Az biztos, hogy a látogatottság tekintetében eddig Budapest az Eb-rekorder, a Puskás Arénában tartott négy találkozón összesen 221 566, átlagban 55 391 nézőt jegyeztek. A végjátékot is rendező London első öt mérkőzésén 118 790 szurkolót számláltak együttvéve, a középérték 23 758 volt.
Hogy aztán világjárvány idején illő-e kérkedni az Európa-csúccsal, az erősen kérdéses. Amúgy pedig az 55 391 a középmezőnyben van a magyar labdarúgás történetében. A Népstadionban százötven alkalommal volt legalább 55 ezer néző, ennyit még a Vasas–Dorog (5:4), FTC–Szombathely (5:3) kettős mérkőzés is vonzott. Ötvenötezren egyébként kilencszer gyűltek egybe, legalább hatvanezren 141 futballprogramon tolongtak. Ehhez a csinos csokorhoz csatlakozott a Puskás Aréna nyitánya, a Magyarország–Uruguay meccs 65 114 szurkolóval. „Felejthetetlen avató” – írták, pedig az 1-2-t örömest elfelejteném. Az egész magyar labdarúgáshoz hasonlóan oly sok dicsőséget megért Ferencváros drukkerei sem emlegetik szívesen a Vasas elleni 0-1-et 1974-ből vagy a Chelsea-től elszenvedett 1-2-t 2014-ből, pedig mindkétszer újjáépült az Üllői úti pálya.
S most egy másik Európa-rekordról. A müncheni német–magyar mérkőzésről azt olvastam a talpig rendszerhű sajtóban, hogy a magyar drukkereket vegzáló német hatóságok akár „őrtornyos lágerekbe” is zárhatták volna buzdítani igyekvő honfitársainkat, mert „ebben a műfajban a németek amúgy is igen hatékonyak tudnak lenni”.
Akárcsak a magyarok. Hazánk a náci Németország buzgó szövetségese volt, a manapság megkülönböztetett tisztelettel emlegetett Horthy-rezsim mélyen humánus zsidótörvények sokaságát „alkotta”. Sőt a náci körökben „Mesternek” hívott, valójában gázmester Adolf Eichmann azt vallotta 1961-es perében: „Amikor Budapestre érkeztem, csupán tizenöt-húsz emberem maradt.” De hát segítségére sietett – sokakkal együtt – szintén szívjóságáról híres barátja, Endre László, akit a főméltóságú úr nevezett ki államtitkárnak. Így aztán a holokauszt történetének legnagyobb és leggyorsabb deportálási akciója ötvenhat nap alatt ment végbe hazánkban: több százezer embert sikerült néhány hét alatt delegálni a pokolba.
Ez is csúcs a kontinensen.
Maradjunk a 221 566-nál.
