Hosszasan sorolja a kohószökevény használtautó-import megállítása elleni lehetőségeket a Levegő Munkacsoport témavezetője, Vargha Márton. Úgy érzem, hogy a kiváló szakember elveszett a hazai jogrendszer szövevényes változásaiban (a matricák hányattatása a Kreszben). Szerintem ennél lényegesen egyszerűbb megoldások is vannak. Arról ír, hogy az önkormányzatoknak kellene kijelölniük olyan övezeteket, amelyekbe meghatározott környezetvédelmi besorolású autó nem hajthat be, csak díj ellenében. Nos, van erre példa, olyannyira, hogy az éppenséggel lökött egy nagyot a hazai roncsautó-behozatalon. Ez pedig a német önkormányzatok egy részének azon döntése, amellyel kizárták az Euro-5-ösnél régebbi besorolású, vagyis 2009 előtti autókat a városközpontokból, díjfizetés nélkül. Ezt a német bírósági rendszer alaposan megcsócsálta, és elvégezte a szükségesség és arányosság alkotmányos tesztjét (nincs-e más megoldás a környezet megóvására, és van-e olyan alkotmányos alapjog, amelynek érvényesülését segíti ez a súlyos korlátozás), és felemelte a sorompót. A példát aztán másutt is követték.
Ebből levonható az a következtetés, hogy hasonló szabályozásnak nálunk sincs akadálya. Az említett alkotmányos teszt alapján a kormány kimondhatja, hogy bizonyos besorolású járművek nem hozhatók be az országba. Szerintem legyünk bátrak, és a környezetvédelemért elkötelezett jövendőbeli kormány akár az Euro-6-os határnál is meghúzhatja az engedélyt az egyedi import esetében.
A jelenség azért is fontos és szabályozásért kiált, mert hazánk autóállománya az elmúlt tíz évben visszaromlott az ezredforduló szintjére. Az átlagéletkor a rendszerváltás utáni évek használtkocsi-behozatala miatt 15 évre nőtt, amit 2002-2010 között sikerült tíz évre csökkenteni. Az Orbán-éra idején ez ismét 15 év lett. Az külön elemzést igényel, hogy az elmúlt évek gyarapodása ellenére miért csak a felső egy-két jövedelmi tized tudott új autót venni, az alattuk lévőknek pedig változatlanul maradt lehetőségként a Nyugaton levedlett 10-15 éves használt verda.