Nem hagyjuk magunkat!” – szivárványszínű és magyar zászló társaságában ezt a szöveget világították a Képviselői Irodaház épületére aktivisták a Budapest Pride felvonulást megelőző éjszakán.
A rendezvény talán még soha nem bírt akkora politikai téttel, mint most. A parlament a közelmúltban fogadta el azt a fideszes törvényt, amely összemossa a pedofíliát a homoszexualitással. A jogszabály – gyermekvédelem ürügyén – azt is megtiltja, hogy tizennyolc éven aluliak számára olyan tartalmat tegyenek hozzáférhetővé, amely „megjeleníti” a homoszexualitást.
Ezért írták a felvonulás szervezői, hogy a Budapest Pride nem csak ünnep, hanem tiltakozás is. Tiltakozás a putyini mintára készült homofób propagandatörvény, valamint a gyűlöletkeltő plakátok, a transznemű embereket megbélyegző alkotmánymódosítás és a jogi nemváltás betiltása, az örökbefogadás ellehetetlenítése, az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetése, az állandóvá vált uszító, homofób, gyűlölködő közbeszéd ellen is.
Szombaton délután a fővárosban megvalósult az, amiről nemrég – ki tudja, milyen tapasztalatokra alapozva – Orbán Viktor miniszterelnök beszélt: a szivárványzászló néhány órára valóban az utcakép részévé vált.
A belváros egyik központi helyén, a Madách térnél már a hivatalos kezdés előtt egy órával több ezren gyülekeztek. Nem kellett sokáig keresgélnünk, hogy olyanokat találjunk, akik először vesznek részt a felvonuláson: rögtön az első társaságból, amelyet megszólítottunk, hatból öten feltették kezüket.
„Jó érzés, hogy ilyen sokan itt vannak” – lelkesedett az egyik Pest megyei városban élő, 18 éves Bori. Családjában már coming outolt. Tudta szüleiről, hogy „nem annyira elfogadók”. Miután otthon bejelentette, hogy leszbikus, részben módosult a helyzet: anyja ugyan nem fogadja el, apja viszont igen.
A 26 éves Tímea Erdélyből települt át, már régóta Budapesten él. „Biszexuális vagyok. Nincs ezzel semmi probléma” – közölte. A társaság heteroszexuális tagja, a 24 éves Dániel fontosnak nevezte, hogy támogassák egymást az emberek, és lehetőleg ne csupán a felvonulás, hanem az év összes napján. Tervezte már, hogy eljön a Pride-ra, a kormány homofób törvénye erre „rátett egy lapáttal”.
Hasonló indokot említett később egy fiatal (heteró) pár férfi tagja, a 27 éves István is, aki szintén első alkalommal vett részt a felvonuláson. „Nagyon felháborított a homofób törvény” – mondta.
A létszám percről percre nőtt. A Támogató szülők csoportjának tagjai táblákkal érkeztek: „Te vagy az én boldogságom!”, „A lányom és a felesége a családom”, „Drágám, légy önmagad!”. Ellenzéki politikusokat és pártlobogókat is lehetett látni. A Párbeszéd molinója, amit aztán a menet elején vittek, feltette a kérdést: „Tudod, kit szeress?”. A következő sorban azonnal olvasható volt a válasz is: „Akit akarsz!”. Nem nélkülözte a politikai tartalmat az egyik általános tetszést arató felirat: „Nyugi Anyu, meleg vagyok, nem fideszes”.
Rövid beszédek után indult a felvonulás. Rengetegen voltak. Az Astoriánál mértük az időt: csaknem fél órán keresztül vonult a tömeg. A szervezőktől azt az információt kaptuk, hogy a létszám meghaladja 30 ezret. Utóbb ezt közleményben is megerősítették. Soha nem voltak még ilyen sokan Budapest Pride felvonuláson.
Ámulva figyelte a végeláthatatlanul hömpölygő, szivárványos zászlókat lengető emberáradatot egy idősebb férfi is. „Bármibe lefogadom, hogy a nagy részük heteró, ennyi »buzi« a világon nincs. Ezek a kormány ellen vonulnak. A Fidesznek nagyon össze kell szednie magát” – vonta le a következtetést rögtönzött elemzésében.
Bár a megszokottnál kevesebb teherautóról szólt a zene, kárpótlásként feltűnt egy nagy népszerűségnek örvendő fúvós zenekar. „Szeretni emberi jog!” – skandálta egy dobosokból álló csapat. Az ablakokból integető lakókat ováció fogadta.
Helyenként homofób ellentüntetők is felbukkantak. A Fővám térnél például – fémkordonnal elválasztva, rendőri biztosítás mellett – maroknyian demonstráltak. Egyikük megafonba üvöltözve ócsárolta a vonulókat. Amikor rázendített, hogy „Ria, ria, Hungária!”, a szivárványos tömeg sokszoros hangerővel felelt: „Ria, ria, Hungária!”. Volt, aki próbált átkiabálni a szélsőjobbosoknak: „Nézzétek már meg, hogy ti mennyien vagytok, és mennyien vagyunk mi!”.
A tömeg méreteit mutatja, hogy a menet eleje már a Tabánnál járt, amikor a vége a pesti oldalon még el sem érte a Szabadság hidat.
A Tabánban – többek között – Szél Bernadett ellenzéki parlamenti képviselő és Karácsony Gergely főpolgármester is beszédet mondott. „Heteró vagyok, apa vagyok, keresztény vagyok. De nem annak ellenére vagyok itt, mert ez mind igaz rám, hanem éppen azért!” – kezdte. A többséghez tartozni – folytatta a főpolgármester – nem privilégium, nem hatalom, amivel vissza kell élni, hanem felelősség.
Söpörjük félre a propagandát és a hazugságot! – szólított fel Karácsony. Hogy jön ahhoz bárki, hogy a keresztből furkósbotot faragjon? – kérdezte, majd hozzátette: nem bírja elviselni azt a politikát, ami nap mint nap egyre gonoszabbá akarja tenni nem csak a politikusokat, hanem az embereket is.
A főpolgármester úgy érzi, „kutya kötelessége” azok mellé állni, akiket bántanak. „Az a dolgunk, hogy Magyarországot a közös hazánkká tegyük” – mondta. Szembe kell nézni azzal a „borzasztó örökséggel”, hogy elképesztő mennyiségű gyűlöletet plántáltak a magyar lelkekbe az elmúlt években. A főpolgármester azt kérte, hogy a változásra készülve „ne a puskaport tartsátok szárazon, hanem a lelketeket nyitva”. Nagyon sok türelemre, odafigyelésre lesz szükség ahhoz, hogy megbékítsük ezt a hazát, és Magyarország újra mindannyiunk közös otthona legyen. „Legyen Magyarország újra büszke, szabad ország!” – zárta beszédét Karácsony Gergely.
