Egy nappal a kanadaiak nemzeti ünnepe (július 1.) előtt egy kanadai őslakos szervezet közölte, Cranbrook mellett a St. Eugene Missziós Iskolánál 182 ember maradványait találta meg egy valaha őslakosok számára létrehozott bentlakásos intézet területén, Brit Kolumbia tartományban. Az iskolát a katolikus egyház működtette 1912-től az 1970-es évek elejéig. Ezen a területen valaha temető is volt. „Ez a tény egy sor más körülménnyel együtt lehetetlenné teszi megmondani, hogy valóban olyan gyerekek nyugszanak-e a sírokban, akik egykor a St. Eugene iskolába jártak” – áll a Ktunaxa nép közleményében, akik számára az iskola épült.
Rövid időn belül ez a harmadik hasonló felfedezés. Májusban 215 jelöletlen sírt találtak ugyanebben a tartományban, Kamloops városában egy másik volt iskola területén, többnyire gyerekeket. A Cowessess First Nation őslakos közösség májusban földi radarokkal kutatta a Marieval Indián Bentlakásos Iskola melletti temetőt Saskatchewan tartományban: múlt hét csütörtökön jártak először eredménnyel, ennek a következménye a 751 sír megtalálása. Cadmus Delorme, a törzs vezetője szerint valamikor lehettek jelölések a sírokon, de a katolikus egyház eltávolíthatta őket. ,,Emlékszem, mikor gyerekek voltunk és temetésre kellett mennünk, és gyalogoltunk a temető felé vezető ösvényen, mindig mondták nekünk, hogy óvatosan lépjünk, mert könnyen lehet, hogy testek vannak elásva az út mentén" - mondta Chasity Dilorme, a közösség tagja.
A három iskolához hasonló 130 intézmény működött, ahol az őslakosok gyermekeinek kötelező volt tanulni, hogy kanadaivá neveljék őket, miután elszakították a családjaiktól. Több ezren lehetnek, akik ezt nem élték túl, és jelöletlen sírokban fekszenek. Az áldozatok családjai évtizedeken át hiába kérték a hatóságokat az eltűnt (értsd kegyetlen bánásmód miatt meghalt, és ismeretlen helyen elhantolt) hozzátartozóik holttestének kiadására.
A missziós iskolákban fennállásuk során mintegy 150 ezer gyerek tanult, közülük 6 ezren haltak meg, aminek legfőbb okai a rossz egészségügyi állapotokban keresendők: az épületek rosszul fűtöttek voltak, rossz higiéniai lehetőségekkel. A fizikai és szexuális bántalmazások sokakat szökésre késztettek, a gyerekeknek gyakran nem engedték, hogy anyanyelvükön beszéljenek, gyakorolják szokásaikat. „Azt akarták elhitetni velünk, hogy nincs lelkünk. Alsóbbrendű emberekként kezeltek minket, hogy megtanuljuk nem szeretni azt, akik voltunk” – emlékezett egy sajtótájékoztatón Florence Sparvier, egykori tanuló. Egy 2008-as bizottsági jelentés szerint a gyerekek nagy része sohasem tért vissza eredeti közösségébe, a rendszer felért egy kulturális népirtással, emiatt a kanadai kormány akkor hivatalosan is bocsánatot is kért. A római katolikus egyház, amely ezeknek az iskoláknak a hetven százalékát működtette, azonban ezt mindmáig nem tette meg.
A szörnyű leletek beárnyékolták a nemzeti ünnep megemlékezéseit, az őslakosok felháborodva követelték az ünnep eltörlését, miközben több hasonló sír napvilágra kerülésére is számítanak az elkövetkező időkben. Sok őslakos soha nem ismerte el a Kanada napot, az utóbbi időben feltárt sírok ügye tovább fokozta a szembenállást: közösségeik országszerte eltörölték az ünnepségeket, egyes helyeken olyanok szobrait rongálták meg, távolították el, akik kapcsolatba hozhatók voltak ezekkel az iskolákkal, köztük az ország első miniszerelnökéét is. „A felfedezések arra késztetnek minket, hogy szembenézzünk azokkal az igazságtalanságokkal, amelyeket az őslakosok szenvedtek el. A Kanada nap az ünneplés napja, de legfőképpen az előttünk álló teendőkre kell koncentrálnunk” – mondta szerdán Justin Trudeau miniszterelnök.
