A francia EU-ügyi miniszter botrányosnak tartja a magyar LMBT-törvényt. Clément Beaune, aki bevallottan maga is meleg, kiemelte, hogy semmi keresnivalójuk az EU-ban olyan kormányoknak, amelyek hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak a nemi kisebbségekkel szemben. Gyorsan hozzátette azonban, hogy nem Magyarország kizárását szorgalmazza. Hiszen a magyaroknál és a lengyeleknél is sokan küzdenek az említett jogokért, és nem volna jó, ha bárki azt mondhatná nekik: hát, látjátok, Európa nem a ti oldalatokon áll. Milliók ragaszkodnak az európai értékekhez, az egyenlőséghez, és ők számítanak a Nyugatra a normák betartatása ügyében.
A politikus arra is kitért, hogy a diszkrimináció ügyében kulturális harcot kell vívni, és hogy a magyar jogszabály nagy disznóság, hiszen egyenlőségjelet tesz a melegség, illetve a pedofília közé. Egyben elítélte mindazokat, akik azt hiszik, hogy lehetséges diszkriminálni, semmibe venni a legalapvetőbb jogokat. Ám hozzátette, hogy sajnos, egyre több az ilyen eset. Úgy értékelte, hogy Európában igen rossz irányba mennek a dolgok e tekintetben, ezért bővíteni kell az eszköztárt a folyamat feltartóztatására.
Habár az Európai Parlament csupán nem kötelező határozatban ítélte el az LMBT-ellenes magyar törvényt, a lépés várhatóan fokozza a nyomást, hogy Ursula von der Leyen vigye a kérdést az Európai Bíróság elé. Jó kétharmad mondta ugyanis ki, hogy Magyarország egyértelműen megszegi az EU értékeit, elveit és jogrendszerét. Továbbá, hogy ezért a Bizottságnak gyorsított eljárást kell indítania. Ezen felül rámutat, hogy a magyar hatóságok részéről nem lehet számítani az uniós alapok tisztességes felhasználására. Mellesleg egyre több felhívás hangzik el, hogy az uniónak el kell zárnia a pénzcsapot az Orbán-kormány számára.
Ily módon most nagyon úgy néz ki, hogy Brüsszel egyelőre nem bólint rá a tervre, amelyet a magyar fél nyújtott be a gazdasági segélycsomag felhasználására. 7,2 milliárd euróról van szó, és bár a határidő most hétfőn jár le, tehát amíg az EU-nak véleményt kell mondania a programról, mind többen követelik, hogy Magyarország nyújtson be új elképzelést, figyelembe véve a politika befolyása alá vont bíróságokat, valamint a gyenge, korrupcióellenes fékeket.
Daniel Freund, német zöld képviselő azonban attól tart, hogy a végrehajtó testület – némi kozmetikai módosítás fejében – jóvá fogja hagyni az eredeti előterjesztést, noha Magyarországon érdemben nem változnak a viszonyok. Merthogy a Bizottság benne van a csávában. Hiszen a pénzt gyorsan kell folyósítani, viszont a jogállam újjáépítéséhez idő kell(ene).
Az európai képviselők többsége szerint a Bizottságnak kár az időt vesztegetnie azzal, hogy az újabb szerződésszegési eljárás nyitányaként ellevelezget Orbánnal a jogsértésről, inkább azonnal be kellene indítani a jogállami mechanizmus, aminek a végén a pénzek megvonása áll. Merthogy az tényleg fájdalmasan érintené a politikust. Ám Vera Jourová és a másik illetékes biztos, Didier Reynders egyértelműen úgy értékeli, hogy a homofób törvény nem érinti az uniós alapok felhasználását, ily módon nem lehet bevetni az ez évtől érvényes szankciós rendszert. Viszont arra lenne mód, hogy Brüsszel addig ne nyissa meg az újjáépítési programot, amíg nem kap garanciákat arra, hogy Magyarországon nem kél lába a támogatások egy részének.
A cseh miniszterelnök nem érti, miért kellene csatlakozniuk a tagállamok többségéhez a magyar nemi kisebbségeket érintő törvény ügyében. Andrej Babis azzal válaszolt az ellenzék felhívására a prágai parlament ülésén, hogy az LMBT-közösség számára a jogok a fontosak, nem pedig az, hogy ő aláírjon egy fecnit, miután valaki EU-ból azt diktálta. Mint emlékezetes, 17 kormány közös nyilatkozatban ítélte el a magyar szabályozást. A cseh vezető ezzel szemben kifejtette, hogy Magyarország szuverén és nem kell beleszólni abba, milyen törvényeket hoz.
