt tetézi, hogy a járvány nyomában járó válság miatt a tévék kereskedelmi szpotokból való bevétele 6 százalékkal esett.
