Feltételezések jócskán akadnak arról, mi lesz a következő válság a koronavírus után, de a jövőt lehetetlen megjósolni. Hiába az átfogó elemzések, mert bármikor új és kiszámíthatatlan folyamatok indulhatnak el.
Franciaországban a külügyminisztérium keretén belül működik a Georges Pompidou elnöksége alatt, 1974-ben létrehozott Elemzési Előrejelzési és Stratégiai Központ (CAPS), amely a francia diplomácia vezetőit látja el tanácsokkal. A CAPS 2017-ben kiadott egy munkát arról, miként is nézhet ki majd a világ 2030-ban. Justin Vaïsse, az intézet egykori igazgatója a Le Point hetilapban most kétségeit fejtette ki ezekkel a megállapításokkal kapcsolatban, utalva arra, hogy 1932-ben sem látták előre, mennyire gyökeres változások jönnek a világban 1945 után. „Tudjuk, mennyire nehéz megfejteni a folyamatban lévő történelmet. A meglepetésszerű történések romba döntik azokat a jövendöléseket, amelyek abból fakadnak, hogy a megszokottat és a lineárisat vetítjük a jövőbe” – fejtette ki.
A CAPS szerkesztői két elmélet mentén mozogtak. Egyik feltételezésük az volt, hogy diverzifikáltabbá válik a világ, a másik szerint a világ országai néhány állam irányítása alatt állnak majd. A dokumentum nyolc kimenetelt vizsgált, arra nem vállalkozott, hogy felállítson egyetlen biztos vagy legalább valószínű jövőképet. A francia elemzők azonban egyetértenek abban, hogy Peking befolyása tovább nő és nem is csekély mértékben, már csak azért is, mert Hszi Csin-ping hatalma nagyobb, mint egykor Mao Ce-tungé volt. A jelenlegi kínai elnök elődeivel ellentétben világhatalommá kívánja megtenni hazáját, ezért Hongkong után Tajvanra is megpróbálhatja rátenni a kezét, ezzel újabb konfliktusokat generálva.
Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az egyelőre inkább gazdasági eszközökkel folytatott kínai terjeszkedés továbbra is csendben zajlik. A kiberháború azonban már itt van a nyakunkon. Bár Joe Biden és Vlagyimir Putyin óvatos közeledésének köszönhetően Oroszország talán fellép a területén működő kiberbűnözők ellen, de nem világos, hogy ez mire lesz elég. Elvégre akadnak kínai és észak-koreai hackerek is, előbbiek kiterjedt kémtevékenységet folytatnak, utóbbiak pedig már dollártízmilliókat zsaroltak ki cégektől.
Az utóbbi hónapokban azonban sosem látott intenzitású támadások sora rázta meg a Nyugatot: Németországban kórházakat és egyetemeket céloztak, Amerikában pedig egy olajvezetéket működtető vállalatot ért olyan csapás, hogy benzinhiánytól lehetett tartani a keleti parton. A támadások mögött nem állami hackerek, hanem közönséges bűnözők álltak, akik nem a nagyhatalmak közötti versenyt kívánják befolyásolni, hanem kizárólag pénzt akarnak.
Támadásaiknak azonban politikai dimenziója is van: puszta méretüknél fogva fenyegetik a nemzetállamok kritikus infrastruktúráját, az olaj-, az áram- és az egészségügyi ellátást. Feltűnő, hogy a legtöbb bűnözői hackercsoport Oroszországban székel, és saját országukat eddig megkímélték az ilyen támadásoktól, csak Oroszországon kívüli célpontokat támadnak. Egyes kémprogramok automatikusan ellenőrzik, hogy a potenciális áldozat milyen billentyűzetbeállításokkal rendelkezik. Ha cirill betűs billentyűzetről van szó, akkor a támadás elmarad. Ami egyelőre dilemma: ez véletlen egybeesés, vagy a Kreml tolerálja, sőt támogatja az ilyen támadásokat?
Az áldozatok képernyőjén megjelenik egy üzenet a fizetendő váltságdíj összegével és a kapcsolattartásra használható e-mail címekkel. Ha az áldozat fizet, általában visszakapja bizalmas adatait, ha nem, akkor esetleg nyilvánosságra hozzák azokat. A hackerek idővel kifinomult módszereket sajátítottak el. A Frankfurter Allgemeine Zeitung találóan jegyezte meg: mintha az ügyetlen zsebtolvajokból rendkívül intelligens szélhámosok váltak volna.
Az egyesült államokbeli Colonial Csővezetékek cég elleni támadásért felelős „Darkside” (Sötét oldal) csoport az elemzők szerint Oroszországból származik, akárcsak a többi hasonló társaság többsége.
