Kevés súlyosabb kulturális áldozata volt a Covid-19-nek Londonban, mint a világ vezető iparművészeti múzeumában, a V&A-ben évek óta tervezett táskakiállítás. Először múlt év áprilisában, majd novemberében az első két országos vesztegzár miatt maradt el a megnyitó, majd december 19-én alig egy hét nyitvatartás után sújtott le rá a művészeti intézmények bezárása. A korábbi tervek átalakítása után azonban a lebilincselő tárlat január 16-ig várja látogatóit.
A nagyszabású, háromszáz táskából álló kiállítás a talán legmeghatározóbb kiegészítőt több szempontból is körüljárja. Egyrészt a legkülönbözőbb célokat szolgáló darabokat mutatja be: dizájner táskáktól a brit kormány tagjainak státuszszimbólumáig, a "red box", vörös aktatáskáig, piperetáskáktól katonai hátitáskákig - a "Bags: Inside Out" címet viselő show megpróbálja megértetni az emberek, elsősorban persze a nők táskák iránti bűvöletét.
A tárlat első, Funkció alcímű része abból a szempontból vizsgálja az objektumokat, hogyan rejtik el magukban azokat a cuccokat, amelyek nélkül egy tapodtat sem mozdulunk. Az ebbe a kategóriába tartozó történelmi érdekességek közé tartozik az az 1558-1603 között készült méretes hímzett zacskó, amely I. Erzsébet nagy pecsétjének ezüst mátrixát védte, vagy az a táska, mely II. Erzsébet nagymamája, Mária királyné II. világháborús gázmaszkját takarta el. Ha beszélni tudna, micsoda politikatörténeti érdekességekről tudna beszámolni Winston Churchill 1921-ben készült ütött-kopott vörös irattartója!
A fényűző kiállítás második fejezete a Státusz és identitás címet kapta. Ennek a résznek úgy lehetne összefoglalni az üzenetét, hogy az éremnek két oldala van. Amikor egy híresség egy divatház darabját viseli, segít a tárgy hírnevének bebetonozásában, miközben a celebek státuszát jelentősen növeli, ha olyan szerencsések, hogy egy táskát róluk neveznek el. Diana walesi hercegnő nélkül elképzelhetetlen lenne egy divathoz kötődő kiállítás, és valóban, a South Kensington-i múzeumban láthatjuk azt a Lady Dior szépséget, amelyet a 90-es évek közepének legkeresettebb táskájának rangjára emelt. Ennél is többet ért el a Dianával gyakorta összehasonlított Grace Kelly hollywood-i sztár, majd III. Rainier monacói herceg felesége, akinek köszönhetően a Hermès 30-as évekből származó Sac à dépêches retikülje minden idők legnépszerűbb kézitáskájává vált, azt követően, hogy ezzel takarta el a sajtófotósok elől terhességének látható jeleit.
Az 1990-es évek végének, 2000-es évek elejének "It bag", "kötelező" táska-kultúrájának bizonyítéka az a Fendi "Baguette" táska, melyet Sarah Jessica Parker viselt, (és lopták el tőle) a Szex és New York sorozat jelenetében. Margaret Thatcher kormányfő legendás szürke, rendszeresen viselt Asprey táskája, amit ironikus módon az amszterdami Táska Múzeumból kölcsönzött ki a V&A, a Vaslady "fegyvertárába" tartozott, az erő és hatalom megfélemlítő jelképének számított. Nélküle Thatcher imázsa nem lett volna az, ami.
Az ezt a gyakorlatot képviselő retikülök sorába tartozik egy 1825-ben készült rabszolgaság-ellenes munka vagy egy a legkedveltebb brit "táskás", Anya Hindmarch környezetvédő kollekciójába tartozó I am NOT a Plastic Bag, nem vagyok műanyag táska felirattal tüntető darab.
A tárlat Design and Making, tervezés és készítés zárófejezete az első vázlatoktól a kész termékig, a varrástól az értékesítésig veszi nagyító alá mindannak a hátterét, amit az alsó szinten kialakított termekben megcsodálhattunk. Bepillantást enged abba, hogyan őrzik a hagyományokat, adják át a szakmai tudást nemzedékről nemzedékre a divatházak, köztük a nagyra becsült brit Mulberry brand, a kiállítás szponzora, illetve milyen állomásokon mentek és mennek át egyes mesterművek, így egy XVII. századi szív alakú kis ezüst táska. Nem hiányzik a humor sem, például egy másik XVII. századi munka, egy béka alakú szatyor formájában. Képet kapunk a képzőművészek és a divatbiznisz közötti együttműködésről, többek között az egyik legnevesebb kortárs brit festőnő, Tracey Emin a Longchamp cég számára tervezett "International Woman" bőröndjének formájában.
Ahogy ezt a kurátor, Lucia Savi hangsúlyozta, "a táska, mint hordozható használati tárgy régóta lenyűgözte az emberiséget, férfiakat és nőket egyaránt, hiszen magán- és szakmai életüket egyaránt érinti. A mindennapjainkban és a dizájn történetében elfoglalt helyének feltárásával a kiállítás előtérbe állítja a V&A misszióját: megvilágítani a múltat és inspirációt nyújtani a jövő divattervezői számára".
