kétharmad;konzultáció;

- Alkotmányos védelem

Az már rég köztudott, hogy a nemzeti konzultáció közpénzen folytatott fideszes választási propaganda. A kérdőívet – legalábbis ha hinni lehet a kormányzati kommunikációnak - rendre ugyanaz a kétmillió körüli állampolgár küldi vissza, akik a Fidesz stabil szavazói bázisát képezik. A fennmaradó nagy többség számára mindez csak két darab papír, ami többnyire olvasatlanul a többi – sajnos bőven jutó – reklámmal azonos helyen végzi.

Pedig legalább elolvasni érdemes, mert általában található benne egy-két becsempészett akna, miként a mostaniban is. A legnagyobb erejű robbanótöltet a 3. kérdésben van elrejtve, amely arról szól, hogy szükséges-e „alkotmányos védelmet” adni az Orbán-kormány által létrehozott családtámogatási- és adórendszernek, valamint a nyugdíjaknak. Természetesen borítékolható, hogy a visszaküldött ívek elsöprő többségén az „igen” válasz szerepel majd, miként az összes többi kérdés esetében is.

Az alkotmányos védelem nem jelenthet mást, mint azt, hogy ezeket a szabályokat is gránitszilárdságú kőbe vésik, mint már annyi más olyan dolgot, aminek nem egy alkotmányban lenne a helye. Az már részletkérdés, hogy egyenesen az Alaptörvénybe pakolják majd egy tizedik módosítás keretében, vagy megelégednek az érintett törvények sarkalatossá tételével. Mindezt a választások előtt hónapokkal. Ezzel egy esetleges új színezetű kormány szuverenitásának akkora részét vonják el, amekkora polgári demokráciában példa nélküli.

A cél világos: megfosztani az új kormányt az önálló gazdaságpolitika lehetőségének csíráitól is. Erről szól a nemzeti vagyon hatalmas részének kiszervezése a kormányzati rendelkezés alól közérdekű vagyonkezelőnek nevezett alapítványok vagy éppen autópálya-koncesszió formájában, és most a szociális- és adópolitika bebetonozása. Mindezek példátlanul szűkítenék az új kormány mozgásterét az állami költségvetés összeállításában. Ráadásul már jó előre, az Alaptörvényben gondoskodtak arról, hogy a szakmailag kiüresített, három bizalmi emberből álló Költségvetési Tanács ügyeljen arra, hogy a mind szűkebb mozgástér kerítése bombabiztos legyen. Ez már nem gúzsba kötve táncolás, legfeljebb helyben tipegés lenne.

Mindezt az a kormány tervezi, amelyik oly érzékeny, ha úgy látja, hogy az EU olyan dologba szól bele, amellyel szerintük a szuverenitásuk sérül. A jövendő kormányok szuverenitása, s ezzel a választói akarat érvényesülése már nem olyan fontos. A nevében keresztény kormányzat - úgy látszik - nem tartja magára irányadónak azt az ősi vallási előírást, amely szerint „ne tedd másokkal azt, amit nem kívánsz, hogy veled cselekedjenek” (egyebek között nem szó szerint Lukács 6.31).

A tervezett „alkotmányos védelem” nyilvánvaló visszaélés azzal az alkotmányozó joggal, amely egy (!) szavazaton múlik a jelenlegi országgyűlésben. A joggal való visszaélést a Polgári Törvénykönyv tiltja, de az Alaptörvény nem foglalkozik vele – pedig a sok oda nem való sületlenség helyett ennek igazán ott lenne a helye. A jelen állapot szerint gránitszilárdságú Alaptörvényünkbe bármi oda nem való beírható, ha a fideszes kétharmad úgy akarja. Akár az is, hogy Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor. És az Alkotmánybíróság nagy valószínűséggel nem találja kifogásolhatónak, mert nem ellenkezik az Alaptörvény betűjével – miként a tervezett „alkotmányos védelem” sem.

Utóbbinál persze hivatkoznak majd az emberek akaratára. Amely legfeljebb a megkérdezettek negyedének akarata lesz…