A címben jelzett folytatást, mondhatom, tetemes szünet után mutatják be. Ötvenöt év, az olyan hosszú idő, hogy az 1966-os világbajnokságon, amelyen Anglia labdarúgó-válogatottja eddigi egyetlen döntőjét játszotta nagy tornán, a magyar csapat a vb-ken tizenkét éve veretlen brazilokat győzte le 3:1-re. Abban az esztendőben adták át a Blaha Lujza téri aluljárót. A legtöbb magyar mozinézőt Várkonyi Zoltán Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán kombója vonzotta. Utoljára koncertezett földszinten a Beatles. (Egyszer még fellépett a háztetőn.) Megrendezték az első magyar táncdalfesztivált, amelyen kiderült: Más ez a szerelem, Még fáj minden csók, és nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy sírni kell.
Történtek komolyabb dolgok is. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti értekezletén nyilatkozatot adtak ki „az európai béke és biztonság megszilárdításáról”. Ez hasonló megkönnyebbülést váltott ki a korabeli közvéleményben, amilyen nyugalmat hamis Gulyás szavai árasztanak napjaink idilli kormányinfóin. A már akkor is hanyatló Nyugaton, sok más mellett, a füsttel is küzdeni kellett, ezért hatvanhatban az Egyesült Államokban törvénybe iktatták, hogy a szivarkás paklikon kötelező feltüntetni: „A cigarettázás veszélyes lehet az egészségre.” Walt Disney nem törődött ezzel, és láncdohányosként tüdőrákban meghalt. Hatvanöt éves volt, tízzel több, mint amennyi a futballtörténelem két „angol” döntőjét elválasztja egymástól.
A csúcstalálkozó előtt az olaszok helyében óvatos lennék. Az idősebbek még emlékeznek Kreitlein és Dienst sporttársra, a vonalas Wembley-gólra, amely a semleges nézőt épp annyira bűvölte el, mint a szerda esti öngól és Makkelie mester szintén szigorúan a fair play jegyében megadott tizenegyese. „A futball őshazájának” válogatottja először vív Eb-döntőt, s emberöltőnyi szünet után eljuthat majdnem oda, ahol ötvenöt éve tartott. Majdnem, mert akkor mégis csak vb volt. Tabi László pedig azt írta: „Semmi értelme emlegetni letűnt idők világhírű magyar futballistáit. Volt már a magyar futball verhetetlen, és volt már szánalmasan gyenge. Most éppen olyan, amilyen.”
Félreértések elkerülése végett: hatvanhatban írta.
