A nyolcadik kerületi kapitányságon az 1980-as évek végén hoztak létre két, kizárólag éjszaka cirkáló autós járőrt. Az egyik csapat tagjai, akiket a rendvédelmiek egymás közt csak pinászoknak (vagy lukőrségnek) neveztek, hajnalig felügyelték a Rákóczi tér melletti Salétrom utcai kocsisort.
Operatív eszközök
A Kádár-korszakban a prostitúcióval kapcsolatos nyomozások zömét operatív eszközök igénybevételével, titkos módszerekkel végezték. Ezeket az eljárásokat nem lehetett pusztán az üzletszerű kéjelgés miatt megindítani. Szükséges volt más típusú bűncselekmények gyanújára is, ezért a prostituáltakat futtatóikkal, szobáztatóikkal közösen vizsgálták.
A rodázók (a szakmai szlengben így hívták az ajánlkozó rosszlányokat) nem pusztán célszemélyként, hanem informátorként is szerepet kaptak. A Kádár-korszakban az igazoltatás során kötelezően fel kellett vezetni a prostituáltak életrajzi adatait is. A pinászok fekete borítós, nagy alakú füzetében, aminek az első oldalára nagy betűkkel az volt írva, hogy KURVÁK KÖNYVE, több mint 200 lány és asszony adatai szerepeltek. A rendőrök elsősorban a családi helyzetre és a munkahelyre voltak kíváncsiak. De benne volt a férjek, élettársak, mint potenciális futtatók, és a lánnyal/asszonnyal kapcsolatba hozható már ismert stricik nevei is.
„A lányok szerint megváltás lenne nekik, ha megnyitnák a kupikat, törvényes lenne a prostitúció. A két háború között a Népszínház körül utcákban voltak a nyilvánosházak, a Conti utcában (ma Tolnai Lajos) volt a legtöbb”- olvastam a rendőrök egyik bejegyzését a vastag fekete füzetben egy riport során 1990 egyik júniusi, forró nyári éjszakáján.
Travolta, a pszichopata
Akkoriban a Népszínház utcában laktam, és egyik éjszaka éktelen csörömpölésre riadtam. Kitéptem a konyhába - onnan jött a hang - és majdnem belegázoltam az üvegdarabokba. A konyhaablakon öklömnyi rés. A corpus delicti, egy Denim arcszeszes üveg, az asztalon landolt. A szemben lévő, Auróra utcai, második emeleti lakás ablakából két fej vigyorgott rám. Travolta, meg a dagadt, tetovált cimborája.
A rohadékok - dörmögtem csak úgy magam elé. Üvöltözni velük, kivált most, hajnali fél háromkor, nem igazán lenne ildomos, hiszen éppen az ő ablakuk alatt parkolunk. Alighanem megnézhetnénk reggelre a kocsit. Nyolcadik kerületben lakó ember ilyen esetben nem gondol a rendőrségre. Ha esetleg mégis úgy döntene, hogy riasztja őket, akkor 1. nem jönnek ki; 2. ha mégis igen, akkor abban úgysincs köszönet (a tanúvédelmileg meglehetősen tanácstalan közegek tuti, hogy utóbb becitálnak, szembesítenek etc., márpedig neked holnap is itt kell élned).
A nyírségi klán éppen két esztendeje foglalta el az utca túl felén a szemközti üresen álló lakást. Addig csak Michael Jackson mosolygott ránk rendületlenül egy félfalnyi óriásposzterről, azóta viszont a szabolcsi Travolta vigyorgó pofájára, falcolásokkal és sósavval kiradírozott tetkóhegekkel kidekorált, sitten kigyúrt meztelen felsőtestére van módunk nap mint nap rácsodálkozni.
Kedvenc foglalatossága, hogy órákon át köpködi alant a gyalogosokat. Kizárólag férfiakra meg gyerekekre céloz, a mit sem sejtő nőknek azt ordibálja, hogy minden pozitúrában megdugná őket. Travolta foglalkozására nézve strici. Esténként fényes, zizegő, lila dzsoggingot ölt magára, és akár a hivatásának élő háremőr, tereli maga előtt a József utcai placc felé a lányokat.
Olykor akaratlanul is szemtanúi vagyunk, hogy ott térdel előtte valamelyik fogságba ejtett, előjátékként pofonokkal puhított, szerencsétlen teremtés. Máskor az ablakpárkány alatti heverőn avatja fel őket.
