Nagy-Britannia;Labour;

A meggyilkolt képviselő, Jo Cox testvére, Kim Leadbeater győzött

- Ki időt nyer, életet nyer

A Munkáspárt váratlan pótválasztási győzelme után újabb nyomás nehezedik vezetőjére. Nem csak a miniszterelnöki interpellációk során kell villognia, hanem pontosabban meg kell határoznia az irányt.

A május eleji helyhatósági voks és az ezzel egyidejűleg rendezett hartlepooli parlamenti pótválasztás kudarca után először lélegezhetett fel Sir Keir Starmer, az ellenzék vezére. A Labour csütörtökön az előrejelzésekkel ellentétben megőrizte a nyugat-yorkshire-i Batley és Spen választókörzetben három évtizeddel ezelőtt szerzett mandátumát. A politikai kihívásra azért került sor, mert a korábbi képviselő, Tracy Brabin májusban elnyerte az első közvetlenül megválasztott nyugat-yorkshire-i polgármester pozícióját. A választókerület tragikus körülmények között vonult be a történelembe. 2016 nyarán, közvetlenül a Brexit-népszavazás előtt egy neonáci fanatikus, Thomas Mair meggyilkolta Jo Cox közkedvelt munkáspárti képviselőt, két kisgyermek édesanyját. A tavasszal felszabadult mandátumot most Cox lánytestvére, Kim Leadbeater, helyi lakos, volt személyi testedző, közösségi aktivista szerezte meg, szerény, mindössze 323 fős többséggel.

Ahogy az érthetően büszke és elégedett új westminsteri képviselő fogalmazott, a "győzelem, az győzelem", akármilyen minimális volt is a különbség Leadbeater és a leedsi tory önkormányzati képviselő, Ryan Stephenson között. A kampány feltűnően durva, a brit politikai kultúrát lejáratóan megosztó volt, különösen a Workers Partyt, a Dolgozók Pártjának jelöltjeként induló ellentmondásos politikus, George Galloway fellépése miatt. A muzulmán kisebbség támogatását megcélzó veterán mind a Munkáspárttól, mind a Konzervatívoktól rabolt el szavazatokat populista nézeteivel. Az elért 22 százaléka főáramvonalon kívül eső párt legerősebb szereplése Nigel Farage UKIP Függetlenségi Pártjának 2014-es két mandátumszerzése óta. A Munkáspárt 35 százaléka viszont a legalacsonyabb lokális támogatás a választókerület 1983-as megalakulása óta. A Konzervatív Párt joggal érezhet csalódást, hiszen minimálisan több erőfeszítéssel, vagy akár kis szerencsével ritka bravúrt könyvelhetett volna el, lévén a második világháború óta ez volt a harmadik legnagyobb eltolódás az uralmon lévő párt irányában. Ha ugyanez a 3 százalékos fordulat országos választáson következett volna be, a Labour westminsteri padsoraiban, - jelen körülmények között ugyan csak virtuálisan - tizeneggyel kevesebben foglalnának ma helyet. A szigetországban kész ténynek számít, hogy kormánypárt csak kivételes esetben kerül ki győztesen pótválasztásból. Ami a toryk pechjét illeti, Amanda Milling, a párt elnöke is elismerte, hogy a voksot megelőző hétvégén kirobbant Matt Hancock-botrány, az egészségügyi miniszternek a saját maga által hozott szociális távolságtartási szabályok megsértésével járó munkahelyi szexbotránya és kissé megkésett lemondása súlyos kárt okozott a tory korteshadjáratban.

Ahogy a sikert követően Sir Keir Starmer, az emberi jogokra szakosodott volt ügyvéd, Anglia és Wales főügyészségének korábbi igazgatója fogalmazott, Batley és Spenben "a remény győzött a megosztottság, a tisztesség pedig a gyűlölet felett, de mindez csak a kezdet a Munkáspárt számára". A The Guardian napilapban szombaton megjelent cikkében ünnepélyesen megígérte, hogy "mindez csak a kezdet" és egy most igazán aktuális foci-kifejezést kölcsönvéve a Munkáspárt "hazatér". Sir Keirnek a hétvégi lélegzetvétel után saját háza táján kell rendet teremtenie. Hírek szerint helyettese, Angela Rayner az elmúlt nyolc hétben aktívan szervezkedett ellene és ha a nyugat-yorkshire-i pótválasztásnak más lett volna a kimenetele, kesztyűt dobott volna elé, megkérdőjelezve pártvezetői alkalmasságát. A Munkáspárt frontemberéhez közel állók arra buzdítják, hogy szabaduljon meg az ellene áskálódó, bár népszerű és kiemelkedően jó svádájú fiatal politikus asszonytól. Ahogy ezt a legrégebbi vasárnapi lap, a The Observer jelentette, a Munkáspárt nyári nyomulása során elsőként új gazdasági vízióval lép a választók elé, melynek mottója "gyárts, árusíts és vásárolj több brit árucikket" lehetne. A koncepció a hazafiasság terén venné fel a harcot a Konzervatívokkal szemben. A párt állást fog foglalni amellett, hogy több kormányzati rendelés jusson hazai szereplőknek. Nem szabadna előfordulnia többé olyan esetnek, mint a Brexitet követően, amikor az új kék brit útlevelek előállításával egy francia céget bíztak meg, 171 munkahely elvesztését kiváltva az észak-angliai Gateshead-ben.

Első ízben fordul elő, hogy bíboros áll a Vatikáni bírósága elé, ráadásul a kardinálisról nem egyházi személyiségek ítélkeznek.