A szobor-ledöntések napjait éljük. Számos országban most látják elérkezettnek az időt arra, hogy a múltjukra emlékeztető jelképektől végleg megváljanak. Örökéletűnek hitt emlékműveket romboltak le az Egyesült Államokban, mert a rabszolgatartás és a gyarmatosítás emlékét látják bennük. Még Kolumbusz Kristóf szobrokat is felgyújtottak, tóba dobtak, lefejeztek, mert Kolumbuszt az amerikai őslakos indiánok lemészárlásának jelképeként tartják számon. Konföderációs személyiségek mását sem akarják látni az utcákon, de még a Kongresszusban sem.
Belgiumban II. Lipót, egykori uralkodót döngölték a földbe vagy rongálták meg több városban is, mert személyes birodalmat épített ki Kongóban, ahol milliókkal számoltak le. Ezt az sem tudja feledtetni, hogy II. Lipót hazájában betiltotta a gyerekmunkát, engedélyezte a szakszervezeteket. Spanyolországban törvényt hoztak a Franco-rezsim emlékműveinek és a korszakra emlékeztető emléktábláknak az eltávolításáról.
A mindig saját útját járó Oroszország ezúttal sem a nemzetközi trendet követi. Nem eltörli, hanem feléleszti a múltat. Méghozzá nem a legszebb oldalát. 2016-ban még meglepetést okozhatott, hogy Orjol városában felállították az első orosz cár, a XVI. századbeli Rettegett Iván moszkvai nagyfejedelem szobrát. A magát a bizánci császárok örökösének tartott cár haragjának sokezren estek áldozatul, megtizedelte többek között Novgorod városának lakosságát. Nyilvános kivégzéseket rendezett, amelyek brutalitásukról voltak híresek. Sokan őrültnek tekintették. A történészek megértőbbek: elismerik érdemeit a tatárok, törökök elleni harcban, az Európához való közeledésben. Az viszont, amit hátrahagyott: maga volt a káosz.
2019-ben Alekszandrov városában is szobrot emeltek Rettegett Ivánnak. Mintha egy nem lett volna elég.
Nem véletlen, hogy a Romanov dinasztia időszakában erre nem került sor: a szadista elfajult uralkodót méltatlannak tartotta maga a cári család is, hogy a cári hatalmat jelképezze. Jellemző, hogy az ezeréves Oroszország novgorodi emlékművét képező 128 történelmi személyiség között sem kaphatott helyet Rettegett Iván. Vajon, milyen zavaros szemlélet magyarázza, hogy manapság feltámasztják?!
A másik kedvenc mostanában: Pjotr Sztolipin. II. Miklós egykori miniszterelnöke legalább valóban letett valamit az asztalra. Nem is keveset. Vitathatatlan érdemei vannak a földreformban, az állam megreformálásában, az oktatás modernizálásában. Sokaknak az útjában állt, az ellene elkövetett 11. merénylet sikeres volt. Tíz évenként kap egy új szobrot. Ehhez kell egy „apró” nagyvonalúság: el kell felejteni, hogy ugyanez a Sztolipin mérhetetlen kegyetlenséggel csapott le vélt vagy valós ellenfeleire, bírósági tárgyalás nélkül végeztetett ki embereket, állami szintre emelte a terrort. Egyes visszaemlékezésekben csak véreskezű hóhérként emlegetik. De erről manapság nem illik beszélni. S ha beszélnek, egészen elképesztő magyarázatokkal állnak elő. Például azzal, hogy mindent a maga idejében kell szemlélni, a hajdani áldozatok nem voltak tisztában a történelmi realitásokkal. Mintha az ártatlanok millióinak meggyilkolását bármiféle történelmi realitás megmagyarázhatná.
Így aztán hiába érvelnek egyre többen a Mauzóleum puszta léte, Lenin agyonkezelt tetemének megtartása,
Sztálin szobrának jelenléte ellen a Kreml falánál. Minden marad a helyén. Sőt! A zsarnokságáról már mindent tudó társadalom tudomásul veszi, hogy számos korábbi Sztálin emlékmű mellett újabbakat állítanak fel. Tavaly május 9-én, a nagy honvédő háború 75. évfordulóján például a Kirovi terület egyik kis falujában állítottak fel egy Sztálin emlékművet, méghozzá úgy, hogy a helyi lakosok adták össze rá a pénzt. Egy évvel korábban egy másik faluban avattak Sztálin szobrot. A remembrance.ru honlap állítása szerint tavaly legalább 105 Sztálin szoborról lehetett tudni, egyharmaduk az északkaukázusi köztársaságokban van. De nemcsak ott és nemcsak eldugott helyeken. A Kommunista Párt számos nagyvárosban, regionális központban állította fel Sztálin szobrát, például Novoszibirszkben vagy Volgográdban. Jakutföldön több éves harc eredményeképpen sok helyen emeltek szobrot Sztálinnak, ami már csak azért is érdekes, mert soha nem járt itt, de a parancsára létrehozott táborok súlyos nyomokat kellett, hogy hagyjanak az emlékezetben. Vagy mégsem?!