Erikát, akit naponta többször is üvöltve rendel magához, három hétig idomította ez a vadállat. Az első héten még gyakran hallottuk a lány sikoltozását, láttuk, ahogy szipogva-duzzogva áll hosszú percekig a függöny nélküli ablak előtt. Többször is feljelentették már, de csak a lakóknak lett rosszabb. A rendőrök Travoltáéknál mindent rendben lévőnek találtak, viszont az egyik szomszéd másnap reggel, kerekek nélkül, alátéglázva lelt a kocsijára. Erika és a másik, szőke hajú lány, akinek a nevét nem tudjuk, azóta is szorgalmasan hordja föl a kuncsaftokat.
Az Auróra utcai májer a Keletiben szedte föl a lányokat, azzal, hogy olcsó albérletet tud számukra. Erőszakkal, fenyegetéssel vette rá őket a munkára. Míg folyt a műsor odabent, Travoltának volt ideje átvizsgálni a palimadarak kabátját, táskáját. Aztán meg úgy tett, mint a rosszkor betoppanó, feldúlt férj, és még a meglepett, menekülő delikvensek örülhettek, ha megúszták verés nélkül.
Pisi? Kaki? Szex?
A Rákóczi tér egyik alacsony betonasztalánál ülünk barátaimmal, üvegből isszuk a sört. 1989 november, kora délután, nemrég zárták be a vásárcsarnok kékre festett ajtaját. Nem igazán nézik jó szemmel errefelé a csoportosan ejtőző parasztokat, ahogy a romák a náluk fehérebb bőrű magyarokat nevezik, de ilyenkor a tér veszélytelen hely, hiszen a pesti Harlem is ebédel. A lányairól és stricijeiről elhíresült terecske amúgy a romák territóriuma, a magát kibicnek álcázó betolakodót rövid úton elküldik az anyjába, ha magáról megfeledkezve belebámul az ezres alapon kártyázó alvilági betanított munkások lapjaiba.
Tőlünk húsz lépésre egy ugyanilyen asztalra támaszkodik a húszas évei elejét taposó tömzsi, vastag nyakú strici. Egy nála jó két fejjel magasabb, de nem kevésbé dagadt kollégával cserél eszmét, közben meg oda-oda les a járdán ácsorgó farmerszerkós, rövid hajú lányra. A tizenöt-tizenhat éves forma nyakigláb teremtés mintha púpos lenne, nyakát behúzva, hasát előretolva téblábol. Ezt a rossz tartást igazán akkor lehetett látni, amikor az előbb elment egy aranykeretes szemüveges, autóstáskás nyugdíjas forma fazonnal.
- Nem megmondtam, hogy üljél már le! — rivall rá egyszer csak a mopszli varacskos disznó, akinek leborotvált koponyáján úgy csillognak a sörték, mintha kisuvickolták volna.
- És aztán mi történt? — szól közbe Nabó, fehérvári asztalos barátom, hogy fejezzem be a varacskosról elkezdett történetet.
- Egy kutyás ember mondott neki bátortalanul valamit, de nem hagyta abba. Háromszor ütötte meg, a lány elvesztette az egyensúlyát, rácsuklott a bal lábára, mire a vadállat elkezdte rugdalni a hátát meg az oldalát. Egy másik strici állította végül le, mert már egyre többen megálltak. Persze senki sem mert vagy akart közbelépni.
Nabó olyasmit dörmög, hogy most azonnal menjünk oda és rúgjuk le a mocskot. Sanyi, a könyvügynök most érkezik vissza a földalatti nyilvános vécéből, és már messziről vigyorog:
- Képzeljétek, azt kérdezte tőlem a vécés néni, hogy „Pisi? kaki? szex? Mit parancsol, fiatalember?"
Miből is gondolhatta volna, hogy a WC őre helyben szobáztat.
Robi, a vállalkozó
Ahogy Robi bejön a Rákóczi térrel átellenben lévő József körúti OTP-be, úgy csak a legnagyobbak tudnak. Keresztapás filmekben vannak ilyen hosszan beállított, aprólékosan kidolgozott bejövések, csakhogy azokban ritkán érkezik gyerekkel a gengszter.
Persze Robi de jure nem gengszter, mindössze három játéktermet, mit termet, szobát, üzemeltet a nyolcadik kerületben. A maga húsz-huszonöt gépével, három futtatott csajával korántsem tartozik a nagymenők közé. Ahogy Don Corleone, ő is utálja a narkósokat. Már kora délután ott hiénáznak nála, alig lehet tőlük odaférni az automatákhoz, várják Hasszánt, a jordániai neppert. Hasist hoz nekik általában, mert ő világosan megmondta neki már az elején, hogy tűt nem akar látni egy szemet se. Még csak azt kellene, egy köpésre a Pogány József utcától, a nyolckerületi kapitányságtól. Hasszán váltja át baráti árfolyamon dollárra Robi forintjait. A negyven körüli csibész hat éve egy rom Ladával kezdte, aztán ahogy striciből vállalkozóvá avanzsált, egyre jobbak és nagyobbak lettek a járgányok. Az ezüstmetál BMW-t az asszony választotta.
