Gondolkodtam rajta sokat, hogy hol a francban képzik ki a magyar BMW-autósokat, mert az nem lehet, hogy őket nem képzik külön sehol. Annyira egyformán viselkednek, hogy kell lennie egy Mesternek valahol, aki a legapróbb fogásoktól kezdve a legpofátlanabb szemétségekre is megtanítja őket.
Az a tény, hogy egy BMW-autós nem indexel, már meg sem lep. Ha látok egy fekete böhömöt, amelyik a megengedett sebességet túllépve hajt, előre tudom, hogy a következő sarkon úgysem fog indexelni, ezért előre nyugtatom magam.
– Nyugi, ne idegeskedj, ő úgy tanulta, hogy indexelni nem szabad – mondom magamnak, de nem vagyok magam előtt sem hiteles, mert ezt a szöveget ordítva szoktam előadni, és hozzá szoktam tenni, hogy a k. anyád.
Meg is tanulta a gyerek, hogy vannak különböző autómárkák, úgymint Ford, Renault, Toyota stb, és ezen kívül van a „k. anyád autó”, amire apa mindig ordít. Nem vagyok erre büszke. Az az egy vigasztal csak, hogy a gyerek látja: nem hazudok neki.
Szóval az indexelés hiánya a sutyerákok részéről meg sem lep, de arra már föl szoktam kapni a fejem, amikor a BMW-sek az autópályán jobbról – és lehetőleg a leálló sávból – előznek. Jó, nem gyakran kapom fel a fejem, de az biztos, hogy ilyenkor is ordítok, mert ül hátul a gyerek, és veszélyben érzem az életét. Ha egy BMW-s meg akar halni vezetés közben, akkor haljon meg egyedül, nem kellek hozzá se én, se a gyerek.
A legjobban mégis az fáj még mindig, amikor nagy, fekete, böhöm BMW-t a rokkanthelyen látok parkolni. Ez ugyanis nem jelent életveszélyt a többi közlekedőre, viszont azt üzeni nekik, hogy le vagytok ti szarva.
– A k. anyád – mondom, pontosabban üvöltöm ilyenkor, és legszívesebben bicskával csikarnám fel az oldalát a nagy, fekete böhömnek, amelyik a rokkantparkolóban áll, s amelyik az esetek 90 százalékában biztosan BMW. Ha akarom, értem, hogy miért, de azt hiszem, jobb volna nem érteni. A nagy, fekete, böhöm BMW-ben ugyanis általában olyan ember ül, aki sötét belül, mint az éjszaka, alighanem ezt kompenzálja az agresszív viselkedésével. Furcsa, hogy az intelligenciájáról híres német ipar külön szakosodott az ilyen sötétagyúakra, és speciálisan az ő sutyerák igényeiknek megfelelő autószörnyeket gyárt. Pontosabban nem furcsa, hanem inkább szomorú.
De mondom, sokáig rejtély volt számomra, hogy mitől ennyire egyformák ezek a seggfejek, de a minap a pesti körúton megláttam egy BMW-t, és minden megvilágosodott előttem. Jó, ha nem is minden, de azért a BMW-rejtély megfejtéséhez közelebb jutottam, az autó ugyanis tanulójármű volt. TA-NU-LÓ! Egy BMW-ben! Nagyban, sötétben és böhömben! Igen, és pont előttem ment!
Nem akartam hinni a szememnek. Íme, hát itt a megoldás, a BMW-s autósokat tehát tényleg külön kiképzik, van nekik egy Mesterük, aki megtanítja őket még arra is, hogy miképpen kell kézifékes megfordulással egy rokkanthelyre beállni!
Amúgy az előttem haladó tanulóvezető már komoly jártasságra tett szert a BMW vezetésének fortélyait illetően: amikor sávot váltott, nem indexelt.