Valamikor a nyolcvanas években az „Esti Hírlap Telexe” rovatban jelent meg a történet a Brazíliában született kisfiúról, aki világra jötte után sírás helyett folyékonyan beszélni kezdett. Előbb portugálul, majd amikor a meglepett orvosok és szülőanyja döbbenten rákiáltottak, spanyolul, olaszul, franciául, és ki tudja, ha nem kap gyorsan egy nyugtató injekciót, talán még okcitánul is megszólalt volna. Így azonban elaludt, majd ébredés után, ahogyan egy jó csecsemőhöz illik, egyszerűen felsírt és az anyja mellét kereste.
Annak idején persze sokan tudták, a szocialista bulvár szerkesztői nem voltak szégyenlősek, ha valódi szenzáció híján maguknak kellett legyártaniuk a napi kötelező meghökkentést, így a hasonló hírekre a csömöri HÉV-en hazafelé döcögő melós ugyanúgy csak legyintett, mint a 2-es villamosra váró egyetemi professzor.
Az internet korában persze már óvatosabban kell bánni a hasonlóan szenzációs hírekkel, melyeket a tapasztalatok alapján csak a sumér-magyar rokonság szerelmesei, a laposföld-hívők, illetve KDNP-s parlamenti államtitkárok hisznek el feltétel nélkül. Rétvári Bence például „Az LMBT átnevelő programoknak nincs helye az óvodákban és az iskolákban!” felütéssel osztott meg egy képlevelet, miszerint a BBC videója bizonyítja: egy angol iskolában hat éves gyerekeket arra kényszerítettek, hogy – a sokszínűség elfogadása jegyében – homoszexuális szerelmeslevelet írjanak. A kormánypropagandához „véletlenül” passzoló sztorihoz persze nincs csatolva videó, ám nemcsak emiatt kap a fejéhez még a csömöri HÉV-en döcögő melós is: nagy a baj! Ha Angliában a hatévesek fogalmazásokat irkálnak – akármiről is –, akkor a hazai oktatással van gond, hiszen ennyi idősen itthon még a betűvetés alapjaival küzdenek a gyerekek. Ha pedig valaki mindezt elhiszi, akkor az illető fejében van baj. Várjuk, hogy végre felsírjon.