Van néhány ki nem mondott, a magyar „közmédia” híreibe valószínűleg soha be nem kerülő tanulsága a friss nemzetközi járványstatisztikáknak. Úgy tűnik, nem csak az átoltottság mértéke és a delta variáns terjedési sebessége között van szoros összefüggés: az is sokat számít, mivel lettek beoltva a páciensek. A jelek szerint a vakcinák hatékonysága – az a szám, amelyet semmilyen módon nem vettek figyelembe a magyar oltási program megtervezésénél, annak ellenére, hogy a klinikai vizsgálaton átesett oltóanyagokról már rendelkezésre állt – nem csupán egy elméleti adat; nagyon is gyakorlati jelentősége van.
Azokban az országokban, ahol sokakat oltottak be gyenge hatékonyságú vakcinával, viszonylag gyorsan terjed az új, a korábbiaknál veszélyesebb – hogy az eddig harmincezer járványáldozatot számláló magyar közönség is rezonáljon rá: halálosabb – vírusvariáns. Mit tenne ilyen helyzetben egy felelős, az emberi életet prioritásként kezelő kormány? Igyekezne korrigálni a korábbi hibát, és mRNS-alapú vakcinával oltana rá a korábbi, kevésbé hatásos oltóanyagra – ez történik most például az Egyesült Arab Emirátusokban, Bahreinben, sőt egyes hírek szerint Szerbiában is.
Mit tesz ezzel szemben egy felelőtlen populista hatalom? A populistákat elsődlegesen arról lehet megismerni, hogy soha nem hibáznak, tehát nyilvánosan nem is korrigálnak semmit. Ezért aztán Magyarországon az állam nem mér antitestszámot a Sinopharmmal oltottaknál, hiszen azzal indirekt módon beismerné, hogy (a rogyadozó gazdaság megmentése és/vagy a foci Eb érdekében) emberkísérletet hajtott végre: tömegesen használt olyan oltóanyagot a 60 éven felülieknél, amelynek az adott korosztályra nézve nem voltak meggyőző (sőt: semmilyen) klinikai eredményei.
És nem oltanak rá Pfizerrel a Sinopharmra, a meggyőző laboreredmények ellenére sem, hiszen abból egyrészt megint csak az derülne ki, hogy a korábbi lépés hibás volt, másrészt Pfizert – hiába annak a legmagasabb a hatékonysága, különösen a delta variáns esetén – nem rendelünk többet, a meglévő készletet pedig elajándékozzuk, most éppen Csehországnak.
A negyedik magyarországi járványhullámról két dolgot lehet nagy biztonsággal kijelenteni: hogy lesz, és hogy a kormány úgy viselkedik, mintha arra számítana, hogy vagy nem lesz, vagy pedig a következményeivel már nem neki kell majd bajlódnia. Az átlagosnál valamivel több információhoz hozzáférő populáció (újságírók) tagjaként egyetlen intézkedést sem tudnék megnevezni, amely kifejezetten a pandémia következő szakaszára történő felkészülést, vagy még inkább a megelőzést szolgálná. (Ha csak a továbbra is az utcákon grasszáló fegyveres katonákat nem tekintjük a hatékony járványvédelem eszközének.) Ahhoz viszont még csak újságírónak se kell lenni, hogy hosszan tudjuk sorolni a politikailag nyilván kényelmes és előnyös, de a járványkockázatot egyértelműen növelő lépéseket.
Bocsánat, a végére beugrott egy harmadik tétel is, ami biztosra vehető: ha úgy lesz minden, ahogy a papírforma szerint lennie kell, nem a kormány lesz a hibás.