Időszakos kulturális ünnep, mely adott helyen, kiemelt résztvevőkkel zajlik – röviden így lehet megfogalmazni a fesztivál, mint esemény definícióját. A filmfesztiválok esetében a formula mintegy hetven éve változatlan volt, amikor beütött a pandémia. Thierry Frémaux művészeti igazgató azonban úgy döntött: nem költözik Cannes az online térbe, nem alkotnak új definíciókat, így 2020-ban a világ legfontosabb mozgóképes versenye, a története során először, elmaradt. Mindenki kíváncsi volt, vajon az elhúzódó járvány miatt hogyan alakul a filmes fesztivál világ 2021-ben. Mostantól egyértelmű: a régi világ visszatérőben van. Persze, kis csúszással, május helyett júliusra tolódott az esemény és ezzel bele is léptünk a turista szezonba: a fesztiválókat háttérbe szorítva most a strandolók képeznek tömeget, illetve azok, akik a palota melletti óriáskerekhez állnak sorba, mintsem a nagy biztonsági szigorral megrendezett vetítésekre. Noha Frémaux szerint tömeg van Cannes-ban – erről nem is nyitunk vitát –, azért a keddi nyitónapon érezhető volt, hogy a megszokottnál szellősebb a palota és környéke. Egyes források szerint a „megszokott” negyvenezer szakmai akkreditált helyett csak a fele vállalta idén a pandémia alatti utazást és személyes élményt, mint például a folyamatos oltottsági ellenőrzést és a maszkviselést. Ez elsősorban a filmvásárt érinti, a sajtó a megszokott többezres létszámmal van jelen, filmekből, sztárokból sem lesz hiány.
Ha pedig a világ figyelme most Cannes-ra összpontosít, azt mindenki ki akarja használni. A tegnapi zsűrit bemutató sajtótájékoztatón az immár másfél éve felkért, Oscar-díjas Spike Lee és több tagja a zsűrinek megjegyezte, tizenöt hónapja nem jártak moziterem környékén, így több mint emocinális a visszatérés ténye. Hovatovább, most nem kisebb a dolguk, mint a cinephilia újraélesztése, és erre nincs jobb hely Cannes-nál, mely Spike Lee szavai szerint „elindította őt”. Tahar Rahim színész, úgy fogalmazott, hogy „itt született meg”. Ám, hogy az amúgy általában udvarias sajtóesemény valóban izgalmas lett, arról egy fiatal grúz újságíró hölgy tett, aki tájékoztatta a jelenlévőket, hogy mi is történt minap az országában: az orosz kormány által pénzelt zsoldosok ellentüntetésnek álcázva magukat szétverték a Tbilisi Pride LMBT-felvonulást és mintegy tizenöt erről tudósítani próbáló újságírót bántalmaztak. Kiemelte, a felvonulás szervezői elleni atrocitásokat a rendőrség csak nézte és az egyház pedig a támadókat támogatta – a világ Cannes-ra irányuló figyelmét meg erre szeretné felhasználni.
A zsűriben lévő aktivisták azonnal vették a lapot, Spike Lee például kijelentette, hogy a világot politikus-gengszterek uralják, akiknek se moráljuk, se lelkiismeretük. Felszólította a jelen lévő újságírókat, hogy oknyomozzanak és a filmek kritizálása helyett a világ nagy gengszterinek essenek neki. Kleber Mendonca Filho rendező már azt tette hozzá, hogy hazájában, Braziliában félmillió áldozata lett eddig a pandémiának, és ha az elnökük, Jair Bolsonaro időben tett volna valamit, akkor legalább 350 ezer ember ma még életben életben lehetne. Filho kitért arra is, hogy Bolsonaro egy éve bezáratta a cinematheque-t, az ott dolgozókat szélnek eresztette és nem tudni mi van a nemzeti filmvagyonnal. „A kultúra eltiprása folyik Braziliában, gondoltam, ezt most megosztom én is” – húzta alá a korábban újságíróként dolgozó filmes. Mati Diop francia-szenegáli rendező azt tette hozzá, hogy ha egy alkotó tiszta szívből és lélekből alkot, az már önmagában kritikus művet eredményez, ez pedig az ért is fontos, mert a mozgókép továbbra a legnagyobb befolyást elérő művészet.
Ezek után az a téma, hogy a fesztivál történetében most először vannak többségben nők, már egészen habkönnyűnek hatott. Maggie Gyllenhaal színész-rendező például kijelentette, hogy mivel a nők másképpen gondolkodnak és éreznek, igenis más műveket készítenek, mint a férfiak. Jessica Hausner osztrák rendező elmesélte, hogy Ausztriában az első női buszsofőrt az 1950-es évek elején alkalmazták és akkor felháborodást keltett a férfi utasok körében, hogy a többség inkább leszállt és várt egy másik járatot. „Egy rég várt változás következett most be, bár nagyon sokan a mai napig úgy gondolkodnak, mintha csak az 50-es években élnének” – húzta alá mondandóját Hausner.
