Bobby Womack és a Valentinos It's All Over Now című száma 1964. június 27-én felkerült fel az amerikai lista 94. helyére.
Egy nappal korábban, június 26-án a Rolling Stones – a B oldalon Jagger–Richards Good Times, Bad Times című számával – kiadta a Womack-dal feldolgozását. S július 16-án a Gördülő Kövek az élre vitték a számot Nagy-Britanniában. Csinos kis dobogó volt az: a második helyen a The House of the Rising Sun állt az Animalstől, a harmadikon az A Hard Day's Night a Beatlestől.
A Stones kislemezén épp annyi saját szerzemény szerepelt, ahány az együttes első, szintén hatvannégyben megjelentetett albumán. Azon a Tell Me volt az egyetlen Jagger–Richards kompozíció, a többit Nat King Cole-tól (Route 66), Jimmy Reedtől (Honest I Do), Slim Harpótól (I'm A King Bee), Chuck Berrytől (Carol) vagy Rufus Thomastól (Walkin' the Dog) kölcsönözte a banda. A bemutatkozó nagylemez amerikai kiadásán Buddy Holly Not Fade Away című száma is hallható, mégpedig az A oldal első dalaként, megelőzve a brit A1-es Route Sixty-Sixet.
Ám a Rolling Stones első listavezető száma az It's All Over Now volt. Az ohiói Womack állítólag utálta, amit a brit zenekar művelt a dallal, de amikor megkapta a jogdíjat tartalmazó csekket, megenyhült mindjárt.
Neje viszont egyáltalán nem bocsátott meg. Meg lehet érteni. Womack a hatvanas évek elején Sam Cooke zenekarában játszott, a komponista-énekes-lemezkiadó segítette karrierjét. Mentorát 1964 decemberében, alig harminchárom évesen, egy kaliforniai motel menedzsere a szállodában lelőtte. Nem egészen négy hónappal később Womack feleségül vette Cooke özvegyét. Amikor Bobby és Barbara összeházasodott, Cooke felháborodott testvérei egy chicagói hotelben alaposan helybenhagyták Womacket. Öt esztendővel később Barbara rájött, hogy férje összeszűrte a levet nevelt lányával, Linda Cooke-kal. Az asszony csőre töltött fegyverrel kergette ki Womacket a házból. Ehhez képest semmiség, hogy Barbara és a heves vérű Bobby elvált, a mostoha gyermekével kikezdő muzsikus számait pedig megannyi amerikai rádióállomás nem volt hajlandó játszani.
Mick Jagger és társai ellenben áldották azt a New York-i lemezlovast, aki megmutatta nekik a Valentinos eredetijét. Utóbb Bruce Springsteen sem bánta, hogy a „Nagy Almában” történt, ami történt: kedvenc Rolling Stones-száma az It's All Over Now maradt. A Rolling Stone magazin szerint a tárgyalt darab a legendás együttes huszonhetedik legjobb száma. A Top Ten így fest: 1. Gimme Shelter, 2. I Can't Get No Satisfaction, 3. Sympathy for the Devil, 4. Street Fighting Man, 5. You Can’t Always Get What You Want, 6. Paint It Black, 7. Jumping Jack Flash, 8. Brown Sugar, 9. Wild Horses, 10. Under My Thumb.
Nem, mintha mértékadónak tartanám, inkább csak játékból ideírom a magam Rolling Stones-rangsorát: 1. Satisfaction, 2. The Last Time, 3. Let's Spend the Night Together, 4. Honky Tonk Women, 5. Angie, 6. Out of Time, 7. Jumping Jack Flash, 8. Get Off of My Cloud, 9. You Better Move On, 10. Heart of Stone.
Ahányan vagyunk, alighanem annyiféleképpen szavaznánk. Csak az biztos: erős a mezőny. Annak ellenére is, hogy – meglepő módon – mind az Egyesült Királyságban, mind a tengerentúlon mindössze nyolc Stones-szám kapaszkodott fel a lista tetejére. Az eddig nem említett dalok közül Nagy-Britanniában a Little Red Rooster, az Államokban a Ruby Tuesday és a Miss You vezetett még. A Rolling Stone tízes lajstromán hat olyan nóta van, amely sosem került az élre. (S akkor egyetlen szó sem esett az As Tears Go By-ról, az It's Only Rock And Rollról, a Lady Jane-ről, a She Was Hotról, a Start Me Upról vagy a Time Is on My Side-ról.) Az It's All Over Now a hanyagolás szempontjából a legkevésbé sem játszik. Egyébként meg dehogynem. Mindannyian tudjuk, ebben-abban mennyire fontos az első. Bár annak idején kapott kritikát is a dal, amiért nem eléggé dögös. Erre mondta Keith Richards: „Egy gitárosnak akusztikus gitáron kell kezdenie. Az asztronauta sem a kozmoszban készül fel az űrutazásra.”
Vitába szállni nehéz, a legénység tagjának súlytalanságára nem lehet hivatkozni.
