döntő;labdarúgó Eb;EURO2020;

- Eb-gondolat: Mi lesz a döntő?

Ha Makkelie holland sípos sporttárs nem ítél büntetőt a Royal Shakespeare Company társulatánál is alkalmazható Raheem Sterling alakításáért a Wembley-ben, akkor a dánok a ráadás lövésekkel finalisták is lehettek volna.

Komolynak szánt hazai elemzéseket láttam arról: tulajdonképpen mindegy, hogy Anglia válogatottja talmi tizenegyessel jutott Londonban az Európa-bajnokság szintén londoni döntőjébe, mert amúgy is jobban játszott a dán együttesnél. E különös érvelésnek csak gyenge pontja lehet, de a leggyengébb az, hogy a spanyolok a másik elődöntőben jobban futballoztak az olaszoknál, a tizenegyes-párbajban mégis az itáliaiak mentek tovább.

Nem mellesleg: a szabályok szelleme szerint.

Ha Makkelie holland sípos sporttárs nem ítél büntetőt a Royal Shakespeare Company társulatánál is alkalmazható Raheem Sterling alakításáért a Wembley-ben, akkor a dánok a ráadás lövésekkel finalisták is lehettek volna. Ezt a lehetőséget azonban elvették tőlük, és sokan most a squadra azzurrának szurkolnak, bár kevés jóval kecsegteti őket, hogy a vasárnapi döntőt egy másik holland, Kuipers dirigálja. (A 2014-es vb-n az azúrkékek 2-1-re győztek az angolok ellen, és azt a meccset is Kuipers vezette. De nem Londonban: Manausban.) Az olaszoknak meg az értük szorítóknak azt is tudniuk kell, hogy a futballtörténelem egyetlen eddigi „angol” döntőjét hazavezették a Wembley-ben, ahol a hagyományos brit fair play jegyében újabban kifütyülik az ellenfél himnuszát, és szembe lézerezik a vetélytárs kapusát. (De ez talán még mindig jobb, mint hogy a sportszerűség hazájának szabad csapatai feldúlják Európa különböző részeit, amire megannyi szörnyű példa volt korábban.) 

A londoni körülményeket illetően más összehasonlítási alap a kivételes hatvanhatos eset miatt nincs. Ami az olaszok angliai vendégszerepléseit illeti, az azzurrók eddig kétszer győztek a Wembley-ben – 1997-ben Puhl Sándor játékvezetése mellett –, és egyszer a leedsi Elland Roadon. A döntő két résztvevője egyforma mérleggel érkezik a csúcstalálkozóra: mindkettő négyszer nyert, egyszer döntetlent ért el a mostani Eb-n. Jó előjel a briteknek és rossz a vendégeknek, hogy az 1966-os vb-n ugyanez volt a helyzet Angliával és az NSZK-val. Az itáliaiak amúgy sem kedvelik, ha hatvanhatot emlegetik nekik. Azon a világbajnokságon Middlesbrough-ban kikaptak Észak-Koreától, akárcsak 2002-ben Tedzsonban, a méltatlan Moreno bíró rémes közreműködésével Dél-Koreától...

Koreai kudarc most egészen biztosan nem fenyeget.  

Nincs abszolút favorit, az Európa-bajnokság utolsó mérkőzésén bármi megtörténhet. És annak az ellenkezője is.