Úgy teszünk, mintha meglepődtünk volna, pedig dehogy. Kétségünk nem volt eddig sem afelől, hogy Orbán Viktor és kormányának minden tagja gyűlöli a gondolkodó dolgozókat, különösen, ha a véleményüknek hangot is adnak.
A legjobb példa erre, hogy néhány közszolgálati akciótól eltekintve egyetlen országos súlyú ügyben sem engedték az utóbbi években, hogy sztrájkot tarthassanak a terület szakszervezetei. Csak a példa kedvéért: az önkormányzati hivatalnokok is csak azért hagyhatták abba a munkát kis időre, mert a sztrájkok után ugyanúgy nem tárgyalt velük komolyan vehető állami vezető, mint előtte, viszont minden másodperces adatszolgáltatási késlekedésért felügyeleti bírságot róttak ki rájuk, így nem húzhatták sokáig az akciót. A Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete már az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mert a magyar állam elszabotálta az ágazat 2019-2020-ra tervezett gördülő sztrájkját, hiába hagyta jóvá jogerős bírói döntés a munkabeszüntetés alatt még elégséges szolgáltatások listáját. Tavaly ősszel hasonló időhúzó trükközéssel tette lehetetlenné a kormány, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szolidaritási sztrájkot tartson a Színház és Filmművészeti Egyetem dolgozóinak munkabeszüntetéséhez csatlakozva. Egyszerűen nem tárgyalt velük senki a még elégséges szolgáltatásokról.
Értem én, hogy hatalmas a felhördülés a munkavállalói érdekképviseleteknél, mert Orbán Viktor a hét elején odáig ment, hogy kormányrendeletben tiltotta be a légiirányítók egyik szakszervezetének keddre meghirdetett sztrájkját, de valójában már csak egy ilyen lépés hiányzott a repertoárjából. Jó indok a vissza nem vont veszélyhelyzet, amiben ugyan már mindent szabadon lehet tenni, csak épp néhány embernek nem lehet tiltakozni az ellen, hogy elvették a jövedelme 20 százalékát és hiába indult újra az élet a járvány után, elfelejtették azt visszaadni. Több légiirányító szerint is ez történt, de a sebtében megfogalmazott rendelet a bizonyíték, hogy az állami repülésbiztonsági vállalat vezetőitől ezt nem kérte számon a miniszterelnök. Ahogy azt sem kérdezte meg, mit akadályozna ténylegesen a dolgozók egy csoportjának munkabeszüntetése, mi fér bele a még elégséges szolgáltatásba. Inkább a kormányzati napilapot utasította a légiirányítók lejáratására, megágyazva a pár órával később megjelent tiltó rendeletnek, mondván, olyan sokat keresnek, hogy jobb lenne, ha hallgatnának.
Namármost: a rendelet aláírója állítólag 2,6 milliót visz haza havonta, Fidesz-képviselő miniszterei, mint Varga Mihály, Rogán Antal vagy Gulyás Gergely 3,1 milliót kapnak, két tárca nélküli miniszter 5-5 milliót. Ezért a pénzért hagyták a járvány legsötétebb napjaiban magukra az utcára került magyar munkavállalókat, küzdjenek az életükért, ahogy tudnak. Én azt mondom, jobban megérdemli egy légiirányító akár a havi 3 milliót is, mert biztonságban fel- és lesegíti az utasokkal teli repülőket, mint egy emberek feje fölött átnéző karrierpolitikus. Úgyhogy most szólok, ha egyszer mégis megengedik nekik a sztrájkot, én szolidaritást vállalok velük, akár engedi Orbán, akár nem.