Giuseppe Conte 2021. február 13-ig töltötte be a kormányfői tisztséget és ezt követően Grillo valósággal könyörgött neki, hogy vállaljon szerepet az M5S újjászervezésében, legyen ő a jövőbeni elnök. Rá is fér a 2018-ban a pártok közül a parlamenti választáson legjobban szerepelt „ötcsillagosokra”, vagy ahogy az olasz sajtó emlegeti, „pentastellatira” a vérfrissítés, mert a politikai erő súlyos bizalmi válságon ment keresztül az eltelt években. Conte viszont rendkívül népszerű, aki képes új arculatot adni annak az M5S-nek, amely eredetileg proteszt-mozgalomként jött létre. A felmérések is azt igazolták, Conte leigazolása igenis jó ötlet, mert azt jelezték: egy Conte által vezetett Öt Csillag Mozgalom átveheti a vezetést a közvélemény-kutatásokban.
Az M5S mélyrepülése több tényezőnek köszönhető. A folyamat már akkor megkezdődött, amikor Conte első kormányának idején a "csillagosok" Matteo Salvini jobboldali populista pártjával, a Ligával szövetkeztek. 2019 őszén aztán, mintha mi sem történt volna, a balközép Demokrata Párttal állt össze, majd az idei év elején beállt Mario Draghi kormánya mögé. Bár az M5S-ből mind a képviselőházban, mind a szenátusban honatyák tucatjai léptek már ki, a párt nélkül nem lehetne stabil kormányt létrehozni.
Csakhogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Conte kidolgozta 32 oldalas statútumát, amelynek tartalmáról keveset tudni. Annyi azonban kiszivárgott, hogy ez a „garanciavállaló”, avagy „kezes” hatalmának végét jelentette volna, Grillo éktelen haragra gerjedt és blogján kezdte becsmérelni a volt kormányfőt. „Conténak nincs sem politikai víziója, sem menedzseri képessége. Nincs szervezési tapasztalata, és az innovációra is képtelen.” – dohogott. Sajátos megnyilatkozás mindez részéről, hiszen négy hónappal ezelőtt még a párt megmentőjének tekintette. Akkor még nem úgy látta, hogy Conte nem is rendelkezik megfelelő vezetői képességgel? Conte a tőle megszokott visszafogottsággal reagált.
Kettejük között már ránézésre is nagy a különbség. A kócos hajú, szeszélyes Grillo, mindig képes a zabolátlan kirohanásokra, csillogó szemekkel, torz vonásokkal, rekedtes hanggal, gyújtó hangú beszédekkel fordul táborának tagjai felé. Csakhogy az internetes hozzászólásokból az derült ki, hogy ezek a hívek tömegesen pártoltak el tőle, és a jólnevelt, rendezett frizurájú, visszafogott, rendre öltönyben megjelenő, az érzelmeit mindig palástoló, egyesek által apparatcsiknak tartott Conte mellé álltak.
Grillo múlt hét közepén apró önkritikával annyit elismert, hogy tanulni kell a hibákból, ezért a lehető leggyorsabban öttagú igazgatóságot akar kinevezni a párt élére, nyilvánvaló azonban, hogy a testület tőle függne. Ellentmondásos módon a jelöltek kiválasztására azt a Rousseau nevű internetes szavazórendszert kívánta felhasználni, amelyről egyszer már megállapodtak, hogy nem használják többé.
Grillo egyszemélyes fellépéseivel dinamizmusával valóban hatalmas dolgokat vitt véghez, neki köszönhető, hogy az M5S Olaszország legnagyobb pártja lett és megrendítette a hagyományos pártstruktúrát. Csakhogy a továbbfejlődés legnagyobb akadálya épp ő maga lett narcisztikus fellépésével.
Múlt pénteken aztán váratlan fordulat történt. A párt ideiglenes politikai vezetőjének korábban kinevezett Vito Crimi, az olasz szenátus tagja, ugyan elindított egy szavazást, de nem a Rousseau platfmon, hanem egy másik internetes felületen. A voksolás nem is tartott sokáig, Grillo közbelépett és leállította a szavazást, amelynek lebonyolítása a Contéval való teljes szakítást jelentette volna.
Hogy a „kezes” miért lépett közbe, ennek több oka van. Sokan a pártban felismerték: a párt halálát jelentené Conte kiebrudalása. Olyan felmérésekről lehetett olvasni, amelyek szerint a volt kormányfő esetleges menesztése után az M5S népszerűsége akár hét százalékra zuhanhat a mostani 14-15-ről. S ne feledjük, három és fél éve még több mint 32 százalékot szerzett az akkori voksoláson. A másik ok, hogy Contét, távozása esetén több képviselő, de különösen sok szenátor követte volna egy esetleges újonnan alapítandó pártjába.
Grillo eredetileg három napot adott a testületnek arra, hogy vágja át a gordiuszi csomót, de tagjai annyit már elértek, hogy ezt hét-tíz napra bővítették ki, ez idő alatt egy sor konferenciát tartanak. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, egyelőre nehéz elképzelni, hogy lesz képes hosszabb távon egymást segíteni a két nagy egó. Mindenesetre egy esetleges pártszakadás a Draghi-kormányt is veszélybe sodorná, hiszen elképzelhető, hogy Grillo hívei ez esetben hátat fordítanak a kabinetnek, előidézve egy sokadik olasz belpolitikai válságot.