- Hatot tennék be, csókolom - mondja a melírozott hajú pénztárosnak.
- Hatszáz dollárt? - érdeklődik a csupa lilába öltözött asszony a pult mögül.
- Hat rugót, hatezret, édes - válaszolja önelégülten körbepillantva Robi.
- Na, mi volt az iskolában, kisfiam? - kérdezi fennhangon a gyereket, miközben átadja a pénztárosnak a bankókat. - Remélem, volt dicséret.
Fedőneve: Madárka
A Rákóczi téren és a Salétrom utcai kocsisoron gyakran megjelent az 1980-as évek közepén egy Markecos Csuri becenevű nő, aki kuncsaftjait rendszeresen a IX. kerületbe vitte át, majd a légyottok után stricije közreműködésével kifosztotta a lerészegedett ügyfeleket. A kerülethatárokat átlépő, a szakmában „üzletbe menésként" emlegetett rodázás több kolléganőjének is szokásává vált az idő tájt. „Csuri már nem a Baross utcába jár szobára, hanem a IX. kerületi Mester utcába egy idős nénihez. Pontosan nem tudom hány szám alá, de még két barátnője is idejár férfiakkal közösülni” - vezették be F. Rozália neve és adatai mellé a Kurvák Könyvébe a “Madárka” fedőnevű, 2169/87. szám alatt futó titkos nyomozás egyik ügynöki jelentését.
A Mester utcai lakás védelmet nyújtott Csuriéknak, szemben a korábban használt Baross utcaival, mivel a ferencvárosi nyomozók a VIII. kerületi striciket és prostituáltakat kevésbé vagy egyáltalán nem ismerték.
A nyomozás idején Markecosnak két kitartottja volt, vagyis egymást követően két futtatóval állt kapcsolatban, akik vagy maguk nyúlták le a Csurival éppen akciózó kuncsaft értékeit, vagy pedig a nő által elmarkecolt pénzt, órákat, aranytárgyakat vették magukhoz.
Cserében nem csak rodázni hagyták őket, de nemegyszer pénzt is kaptak szolgálataikért. Az operatív felderítés során Csurira állított Írisz fedőnevű ügynök főleg arról jelentett, hogy a nő és prostituált társai milyen gépkocsikba ülnek be. Ez azért volt fontos a nyomozók számára, mert a kuncsaftot megzsarolva be lehetett szervezni bűnügyi vagy állambiztonsági besúgónak. Ugyanakkor a mobiltelefon előtti időkben az utcai prostituáltak kizárólag egymásra számíthattak, így az autók rendszámát meg- és feljegyezve is próbálták védeni magukat.
A Csurira ráküldött másik, Hajnalka fedőnevű ügynök a Práter utca 43-ban zajló szobáztatásokról tájékoztatta tartótisztjét. Beszámolójában még arra is kitért, hogy a lakás tulajdonosa B.-né Jutka az 1970-es évek végén, szakközépiskolásként Berlinben megnyerte a szocialista országok gépíróversenyét. Két évtizeddel később bíróság elé állították a nemzetközi bajnokot, aki a szobáztatás mellett intézetből szökött lányokat is utcai prostitúcióra bírt rá.
Csuri nyugállományba vonulásáig háborítatlanul űzte az ősi ipart, mert bár őt is figyelték, az általa szállított információk fontosabbak voltak a rendőrök számára, mintsem hogy megérte volna kivonni a forgalomból. A Rákóczi téri kocsisornak az 1999-es szervezett bűnözés elleni törvény tett be, amelynek része volt az úgynevezett türelmi zónák kijelölése is. A rodázó lányok jogainak rendezése a magyar jogalkalmazás egyik leglátványosabb csődje: néhány pesti külterület, illetve Miskolc és Tiszavasvári kivételével az országban sehol sem jelöltek ki azóta sem az önkormányzatok olyan részeket, ahol a lányok dolgozhatnának.
Markecos és sok sorstársa akkor átvonultak a Diószegi Sámuel utcába, de az „üzletbe menés” gyakorta a rendőrségi fogdán ért véget. Emiatt egyre inkább – burkolt újsághirdetések útján - saját lakásukon fogadták a pácienseket, vagy Nyugat-Európában próbáltak szerencsét. Ez persze csak a fiatalabbaknak adatott meg. Csuri lánya most is a zürichi Strichplatzon dolgozik, ahol, ahogy a mostanság a prostituált érdekvédelmi szervezetben tevékenykedő asszony meséli, szinte „minden lány magyarul beszél”.