A kommentár azt javasolja a Bizottságnak, hogy az erősödő nyomás ellenére is tartsa be a játékszabályokat, mert hiba volna engedni a türelmetlenségnek. Hogy mi a tét, az teljesen egyértelmű, annál is inkább, mivel Budapesten éppen most meszeltek el egy kiadót, mert annak legújabb könyvében meleg családokról van szó, ám ezt nem tüntették fel a borítón. Megint csak az illiberalizmus nyilvánult meg ily módon, de Európának jól be kell kalibrálnia a jogi választ, ha szembe akar szállni a jelenséggel.
Mert különben csak fokozza a káoszt, amit éppen Orbán kelt, hogy utána a zavarosban halásszon és dilettánsnak minősítve elutasítsa a bírálatokat. Tehát nagyon gondosan fel kell építeni a jogi érvelést, mert különben nem lehet megállítani azokat, akik ködgránátokat hajigálnak, hogy ne lehessen látni a lényeget.
A jogállami mechanizmus jó és gyors eszköznek számít, minősített többség elég hozzá. Nem véletlen, hogy Magyarország olyan hevesen tiltakozott ellen. De persze, hogy lehet-e alkalmazni a homofób jogszabály ügyében, az jó ideje tisztázatlan. Hogy az EP szeretné bevetni, az világos, ám ki fog derülni, mennyire járható ez az út. Viszont hiba volna azt a csalfa reményt kelteni, hogy egyik pillanatról a másikra el lehet fordítani a pénzcsapot. Aki jogállamiságot akar, annak a jog talaján kell maradnia.
Meg kell állítani a demokrácia rothadását – hangsúlyozza új könyvében (Democracy Rules) Jan-Werner Müller, a Princeton Egyetem politológia professzora. Merthogy megrendült a nyugati politikai rendszer, ám mint írja, ebből egyáltalán nem következik, hogy fel kell adni a liberális eszményeket. Persze kiábrándító azt látni, hogy a populizmus még az új demokráciának számító magyaroknál és lengyeleknél is felülkerekedett, pedig azt lehetett hinni, hogy a két ország az EU-n belül védve van a jelenségtől.
Ráadásul Kína példázza, hogy meg lehet alkudni az illiberális egypártrendszerrel, cserében az emelkedő jólétért. És még további veszélyek is fenyegetnek. Müller szerint azonban a jobboldali populizmus nem egyenlő az újjászületett múlt századi fasizmussal. De ez még nem ok, hogy fellélegezzünk, mert ugyan jelenleg az látszik, hogy a populisták valószínűleg nem döntik meg a demokráciát, ám kihasználják és folyamatosan rombolják.
Az igazi demokraták számára viszont fontosak az elvek. Az általa megadott három kulcsszó: szabadság, egyenlőség, bizonytalanság. A populisták viszont nem tudnak megküzdeni a valódi demokráciával. Ők abból indulnak ki: vagy mi, vagy ők. A szemükben a nép akarata állandó és a győztes visz mindent. Müller tanácsa az a demokraták számára, hogy álljanak készen az ellenállásra, ha kell illiberális és nem demokratikus eszközökkel. Ám a demokrácia szükségszerűen nyílt és liberális, a liberalizmus pedig demokratikus és szociális központú.
Újra kell kezdeni a harcot a nyílt társadalomért, mert világszerte rosszabbra fordultak a dolgok, évtizedes eredmények vesztek oda – írja a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke. Mark Malloch-Brown, aki korábban ENSZ-főtitkár-helyettes volt, sajnálattal állapítja meg, hogy jó néhány ország a tekintélyelvűség felé tart. A szabadság bajba került, az egyenlőtlenség és egyes rétegek lecsúszása nagy lendületet adott a jobboldali tekintélyelvűségnek.
