Ízlés és mérték - ez a két előírás vezérelte a magyar politikai média nagy részét évtizedekig, amíg be nem tört erre a vidékre is a bulvár és főként az internet megannyi közösségi médiafelülete, ahol aztán mindenki szabadon kommentálhatja, amit felkorbácsolt érzelmei szerint keresetlen szavakkal kommentálni szeretne. A média - akarva, akaratlanul - követi a tömegízlést, a tömegízlés pedig követi az elit ízlését. Ízléstelenségét.
Nem gondoljuk, hogy a médiának - normális esetben - dolga volna bárki magánéletével vagy családjával foglalkozni. Csakhogy a "nem normális" esetek közé tartozik, ha a magyar elit egy része a közönség arcába tolja saját magánéletét, kivagyiságát, kérkedő ízléstelenségét. Alapesetben senkinek semmi köze nem volna ahhoz, hogy ki lesz a sztárfellépő Mészáros Lőrinc, az EU-s pályázatok magyarországi koronázatlan királya és párja álomesküvőjén. Csillagászati összegért. Mondhatjuk: a bulvármédiának – most éppen a Blikknek – az a dolga, hogy ezt – a közönségigénynek megfelelve – kiderítse. Sokat mond, hogy azonnal mindenki elhitte a Jennifer Lopezről szóló hírt.
A magyar elit többek között csak a magyar társadalmi közegről feledkezik el, amelyben ez a hír (is) milliókat bosszant, hergel fel - mert a fent lévők mindent megtehetnek -, mindazokat, akik... és itt most hosszú felsorolás következhetne a társadalom szociális állapotáról, szétszakadásáról, leszakadt régiókról, szegregátumokról, a napról napra élők nyomoráról. Ezt nevezik ilyenkor demagógiának. Az "átlagmagyar" csak háborog, és általában a gazdagokat kezdi gyűlölni, egybemosva mindenkit, aki nem egybemosható, a teljes elitet, pedig a gazdagság forrásai sem egyformák, amint az elit sem az. A közönség megragad az utálatnál, mert sem ereje, sem akarata, hogy végiggondolja: utálatának forrása az érdemtelenül uralt gazdasági-politikai hatalom, amelynek érdeke mindenfajta társadalmi megosztottság.
Vihart kavart a szociális médiában az is, hogy a holland-cseh Eb-meccsen a külügyminiszter gyermekeinek neve tűnt fel a Puskás Aréna kivetítőjén, mint akik pályára kísérhetik a csapatokat. A legnagyobb galádság volna, ha emiatt bárki a gyerekeket hibáztatná - a média óvatosan is bánt az üggyel -, akár sorsolással, akár kiválasztással kerültek oda. Nem őket, hanem a hatalom - az elit - teljes ízléstelenségét és szociális amoralitását jelzi, hogy senkinek sem jutott eszébe: mondjuk a köztársasági elnök Covid-árvák megsegítésére kreált alapítványa is meghívhatott volna néhány gyereket. Fentről nézve a jelek szerint minden másmilyennek látszik.
A mai magyar uralkodó elit nem természetes módon jött létre, hanem a hatalom teremtette és formálta a saját arcára. S bár igyekszik fizikailag is elfoglalni a hajdani magyar arisztokrácia helyét a Vártól az egykori uradalmakig, társadalmi érzéketlensége és privát kivagyisága, sőt ízléstelensége okán műanyag-elitnek bizonyul.
Lehet, nem tud róla, de a magyar társadalom nagy bajban van. Autonóm értelmiség, minőségi gazdasági-politikai elit nélkül fejetlenül léphet csak be a jövőbe. És most fejetlen.