A kiberháborúnak is súlyos következményei lehetnek. Az érintett vállalatok átlagosan eddig áltagosan 5,6 millió dollárt utaltak át bitcoinban, hogy véget vessenek szervereik blokádjának, de ki tudja, meddig emelik majd a bűnözők a zsarolási összeget. Nehéz belegondolni abba, mi történik, ha egyre több és több vállalat ellen indítanak majd ilyen támadásokat. Hová tart így a világ? Az Emisoft által készített tanulmány szerint 2020-ban legalább 2354 vállalatnak vagy szervezetnek összesen 900 millió dollárt kellett fizetnie.
Akadnak olyan vélekedések is, hogy nem csak a kibertér veszélyeztetett. A klímaváltozás miatt egyre nagyobb kincs lesz az ivóvíz. Így egy következő válság alapja a vízhiány is lehet. Igaz, szakértők már régóta figyelmeztetnek arra, hogy a víz miatt esetleg háborúk fognak kitörni, de a megállíthatatlannak látszó globális felmelegedés következtében ennek az esélye folyamatosan nő.
Szakértők figyelmeztetnek, hogy nemzetközi szinten valódi stratégiát kellene kidolgozni a vízkészletekkel való gazdálkodásra. A világjárvány ráadásul még sebezhetőbbé tette a vízhiány által legsúlyosabban érintett területeket és tovább növelte a víz értékét. Bár Afrikát egyelőre arányait tekintve megkímélte a pandémia, később változhat a helyzet. A Szaharától délre élők immunizálása még éveket vehet igénybe, ezért egy mutáns a későbbiekben súlyos pusztítást vihet véghez a kontinensnek ezen a fertályán. Így az itteni országok még jobban a vízre lesznek utalva, de az a klímaváltozás drámai következményei miatt elérhetetlen kinccsé válhat számukra. Bár az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai között szerepelt az ivóvízhez nem jutó emberek számának (ez mintegy 2 milliárd embert jelent) felére való csökkentése, a világ számos országában azonban egyre rosszabb a helyzet, így a vízhiány mindinkább nemzetbiztonsági kockázattá válik.
Szakértők úgy látják, a „kék arany” hiánya miatti fegyveres összetűzések nem feltétlenül országok között törnek majd ki, hanem inkább az egyes államokon belül válnak konfliktusforrássá.
Nő a társadalmi összetűzés veszélye
A Politico egy januári cikkében történelmi példákra utalva azt írta, a koronavírushoz hasonló járványokat gyakran szociális elégedetlenség követi, a „legrosszabb tünetek” pedig akkor jelentkeznek, amikor a vírus már visszaszorulóban van. Bár több országban gazdaságélénkítő csomagokat fogadtak el, illetve kilakoltatási tilalmat, hitelfizetési moratóriumot és egyéb kedélyjavító intézkedéseket vezettek be, így enyhítve a járvány egyéb negatív következményeit, sokan csak később szembesülnek azzal, hogy rosszabbodott a pénzügyi helyzetük. Az egyes országok adósságállománya nő és hiába enyhül átmenetileg a pénzügyi szigor, a hitelt vissza kell majd fizetni.
Ugyanakkor a gazdasági fellendülés gyümölcsét, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a tehetősek aratják le, így tovább nő a szegények és a gazdagok közötti különbség. Könnyű elképzelni ennek következtében az egyes országokban nőni fog a társadalmi feszültség.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tavalyi elemzése szerint a közelmúltban más világjárványok nyomán egyre több polgári zavargásra volt példa, amelyek átlagosan két évvel az egészségügyi vészhelyzet után tetőztek. „Amikor a segélyprogramok véget érnek, akkor fogjuk látni a valódi hatást” – mutatott rá a Politicóban José García-Montalvo, a barcelonai Közgazdasági Felsőoktatási Egyetem kutatóprofesszora. Spanyolországban a tavaly tavaszi zárlatok első hat hete alatt megugrottak a jövedelmi egyenlőtlenségek, mivel a turizmus mintha eltűnt volna.
Miközben azonban sokan kerültek az utcára, vagy jöttek ki kevesebb pénzből, a járvány nem viselte meg a jómódúak bankszámláit. Egy becslés szerint Franciaországban a pénzügyi vagyon 50 milliárd euróval nagyobb, mint a járvány nélkül lett volna. Ennek a többletpénznek körülbelül fele a legtehetősebb 10 százalékhoz került. A legszegényebb 10 százalék esetében az adósság növekedett.
Az érzékelt egyenlőtlenség és a jövedelemkiesés kombinációja társadalmi nyugtalanságot szül – mondta a korábbi járványok elemezései alapján Rui Xu, az IMF közgazdásza. Később maga a társadalmi nyugtalanság is gazdasági nehézségekhez vezet. „Tehát, ha egyszer beindul a körforgás, a hatás tovább tart, mint egy-két év” – figyelmeztetett.