Úgy hogy nehéz idők járnak mindazokra, akik úgy gondolják, hogy jó kormányzás nem lehetséges szabad, demokratikus jogokkal felruházott polgárság nélkül, amelyet véd a törvény előtti egyenlőség. A demokratikus modellek terjesztésének eddigi módja azonban elakadt. Ám a küldetést nem szabad feladni. Végig kell gondolni, miként lehetne több embert megnyerni a demokratikus, illetve emberi jogi normáknak, illetve hogy kik a nyílt társadalom ellenségi és hogyan lehetne ők rávenni, hogy tartsák be kötelezettségeiket.
Így afelé kell terelni Kínát, hogy mind odahaza, mind külföldön tegyen eleget a bevett szabályoknak. Ám közben látnivaló, hogy a világban egyre nagyobb az egyenlőtlenség és ez dühöt vált ki. Az emberi jogi aktivistáknak ennélfogva keményebben és okosabban kell fellépniük az elnyomók ellen és világosabban ki kell nyilvánítaniuk, hogy az elnyomottakkal vannak. Oda kell figyelniük az emberek bajaira, nem elég csupán a szűk politikai jogokra összpontosítani. Célba kell venni a gazdasági és társadalmi kirekesztés mélyebb okait.
Szerbiában főként a sajtó részéről egyre többször hangzik el, hogy jó volna, ha Magyarország nem próbálna segíteni Szerbiának az uniós csatlakozás ügyében, mert az csak árt Belgrádnak. A legfrissebb ok az aggodalmakra az a hirdetés, amelyet Orbán Viktor nyugati lapokban tett közzé, és amelyben kirohan Brüsszel „diktátuma” ellen. De hát az uniós partnerek egyre inkább hátat fordítanak neki, ezért most megpróbálja megvenni a figyelmet. A hétpontos listából az utolsó az, hogy a szerbeket mielőbb fel kell venni az EU-ba.
Sok orgánum persze így is elutasította, hogy közzétegye az anyagot, amely ágál az európai „szuperállam” ellen és a tömeges migráció veszélyét harsogja. Csakhogy pl. a belgrádi Danas szerint az országnak nem kell ilyen reklám. A Blic arról ír, hogy Orbán már megint sértegeti Brüsszelt és ebbe belerángatja Szerbiát is.
Egy szerb történész rámutat, hogy az unió éppen az olyanok miatt van válságban, mint a magyar politikus, aki nyíltan kétségbe vonja az európai értékeket. Ezért nem kellenek ilyen szószólók, mert velük a szerbek soha nem kerülnek be az integrációba.
A lengyel ellenzék most hazatért vezetője úgy látja, hogy országában nagyon afelé haladnak a dolgok a sajtóban, mint Magyarországon, ahol a kormány vagy bedarálta, vagy bezáratta a független szerkesztőségek túlnyomó többségét. Donald Tusk azután nyilatkozott, hogy a kormány olyan javaslatot nyújtott be a Szejmben, amelynek értelmében megvonhatnák a sugárzási engedélyt attól az amerikai kézben lévő tévécsatornától, amely általában igen kritikus a PiS-szel szemben.
A tervezet értelmében csak olyan televíziók működhetnének, amelyeknél a többségi tulajdon európai érdekeltségek kezében van. Márpedig ez esetben a TVN és a hozzátartozó, igen népszerű hírműsor lehúzhatná a rolót. A társaság egyébként is már hónapokkal ezelőtt kérvényezte a frekvencia engedély meghosszabbítását, mivel a mostani szeptemberben lejár, de idáig nem kapott választ. A hatalom ugyanakkor arra hivatkozik, hogy csupán szeretné összhangba hozni a hazai szabályozást az európai rendszerrel.
A gond csupán ott van, hogy a törekvést Amerika nem nézi jó szemmel, márpedig az USA Lengyelország egyik legfőbb szövetségese. A többi közt befektetés védelmi megállapodás van érvényben közöttük. Az Egyesült Államok varsói nagykövetségének ügyvivője azt közölte, hogy országa fokozódó aggodalommal követi a fejleményeket, mert a független sajtó alapvető a demokrácia számára. A TVN pedig úgy foglalt állást, hogy a tulajdonosi szerkezet megfelel van a lengyel médiatörvénynek.
Mint emlékezetes, a Jog és Igazságosság meghirdette a sajtó visszalengyelesítését. Közben azonban a felmérések azt mutatják, hogy a koalíción belüli civakodások miatt előre hozott választások lehetnek és egyáltalán nem biztos, hogy Kaczynski győzni tud. Annál is inkább, mert Tusk újból csatasorba állt.
